Lepke-legek
Száguldozó szenderek, jellegtelen molyok
A természet ismerete része a műveltségnek, egyáltalán ma már feltétele annak, hogy az emberi faj fennma­radhasson. Bár törvényei­nek megértésére, összefüg­géseinek feltárására egy egész emberöltő kevés, töre­kedni kell mégis a teljesség­re, hiszen máskülönben mit ér a próbálkozás. A gyűjtőt is a megismerés vezérli, s köz­ben végtelenül gazdag, szí­nes világra bukkan. Mint amilyen például a lepkéké...
Horváth Gyulát, a Sziget­közi Tájvédelmi Körzet ter­mészetvédelmi őrét, okleve­les agrármérnököt bácsai otthonában kerestük fel, hogy bepillantást nyerhes­sünk a lepkék rejtélyes biro­dalmába. Tudják például, hogy a közhiedelemmel el­lentétben nemcsak a mada­rak vándorolnak, hanem a lepkék is? A szenderek közé tartozó halálfejes lepke pél­dául nyolcvan kilométeres óránkénti sebesség elérésére is képes, száguldozik a leve­gőben, képes arra, hogy Észak-Afrikától Skandinávi­áig vándoroljon. - Egyébként ha a lepkékről esik szó, min­denki a színpompás pillan­gókra gondol, amint verőfé­nyes napsütésben virágról virágra szállnak - mondja a gyűjtő. - Holott a lepkék ki­lencven százaléka éjszaka repül és ezeknek is döntő ré­sze a molyokhoz tartozik.
Horváth Gyula a Szigetköz lepkéit kutatja, eddig nyolc­száz fajt írt le a tájegységről. És hogy ez sok, vagy kevés? Ha azt vesszük, hogy száze­zer faj a világ lepkefaunája, és Magyarországon is négye­zer faj él, akkor nem sok. De ahhoz képest, hogy a Sziget­közben lepkészeti gyűjtést még nem végeztek... A ge­rinctelenek kutatása terén ez a tájegység még teljesen fehér folt, a gerincesek kö­zött is csak a vadállomány és a madárvilág az, amit rende­sen feltérképeztek. Pedig a Szigetköz ma már az ország egyik leggyorsabban változó,
pusztuló területe. Ezért az­tán a gyűjtő egyféle lelet­mentést is végez, hogy lega­lább tudjuk, milyen fajok fordultak elő egykoron a táj­egységben. Mert hogy van­nak még ma is ismeretlen fa­jok a Szigetközben, a lepkék között is, ezt kimondhatjuk bátran, s ha a folyamatok nem változnak, ismeretlenül is fognak kipusztulni a vad­vízországból...
A lepkék zöme tehát a mo­lyokhoz tartozik. Egy-két milliméter szárnyfesztávol­ságú, muslincaszerű kis ro­varok. Ránézésre nem is le­het meghatározni őket, kü­lön tudománya van ennek is: vesszük az azonosítandó, elölt molylepkét, letörjük a potrohát, kálilúgban kiold­juk az ivarszervét. Kiprepa­ráljuk kanadabalzsamban és átvilágító mikroszkóppal eldöntjük, melyik fajba tar­tozik. Eldöntenénk, de még így sem biztos, hogy sikerül, hiszen csak a ruhamolyok-nak száz(!) fajuk van. Hor­váth Gyula mindenesetre si­kerrel dolgozott, tizenöt év gyűjtésének, munkájának eredményét hamarosan köz­zé teszi a Magyar Rovartani Közleményekben, ezzel a Szigetköz javarészt hófehér faunatérképére végre hasz­nálható információ kerül.
Nyerges Csaba