Rovarvédelem az új természetvédelmi törvény tükrében
Újabb törvény a természet védelméről
A Magyar Közlöny 14. számában jelent meg és 1982 július 1-től már hatályba is lépett az új (sorrendben a negyedik 1879.-1935.-1961.-1982.) természetvédel­mi törvény. A rendelet, az 1961 óta megváltozott ter­mészeti feltételeknek megfelelően, az új helyzethez és persze az elkövetkezendő évek, sőt évtizedek várható változásaihoz mérten alakította át, illetve bővítette ki rendelkezéseit.
Az általános rendelkezéseken kívül lényeges a már eddig is védelem alatt álló értékek még fokozottabb vé­delme, illetve a végrehajtás maradéktalanabbá tételének előmozdítása, valamint a védelem kiterjesztése az eddig szinte semmiféle védelmet nem élvező gerinctelen fau­nára.
A védelem fokozására tett lépések csak címszavasan: egyenruhás és fegyveres természetvédelmi őrség létre­hozása, ezek bővített intézkedési jogköre, helyszíni bírságolás, „fokozottan védett" kategória felállítása, a természetvédelmi területnek állami elővásárlási joga stb. Azonkívül a védelem alatt álló objektumok, bar­langok, növények, állatok eszmei értékének emelése. A barlangok közül 85 került fokozott védelem alá, a védett növények számát 340-re emelték, a gerincesek közül többet kivettek a védelem alól más fajokat viszont ezentúl védeni fognak. A védelem fokozására tett in­tézkedések tehát nyilvánvalóak és minden bizonnyal egyre hatékonyabbak is lesznek.
A védelem kiterjesztése viszont a gerinctelen faunára már nem olyan egyértelmű. Nem véletlenül foglalkoz­tatja mostanában leginkább éppen ez az intézkedés mind a laikus közvéleményt, mind a szakmai közössége­ket. A 154 védelem alá helyezett gerinctelen állatból 149 a rovar, a többi más osztályba tartozik. Ebből kö­vetkezik tehát, hogy nem tévedünk sokat, ha az új törvény gerinctelen állat-védelmi rendelkezését csak rovarvédelem néven említjük. A továbbiakban ezzel a kérdéssel foglalkozunk egy kicsit részletesen.
természeti könyvet kellene megjelentetni. Sokkal több természeti film, propaganda, oktatási óraszám stb. kel­lene.
Egy átlagember érzi a törvényt, hogy mi a tilos és mi nem, tudja azt, hogy nem szabad ölni, lopni, rabolni, mert ezt tiltja a törvény. De akkor, amikor látja, hogy az állatok emberéleteket oltanak ki, élősködnek, a nép­gazdaságnak hatalmas károkat okoznak, másfelől törvé­nyesen is védik őket, mert hasznot is hajtanak, meg kipusztulóban is vannak, akkor nem könnyű eligazodni az állatvilág sokféleségében, nem könnyű eldönteni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ráléphet-e arra a sötét színű jellegtelen bogárra, amelyik a földön előtte mászik, vagy nem. De ha rálép és mondjuk, védelem alatt állt a faj, akkor sem tudja ezt senki leellenőrizni felelősségre vonás végett. Nem is kell, hiszen nem tör­tént nagy kár, hiszen ez olyan kis számban fordul elő, hogy az az egy-két elpusztult rovar nem is jelentős, vagy ha ritka faj, akkor pedig nem is kerül gyakran az átlag­ember közelébe.
A veszély az nem a közvetlen ölésben, az egy az egy­ben történő elpusztításban van, mint sok esetben a gerin­ces állatoknál (ott pl. jelentős veszteséget jelenthet egy pár ritka faj leölése — kilövése — is: parlagi sas, medve, bölény stb.), hanem szinte teljes mértékben a környezet átalakításában, helytelen növényvédelmi technológiákban, az életterek csökkenésében stb., tehát a káros tevékenység közvetetten jelentkezik. (Leszámít­va persze a gyűjtő tevékenységet, amiről később lesz szó).
Védelmi szempontok
Sokan értetlenül veszik tudomásul, miért védünk olyan állatokat, amelyek tömegesen előfordulnak min­denhol, vagy miért védünk olyanokat, amelyek kimon­dottan károsak, vagy amelyek gazdasági szempontból közömbösek és emellett gyakoriak is. Ezért először tisz­tázni kell, hogy miért is védjük valójában az állatokat? Hogy egy állat védelemre jogosult-e, azt három szempont figyelembevétele dönti el: 1. előfordulás (ritka-gyakori) 2. gazdasági jelentőség (haszon-kár) 3. küllem (kellemes külsejű, hangú, nagyságú, — vagy sem).
Általában az előfordulás szokott a döntő szempont lenni, tehát ha ritka egy faj, még akkor is védjük, ha történetesen káros. A küllem pedig csak utolsó szem­pontként jöhet szóba, hiszen a szépsége miatt csak akkor védünk egy fajt, ha nem is hasznos, nem is káros, meg nem is ritka, meg nem is gyakori. A gerinces állatok többnyire az első két szempont alapján kerültek véde­lem alá, tehát akkor, ha hasznosak, vagy akkor, ha rit­kának bizonyultak. A gerinctelen állatok védelmére viszont elsősorban azért volt szükség, hogy a környeze­tünket szebbé tevő szép színpompás rovarok, egzotikus külsejű pillangók, hatalmas testű és furcsa felépítésű bogarak stb., amelyek gazdaságilag közömbösek és nem is kimondottan ritkák, minél nagyobb számban népesít­sék be környezetünket, tegyék hangulatosabbá, színe­sebbé azt olyan korban, amikor úgyis az elsivárosodás
Az átlagember és a rovarvédelem
Mint ismeretes, eddig az egész állatvilágból csupán a gerinces állatok közül kerültek ki a védett fajok. Tehát többnyire feltűnő külsejű és viszonylag közismert ál­latokról volt szó. Vagy ha a faj nem is, a csoport, amibe tartozott, eléggé ismertnek volt mondható.
Pl. a gyöngybagoly viszonylag kevéssé ismert, de a baglyokat már mindenki jól ismeri (és azt is tudják több­nyire, hogy minden baglyot védeni kell). A rovaroknál viszont más a helyzet: a nyírfa púposszövő pl. szintén ke­véssé ismert, de a púposszövők mint olyanok is csak a kis­számú szakemberek által ismertek. Ám ha jó ismeret­terjesztéssel el is érnénk azt, hogy az átlagember tudja, mik azok a púposszövők, hol van még az, aki el is tudja különíteni az egyes fajokat, hogy megtudja melyik a védett és melyik a nem. De nem is lehet megkövetelni, hogy mindenki ilyen elmélyült ismeretekkel rendelkez­zen, bár az is kétségkívül igaz, hogy nem ártana a jelen­leginél nagyobb ilyen irányú ismeret. Például, sokkal több ismeretterjesztő jellegű, színes táblákkal ellátott
5
A nagyon hasznos imádkozó sáska a fogólábúak rendjének egyetlen hazai képviselője Eszmei értéke: 500,— Ft.
A gazdaságilag közömbös és ma még gyakorinak mondható kardos lepke a trópusokra beillő szépsége miatt védelmet érdemel Eszmei értéke: 500,- Ft.
Ritka éjszakai rovarunk a pusztai hangyaleső Eszmei értéke: 3 000- Ft.
fenyeget. Nagyon kellett már a kardos lepke, nappali pávaszem, gyöngyházlepke, szarvasbogár, orrszarvú bo­gár, havasi cincér stb. védelme, hiszen mindegyikre csak csodálattal, mind a természet tökéletes remekműire lehet nézni. Az ilyen típusú rovarok hatékony védelmét még többé-kevésbé meg is lehet tartani, hiszen a jóérzésű emberek eddig sem bántották ezeket az állatokat, és azért viszonylag jól meg lehetne ismertetni őket az em­berekkel, bár még így is óriási propagandára és ismeret­terjesztésre volna szükség e téren.
A rovarok védelembe vétele során azonban alkal­mazták a már korábban említett 1. és 2. szempontokat is (meg kell hagyni, teljesen következetlenül). Tehát vé­dik a rovarokat azért is, mert ritkák, és azért is, mert hasznosak. (Igaz, hogy sok olyan faj nincs védelem alatt, amelyek sokkal ritkábbak és sokkal hasznosabbak, mint azok, amelyek a védettek listáján szerepelnek.) Ám nem is lehet ezen az alapon maradéktalanul védeni a rovaro­kat, hiszen főleg a ritka fajok olyan mérettartományba esnek, amelyek megismerése már tényleg csak komoly szaktudás segítségével lehetséges. A most védelem alá ke­rült ritka fajok is csak nagyon nehezen ismerhetők fel.
A ritka vagy hasznos rovarok védelme vagy egyál­talán a mennyiségi szabályozása már a speciális szak­területekre tartozik.
Az is előfordult már, hogy országokból teljesen kiirtot­tak rovarfajokat (maláriaszúnyog), és ha megjelenne, ma is irtanák. Ezek a viszonyok már nagy jelentőségűek, itt nem darabokról van szó. Nagy felelősség is éppen ezért a gazdaság minden védelmet, vagy irtást végző te­vékenysége. És itt különösen a mezőgazdaság szerepe jelentős, hiszen itt kerülnek szembe a szakemberek nap, mint nap a rovarvilággal. Ők viszont megfelelő képzést kapnak, így ismerik is a gazdasági szempontból jelentős rovarokat, ha kell irtanak, de ha kell, védenek is. A hasznos vagy káros rovarok ügye ilyen szinten dől el, nem pedig az erdőt-mezőt járó átlagember „bántom — nem bántom" — szintjén.
Hogy egy rovar gyakori, azt mindenki látja, azonban hogy ritka, vagy hogy az a ritka faj egyáltalán létezik, azt csak a rovarkutatók, gyűjtők faunisztikusok látják, illet­ve bizonyos fokig alakítják.
Itt azonban egy pillanatra különbséget kell tennünk gyűjtő és gyűjtő között. Az egyik típus az, amelyik mu­szájból, illetve üzleti okokból gyűjt (és ami káros) a másik pedig azért, mert szereti és megismerni vágyik a rovarokat (ez viszont hasznos tevékenység).
Sajnos, ma még mindig megtalálható az az eléggé el nem ítélhető oktatási rendelkezés, amely szerint a diá­koknak különböző rovargyűjteményeket kell készí­teniük. Ennek következtében fogyatkozott meg és csökken ma is a szép külsejű színpompás rovarvilágunk nagy része, az ilyen gyűjteményekbe kerül aztán a leg­több szarvasbogár meg fecskefarkú lepke, de ide kerül aztán az is, hogy ha nem is virágzik, de létezik a rovar­kereskedelem. Különböző díszhal-kereskedésekben zsú­folva vannak a rovardobozok, védett vagy hamarosan védelemre szoruló színpompás rovarokkal. Az iskolai gyűjteménykészítési kötelezettség megszüntetése tehát nagymértékben elősegítené a rovarvédelem ügyét. Úgy is mondhatnánk, hogy amíg ez nem valósult meg, nem
Rovarvédelem és a szakterületek
Hogy egy rovar hasznos, vagy káros, a „gazdaság" dolga eldönteni (mezőgazdaság, erdőgazdaság stb.). Mennyiségi viszonyainak szabályozásával, tehát védel­mével — adott esetben a hasznos fajok szaporításával — vagy irtásával — esetleg teljes kiirtásával — az ő feladatuk foglalkozni.
A biológiai növényvédelem nem új keletű. Ennek keretében valóságos „rovargyárak" létesülnek napjaink­ban, ahol milliószámra „állítják elő" (tenyésztik) az ember számára hasznos rovarokat és engedik szabadon.
6
lehet hatékony rovarvédelemről beszélni. (Más kérdés persze a mező- és erdőgazdasági tanintézetekben köte­lező kártani gyűjtemények készítésének kérdése, ami viszont szükséges és hasznos is.)
Ha mindezeket leszámítjuk, maradnak tehát azok, akik érdeklődésből gyűjtik a rovarokat. Ezek többnyire a Magyar Rovartani Társaság tagjai és gyűjteményeik nyilvántartásban szerepelnek a Természettudományi Múzeumban, legyen az kis vagy nagy gyűjtemény. Főleg ezekre a rovarászokra épül a hazai faunisztikai feltárás, ők azok, akik adatmorzsáikkal hozzájárulnak a hazai rovarvilágról alkotott kép teljesebbé tételéhez. Őket nem az egzotikum vonzza, hanem a fajok ritkasága. Ok főleg a lakóhelyük környékén ritka, vagy a tájegy­ségen addig újnak számító fajokra vadásznak, hiszen fő céljuk az, hogy minél teljesebben megismerjék a vizs­gált terület rovarvilágát. Ha ilyen szempontból vizsgál­juk a rovarvédelmi rendeletet, akkor láthatjuk, hogy mennyire káros az az amúgy is nagyon gyerekcipőben járó és nagy nehézségekkel küszködő hazai rovarfaunisz tika számára. Hiszen ha a gyűjtők kezét megfogják, a ritka fajok védetté tételével, akkor ki fogja feltárni az egyébként még óriási fehér foltokkal tarkított hazai te­rületeket. Az megint más kérdés, hogy értelmetlen és teljes mértékben el is ítélendő a már feltárt, ismert lelőhelyekről ritka fajok tucatjait begyűjteni. De hát létezik etika is, sőt gyűjtési kódex is megjelent már, ami rovartani berkeken belül rendet tud teremteni a
gyűjtési tevékenységben. És végül azt sem szabad figyel­men kívül hagyni az értékelésnél, hogy aki érdeklődés­ből gyűjt, az túlnyomó részben maga is mind lelkes ter­mészetbarát, hiszen azért foglalkozik a rovarokkal, mert szereti is őket.
Mégis védeni kell!
Látjuk tehát, mi a helyzet a szakterületek és a rovar­védelem kérdésében — nem mintha a kép teljes lenne, de bizonyos oldalakról talán megvilágosodást nyert, látható az is, hogy a rovarvédelem, meg az egész gerinctelen fauna védelmének kérdése sok tekintetben eltér a ge­rinceseknél megszokottól. Itt nem elég — vagy még-inkább nem elég — listákba foglalni a védett fajokat, aztán csak szemfülesen lesni a törvénysértőket. A ge­rinctelen állatok védelmének, védelmi rendszerének ki­építése nagyobb körültekintést és differenciáltabb el­járássort kellene hogy magában foglaljon. Adott esetben, pl. összehangoltabbá tenni a szakterületek tevékenysé­gét, illetve szakberkeken belül intézkedéseket kidolgozni, a valóban ártó jelenségeket közvetlenül megszüntetni és nagyon nagy propagandát kifejteni, hogy az emberek szemléletét, ezt a nagy erőt a rovarvédelem ügyére pozi­tívan lehessen ráhangolni.
Horváth Gyula János

- LAP TETEJÉRE -