BÁCSA  /  TANÖSVÉNYEK  /  SZIGETKÖZ  <<-- vissza


A Szent Vid Tanösvény terve
- Győr-Bácsa -
 
 

Előzmények

A Zöld Erő Környezetvédő Egyesület tanösvény létrehozását tervezi a Bácsai-legelőn, (Mosoni-Duna régi hullámtér) melyhez a Fertő- Hanság Nemzeti Park Igazgatóság segítségét is kérte. 2004-ben egy bemutató és pihenőpont megépítésével az Igazgatóság hozzájárult a tanösvény elindításához. Ezt folytatva, jelen munkámmal, mint a Nemzeti Park munkatársa, szeretném segíteni a további tanösvény-készítést.


Általános leírás

A Bácsai-legelő, a „Bácsai Szentvid domb és környéke” néven helyi jelentőségű védett terület. A Mosoni-Duna mentén kevés az ilyen hely, ahol ilyen változatos ártéri ökoszisztéma található egymáshoz közel. Megtalálható itt a magas-ártéri homoki nyáras erdőktől az alacsonyártéri, időszakosan víz alá kerülő mocsarakon át, a nyílt vizű hinaras társulásokig terjedő széles paletta.

         A területet É-ról a Bácsai Holt-Duna, vagy más néven Bácsai-csatorna határolja. Partját füzesek szegélyezik (fehér és törékeny fűz), melyek jelentős része fejes művelésű (botlófüzes), ami az odúlakó madarak fészkelésének kedvez. A rekettyés, bokorfüzesek, melyek főleg a jobb partot követik, kiváló élőhelyei a kis- és barátposzátának, valamint a fülemülének. A nádas, gyékényes területek jellemző madarai, a nádi tücsökmadár, a foltos és cserregő nádiposzáta, és a nádi sármány. A holtág, és a vele párhuzamosan húzódó mocsár kiváló élőhelye a kecskebékáknak és a vöröshasú unkáknak, valamint fontos szaporodó helye a varangyoknak, az erdei és gyepi békáknak is. A vízisikló gyakori hüllőfaj itt. (Mo-on az összes hüllő és kétéltű faj védett). A vízi növényzet jellemző fajai a békalencsefélék, viziboglárkák, fehér tündérrózsa, virágkáka, vízi hídőr, vízi kányafű stb.

         A mélyebb fekvésű területek (laposok) a Duna vízállásától függően, időszakosan válnak fakadó víz útján vízborítottá, tocsogóssá. Ezeket többnyire öreg fűzfabotlósok szegélyezik, illetve töltik ki részben. Aljnövényzetüket nedvességigényes, időszakos elöntéseket elviselő fajok alkotják: sásfélék, nád, gyékény, nádtippan stb. Több ilyen biotóp is van, közülük kettőt a helyiek „Kenderáztató” és „Pap-árka” néven ismernek. Az összes közül az utóbbi a legjelentősebb. A botlós erdősáv egy hajdani feltöltődött Duna-ág nyomvonalát jelzi. Jellegzetes lágyszárú növénye sárga nőszirom, fekete nadálytő, a védett nyári tőzike, és a nagyon ritka szibériai nőszirom. A madárvilág főleg védett odúlakó fajokból tevődik össze: macskabagoly, kerti rozsdafarkú, kormos légykapó, csuszka, búbos banka, rövidkarmú fakusz, seregély, kék és széncinege, stb.

         Az őszi kikericses marhalegelő a jelentős tájképi értéken felül fészkelő helye a mezei pacsirtának, sárga billegetőnek, a sordélynak. Számos sáska és szöcskefajnak is otthona a terület. Jelentős táplálkozó helyet találnak itt a környező területeken fészkelő tövisszúró gébicsek, egerész ölyvek, fehér gólyák is. A legeltetés mára sajnos megszűnt, így a gyepet kaszálóként hasznosítják.

         A felhagyott anyaggödrök is színesítik a táj arculatát. Amelyek állandó nyílt vízfelülettel rendelkeznek, hangulatos horgásztavakká alakultak. Partjaikon spontán módon kialakult a természetes növényzet, mely főleg füzesekből és gyékényesekből áll. Azokra, amelyek többnyire szárazon állnak, a berdősülés különböző stádiuma a jellemző attól függően, hogy a humuszképződésre mennyi idő állt rendelkezésre.

A magasabb térszinteken, a Gát és a Ladik utcai lejárókkal szemben találhatók a farkasalmás homoki nyáras sarjerdők. Lágyszárú növényzetükben megtalálható a szürke káka, mezei árvácska, nyúlánk ibolya, apró tyúktaréj, sárkutyatej, üstökös pacsirtafű. A legjellegzetesebb lágyszárú a farkasalma, amely kizárólagos tápnövénye az országszerte rendkívül megritkult farkasalma lepkének. Itt is egyre csökkenő számban tenyészik. Tavasszal együtt repül a szintén védett fecskefarkú, nappali pávaszem, és atalanta lepkékkel. A cserjeszintjük rendkívül változatos.

 

A teljes útvonal jegyzéke
 

TÉRKÉP


 
 

A tanösvény tervezett nyomvonala a mellékelt térkép alapján (sárgával jelölve) a következő:

FOTÓ LEÍRÁS KOORDINÁTÁK
Alsó-rét (ar) Alsó-rét  
Arrabóna-tó (at) Arrabóna horgász-tó  
Bácsai-csatorna torok (szivattyútelep)  Bácsai-csatorna torok  
Bácsai-holtág (bh) Bácsai-holtág  
Gyékényes-mocsár (Nyomócső) Gyékényes-mocsár  
Döglötti-rampa Döglötti-rampa  
Ezüstfa-rét (er) Ezüstfa-rét  
Farkasalmás-erdő (fe) Farkasalmás-erdő  
Felső-rét (fr) Felső-rét  
Galériaerő (ger) Galeriaerdő  
Hangya-rét (hr) Hangya-rét  
 Harckocsi-rampák Harckocsi-rampák  
Hosszú-tó (ht) Hosszú-tó  
Hősi emlékmű Hősi emlékmű  
Káka-rét (kar) Káka-rét  
Kenderáztató (kaz) paparka  
Kis-erdő (ke) Kis-erdő  
Kútgyűrűnyáras (kny) Kisnyáras  
Kisrét (kir) Kisrét  
Középső-rét (kr)  Középső-rét  
Kútgyűrű-híd Kútgyűrűhíd  
Legelőköz-rampa Legelőköz-rampa  
Mosoni-Duna (md) Mosoni-Duna  
Mosoni-Duna hullámtér (d) Mosoni-Duna hullámtér  
Pap-árka (pa) Pap-árka  
Régi kubik (rk) Régi kubik  
Szent Vid emlékhely (v) Szent Vid emlékhely  
Szent Vid-domb (vd) Szent Vid-domb  
Szilos-rét (szr)  Szilos-rét  
Szürkenyáras (szny) Szürkenyáras  
Tavaszi-tó Tavaszi-tó  
Tói-rampa Tói-rampa  
Tölgyes (t) Tölgyes  
Unka-tó (ut) Unka-tó  
Vízügyi nyáras (vny) Vízügyi nyáras  


 

 

- FÉNYKÉPGALÉRIA  -

 
 
 
 
 
A Szent Vid Tanösvény rövidített útvonala
 
 
 


1.     Hősi emlékmű  -  Szent István utca központi tere
2.     Bácsai-holtág  -   Bácsai-csatorna alsó szakasza és melléke
3.     Szent Vid  -            Emlékhely műemlékkel, általános ismertető
4.     Külső rétek  -      A töltés mentett oldala menti száraz gyepek
5.     Bányatavak  -      Természetessé vált felhagyott anyagnyerő helyek
6.     Laposok  - 
          Az Alsó-rét menti vizenyős laposok



    1. Hősi emlékmű

Bácsa főterén található a két világháború hősi halottainak emléket állító obeliszk, és parkosított környezete. Erről a jól megközelíthető helyről indulna a tanösvény, a Szigligeti utcán, majd balra kanyarodva a Legelő-közön végig, a régi töltésen át a természeti területre.
 


 
 
 
 
 
 
 
    2. Bácsai holtág (Bácsai-csatorna)
       
Ezen a bemutatóhelyen kerül bemutatásra a holtág menti galériaerdő, mely jellegzetes őshonos ártéri fűz-nyár-ligeterdő növénytársulás. Értékét emelik az öreg odvas fűzfabotlók, valamint a felkúszó vadkomló (Humulus lupulus), mely csodálatos lián-lugasokat alkot. A fásszárú szintet főleg a következők alkotják: fehér- és törékeny fűz (Salix alba, S. fragilis). Számos védett madárfaj fészkel a területen. Külölösen értékes fekete harkály Dryocopus martius), mely az ártéri galériaerdők országszerte ritka madara. Többek között itt fészkel az erdei pinty (Fringilla coelebs), csuszka (Sitta europaea), vörösbegy (Erithacus rubecula) és még sokan mások.

 
        A Gyékényes-mocsár a 2005-ben elkészült szennyvíz-nyomócső fektetési nyomvonalán keletkezett (ezért mondtuk nyomócsó-mocsárnak is), a holtággal párhuzamosan. A mély fekvésű területet az év nagy részében fakadó víz borítja. A különböző vízi növénytársulások hihetetlen gyorsasággal birtokba vették a területet. Kiváló lehetőség nyílik itt a szukcessziós folyamatok, valamint a parti zonációs átmenetek tanulmányozására. Mivel a vize sekély, illetve időszakos, a növényzet pár év múlva valószínűleg teljesen be foglya nőni a nyílt vízfelületet. 2008-ra a belső terület nagy része elgyékényesedett - széleslevalű gyékény (Typha latifolia)

 
        Bácsai-holtág (Bácsai-csatorna, Eszterge) Hajdani Duna-ág elsődlegesen belvízlevezető csatornaként funkcionál. A vízi növénytársulások nagyrészt megegyeznek az előzővel. A vízmélység itt nagyobb (1,5-2,5 m), ezért a nyílt víz még sokáig megmarad, változatos, őshonos halfaunája van. Jellemző, a compó (Tincta tincta), az ezüstkárász (Carassius gibelio), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), valamint a csuka (Esox lucius), a sügér (Perca fluviatilis), a selymes durbincs (Gymnocephalus cernuus) és a fokozottan védett lápi póc (

 
        A fenti élőhelyekre jellemző még él még a vízisikló (Natrix natrix), valamint számos védett kétéltű faj, mint például az erdei béka (Rana dalmatina), kecskebéka (Rana esculenta), kis tavi béka (Rana lessonae). A barna ásóbéka (Pelobates fuscus), és a barna varangy (Bufo bufo) fontos szaporodó helyei.

barna varangy (Bufo bufo)   

erdei béka (Rana dalmatina)


Vízi növénytársulások:
 
 
        -  Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár

Apró termetű, redukált gyökérzetű, úszó, vagy lebegő vízinövények felszíni – vagy felszín közeli – bevonat jellegű vegetációja, melynek részben vagy egészben alámerült , sallangos levelű növények alkotta lebegő szintje alakul ki. Jellemzők a békalencse fajok (Lemna ssp), a tócsagaz-félék (Ceratophyllum ssp), valamint a rucaöröm (Salvinia natans).

    Apró békalencse (Lemna minor), rucaöröm (Salvinia natans)



        Rencés, kolokános lebegőhínár

Nagy termetű, többnyire tőlevélrózsás úszó vízinövények (pl. Urticularia) egy- vagy kétszintű lebegő hínár vegetációja.
 
 
 
 
Rence virág   
 
 
            Rence sallang


        Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás mételykórós mocsarak

Vizek, vízpartok közepes nagyságú, többnyire laza szerkezetű nönénytársulásai által kialakított napfényes, sekély vizű élőhelyei. Jellemző fajaik: harmatkása (Glyceria maxima), békabuzogány (Sparganium erectum), pántlikafű (Phalaris arundinacea), nyílfű (Sagittaria sagittifolia).
 
 
 
Nyilfű (Sagittaria sagittifolia)

Ágas békabuzogány (Sparganium erectum)


        Vízparti virágkákás, vízi hidőrös mocsarak, nádasok

Alacsony, többnyire kevésbé versenyképes mocsári növények által alkotott, többnyire laza szerkezetű, vagy törpe termetű mocsári növények sűrű állományaiból álló vízparti társulások. Jellemző fajok: virágkáka (Butomus umbellatus), hídőr (Alisma plantago-aquatica), csetkáka (Eleocharis palustris), tavi zsúzló (Equisetum fluviatile).

Virágkáka (Butomus umbellatus),                                        Hídőr (Alisma plantago-aquatica)
 

        Békaszőlős, süllőhinaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár

Többnyire nagy termetű, gyökérrel rögzült hínárnövények többé-kevésbé összefüggő gyepje a víz felszíne fölé emelkedő szaporítóképletekkel. Jellemző fajai a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar lutea) tündérfáttyol (Nymphoides peltata) sulyom (Trapa natans) békaszőlő-fajok (Potamogeton ssp) és víziboglárka-fajok (Batrachium ssp) fajok.
 
 
Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)

 


 
        Nádasok és gyékényesek

Vizek, vízpartok magas, sűrű, többségében higromorf felépítésű növényekből álló lágyszárú növényzete. náddal (Phragmites communis) és gyékénnyel (Typha ssp) ritkábban harmatkásával (Glyceria maxima).
 
 
Nád (Phragmites communis)

 

 
 
 
 
 


        3. Szent Vid emlékhely

Bácsa határánál terült el Szent-Vid régi praedium. Győrtől északkeletre, a mai Likócs puszta táján fekvő község volt, melynek határai a Duna mindkét partjára kiterjedlek. „A középkori oklevelek Zenth Gyd (1222), Scenthwyd (1337) és Zentwyd (1440, 1460, 1472) néven említik." Legkorábban, 1222-ben II- Endre egyik oklevelében „Szent Güd" (Zenth Gyd) néven szerepel. A XIV és a XV századi oklevelekben gyakran olvashatunk Szent-Vidről, amely vámhely is volt. 1472-ben külön rév is tartozott hozzá, Fintafalvi (Nagylucsei) Orbán budai kanonok és a Bajcsi család tulajdonaként. Szent-Vid tiszteletére szentelt temploma is volt, mely, ha romokban is, de 1593-ban még fennállott. A község viszont, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, ekkor már elpusztult, valószínűleg a török hadak pusztításai következtében. „1593-ban a település Lipcsei János birtoka volt, aki 200 magyar forintért zálogba adta Vajda Kristófnak és Torkos Jánosnak", aki a XVII. században mint anyai birtokát határoltatta. A község igen sok kézen ment ál. Határának nagy része a bácsai, szentiváni, hecsei határokba olvadt. Legnagyobb része, mely fennmaradt, Likócs tulajdona.

(Forrás: Petes Katalin – Bácsa története a kezdetektől a Győrhöz csatolásig)

 

        A Zöld Erő Környezetvédő és Szépítő Egyesület több támogató segítségével 2005. nyarán egy emlékhelyet hozott itt létre. Ünnepélyes felavatására és megáldására október 15-én került sor.
 
 
Szent Vid emlékhely

 

 
 
 
 



        4. Külső rétek

 
        Ezüstfa-rét (Döglött) Ez egy sülevényes, feltöltött terület. Az új árvízvédelmi töltés építésekor, annak helyén egy „Döglött-Duna” nevű gyönyörű holtág volt, amit teljesen eltüntettek. A réten jobbára igénytelen, szárazságtűrő növényfajok élnek meg, mint a behurcolt, tájidegen, de rendkívül dekoratív keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia).
 
 
Ezüstfa-rét (Döglött)
 
 


        Hozzá hasonló, bolygatott, gyomosodó rétek találhatók végig a töltés mentett oldalán. Ilyen a Szilos-rét, aminek a szélén fiatal szilfás (Ulmus laevis) erőkezdemény nőtt, valószínűleg spontán. Nyár elején még változatosabb, de a augusztusra eluralkodik rajta a magas aranyvessző (Solidago gigantea), ami rendkívül agresszív gyom.
 
 
Szilos-rét

 

 

 


    A Szent Vid-domb hosszan elnyúló töltés menti területein szintén szárazságkedvelő növényfajok élnek, mint például a vadrózsa (Rosa sp.) és a bodza (Sambucus nigra).
 
 
 
Szent Vid-domb
 
 
 
 
 
 
 
 
 

        A Hangya-rét a leggyomosabb terület, de természeti értéke mégis jelentős, amit a számtalan hangyabolynak köszönhet. A hangyafaj még meghatározásra vár. A hangyák fontos részei a bonyolult ártéri ökoszisztémának. Egy példa, a kölcsönhatásokról. A területen él a szerecsenboglárka lepke (Aricia agestis), aminek a szaporodását a hangyák segítik oly módon, hogy a lepkehernyót a növényekről a bolyba cipelik, és ott ők nevelik fel: bebábozódásig gondozzák és etetik.
 
 
Hangya-rét

 

 
 

További jellemző növények a területről: közönséges ligetszépe (Oenothera biennis), ezüst pimpó (Potentilla argentea), héjakútmácsonya (Dipsacus laciniatus), bakszakál (Tragopogon orientalis), szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides), vadrepce (Sinapis arvensis), stb.

         Ezek a rétek kiváló megfigyelő- illetve bemutatóhelyei számos gyógynövénynek, mint például a gilisztaűző varádics (Chrisanthemum vulgare), gyepűrózsa (Rosa canina), terjőke kígyószisz (Echium vulgare), közönséges cickafark (Achillea millefolium), stb.

E helyek a legalkalmasabbak a rovarok különböző csoportjainak megfigyelésére. A legszembetűnőbbek a pillangók: a ikarusz boglárkalepke (Polyommatus icarus), szénalepke (Coenonympha pamphilus), nappali pávaszemlepke (Vanessa io), stb.

Az itt költő madarak közül legjelentősebb, a ritka karvalyposzáta (Sylvia nisoria), További jellemző fészkelők, a tövisszúró gébics Lanius collurio), citromsármány (Emberiza citrinella), búbos pacsirta (Galerida cristata). Itt találkozhatunk fürge gyíkkal (Lacerta agilis) is.
 
közönséges ligetszépe (Oenothera biennis)    ezüst pimpó (Potentilla argentea)  héjakútmácsonya (Dipsacus laciniatus)
gilisztaűző varádics (Chrisanthemum vulgare)    gyepűrózsa (Rosa canina)    terjőke kígyószisz (Echium vulgare)
nappali pávaszemlepke (Vanessa io)    ikarusz boglárka (Polyommatus icarus)
tövisszúró gébics Lanius collurio)    fürge gyík (Lacerta agilis)


        5. Bányatavak
 
        Az Arrabóna-horgásztó  (Arrabóna H.E) és a Kisbácsai Horgász Egyesület horgásztava, a Hosszú-tó,  fizetős horgászvíz, melyekben halgazdálkodás folyik. A felhagyott sóderbányák partszakaszai természetes úton revitalizálódtak. A lankásabb rézsükön megjelentek a gyökerező hínártársulások, kijjebb a sásos, nádas, gyékényes, aztán a füzes, néhol a nyáras. Jellemző növények még a parti nádtippan (Calamagrostis pseudophagmites), a szürkekáka (Holoschoenus romanus), és a zsióka (Bolboschoenus maritimus). A vízimadarak közül itt él a szárcsa (Fulica atra), a vízityúk (Gallinula chloropus), tőkés réce (Anas platyrynchos), foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris). A betelepített idegen származású haszonhalak mellett (busa, amúr, stb) nagyon sok őshonos halfaj is él vizükben, mint például a dévérkeszeg (Abramis brama), a karika keszeg, küsz(Alburnus alburnus), ezüstkárász (Carassius gibelio), sügér (Perca fluviatilis).
 
 
 
Zsióka (Bolboschoenus maritimus)    Szürkekáka (Holoschoenus romanus) Tőkés réce (Anas platyrynchos)
Dévérkeszeg (Abramis brama)    Tányércsiga (Planorbarius corneus)    Kecskebéka (Rana esculenta
 
 
        A Régi-kubik szintén bányató volt, de a talajvízszint csökkenése, valamint a mellette levő újabb, mélyebb bányák leszívó hatása miatt, az év nagy részében szárazon áll. A kavics-padon lassan indult meg az élet, de mára annyi szerves anyag halmozódott fel, hogy változatos növényzetből álló csodálatos mocsári közösség alakult ki. Az előző tavaknál felsorolt növényeken kívül jellemző még az üstökös pacsirtafű (Polygala comosa), a hídőr (Alisma plantago-aquatica),, és a közönséges rence (Urticularia vulgaris).
 
Régi-kubik
 
Parti nádtippan (Calamagrostis pseudophagmites),    Üstökös pacsirtafű (Polygala comosa)


        6. Laposok
 
A Duna magas vízállásakor, (többnyire tavasszal) fakadóvízzel elárasztott, növényzettel dúsan benőtt, alacsony fekvésű területek.

        Az Unka-tó és a Tavaszi-tó a közelmútban létrejött vízállásos helyek. A mélyedések anyagnyerő helyek voltak a Bácsai-csatorna jobb partja mentén. Medrükben széleslevelű gyékény (Typha latifolia) és nád (Pragmites communis), partjukon a fehér fűz (Salix alba), és törékeny fűz (Salix fragilis) alkot növénytársulásokat.
Tavasszal, a békák szaporodási idején, a vöröshasú unkák „unk-unk” hangú kórusával telnek meg.
 
Széleslevelű békakorsó (Sium latifolium)
 
 
        A Pap-árka, és a Kenderáztató mélyedése régi keletkezésű, valószínűleg hajdani Duna-ágak feltöltődött maradványai. Az elnevezésük is nagyon régi keletű. Ezek már ritkábban kerülnek elöntésre, csak a tartósan magas dunai vízállások esetén. Partjukon, sőt már a hajdani mederben is öreg odvas botoló-füzek találhatók. Ezek az erdőfoltok kiemelkedő jelentőségű, veszélyeztetett tájelemei a térségnek. Amellett, hogy őrzik az ősi ártéri tájképet, rendkívül fontos élőhelyek is. Kiváló fészkelőhelye az olyan odúlakó madaraknak, mint a macskabagoly (Strix aluco), a búbos banka (Upupa epops), nyaktekercs (Jynx torquila), fakopács fajok (Dendrocopus ssp.), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), cinegefélék (Parus ssp.), rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla), csuszka (Sitta europaea), örvös légykapó (Ficedula albicollis), seregély (Sturnus vulgaris), mezei veréb (Passer montanus). Az aljnövényzetük jellemző madarai, többek között, az ökörszem (Troglotydes troglotydes), barátposzáta (Sylvia atricapilla), és a vörösbegy (Erithacus rubecula). Itt fészkel egy rejtőzködő, védett, ritkaság, a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) is.
A rovarvilág is nagy fajszámmal képviselteti magát, a farontó bogarak, főleg a cincérfélék nagyon kedvelik az ilyen öreg erdőket. A gerinctelenek felmérése folyamatban van.
 
 
 
Kenderáztató
 
 
 
 
 
 
 

        A laposokat fűzfákkal tarkított üde rét – Alsó-rét – veszi körül. Régen legelő volt, aztán később nagy részét feltörték szántónak, majd bevetették takarmányfűvel, ami nagyobb szénahozamot hoz. Ez a félig kultúrgyep viszonylag fajszegény, de kisebb részén, és e szegélyeken megmaradt az ősgyep, ami viszont legeltetés és kaszálás híján erdősödésnek indult. Fontos táplálkozó helye ez a vörös vércsének (Falco tinninculus), fehér gólyának (Ciconia ciconia), és a közelben fészkelő egerész ölyvnek (Buteo buteo). Fészkelő helye a citromsármánynak (Emberiza citrinella) és a cigány csaláncsúcsnak (Saxicola torquata).
 
 
Alsó-rét

 


További jellemző fajok a laposokról:

A növényzettel sűrűn benőtt részeken költ, a fülemüle, a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), és a csilpcsalp füzike (Philloscopus collubita).

Az időszakosan elvizenyősödő, mélyebb területeken nyílik a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti kakukktorma (Cardamine pratensis), a réti füzény (Lythrum salicaria), és a sárga nőszirom (Iris pseudacorus). A védett szibériai nőszirom (Iris sibirica), a réti iszalag (Clematis integrifolia), és a nyári tőzike (Leucojum aestivum) is ritka jellegzetessége a vidéknek.
 
barátposzáta (Sylvia atricapilla)    mocsári gólyahír (Caltha palustris)
réti iszalag (Clematis integrifolia)    nyári tőzike (Leucojum aestivum)    réti füzény (Lythrum salicaria)    szibériai nőszirom (Iris sibirica)
 


Folytatás következik az erdőkkel és a rovarvilág leírásával.
    Ez a Szent Vid tanösvényről szóló oldal, amely bemutatja a Mosoni-Duna mellett található páratlan szépségű tájat, megtekinthetők az ott található jellemző állatok, és növények, a szigetköz jellegzetes ártéri növénytársulásai, melyek kerékpárral is bejárhatók.
 
 

© Minden jog fenntartva
Horváth Gyula János
  FHNPI - Szigetközi TK
 horvathgyula@postafiok.hu
www.horvathgyula.eu



- LAP TETEJÉRE -