Kormorántelep: Több ezer madár fejenként napi fél kiló halat zsákmányol
Konkurencia a szigetközi horgászoknak
Legalább négyszáz pár kárókatona - másik nevén kormorán - él fiókáival az Ásványráró alatti telepen. A madarak napi fél kiló halat esznek vagy sebesítenek meg végzetesen. Maró ürüléküktől pedig a fészkelőfák hamar kipusztulnak utánuk. Mára igen elszaporodtak.
Az ötvenes évek elején a kis-ba-latoni kárókatona-telep hosszú időn keresztül az egyetlen biztos fészkelőhelyüknek számított Ma­gyarországon. A kormoránokat halgazdálkodási kártételük ellenére később a védett madarak közé so­rolták. A nyolcvanas években már gazdaságilag is érzékelhető hatással voltak hazai vizeink állományára: vadászatuk azonban nem jelent vonzerőt. Az európai uniós joghar­monizáció szellemében természet­védelmi szempontból jogi védel­met élveznek, s egyedi értéküket 1000 forintban határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a természetvé­delmi hatóságoknak úgy kell ke­zelniük, mintha védett faj lenne, ám engedélyezni lehet a kártételek csökkentése érdekében riasztásu­kat, elejtésüket, gyérítésüket vadá­szati eszközökkel is.
Négyszáz pár fészkel
Horváth Gyula, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet vezetője segít­ségével motorcsónakkal jutottunk be az Ásványráró alatti kormorán-telepre. Ez a legnagyobb költőhe­lyük a Szigetközben, de költenek még a dunaszigeti gémtelepen is. Fülsiketítő zaj fogad bennünket: legalább négyszáz pár - az összes hazai 3200-ból - eteti itt kicsinye-
HORVATH GYULA: Csak motorcsónakkal lehet közelebb menni a fészkekhez.
it, fészkenként átlagban kettőt. A kárókatona kizárólag halakkal táp­lálkozik: pontyot, ezüstkárászt, sü-gért, csukát vagy domolykót eszik. A fajtól függően 12-47 centiméter adagos testhosszúságú halakat zsákmányol, melyek tömege 53-285 gramm között van. Hal­gazdálkodási szempontból tehát a halastavakon és folyókon nagyobb kártételi és kockázati tényezőt je­lent, bár sok szeméthalnak minő­sülő állatot is elfogyaszt. Naponta átlagosan 425-700 gramm kerül a
KORMORÁNTELEP: Ásványráró alatt négyszáz pár neveli fiókáit.
gyomrába: a hazánkban költő vagy ideiglenesen itt lévő kormoránok évente 2428 tonnát esznek ki a vízből.
A fák is kipusztulnak
Ráadásul vadászat közben ren­geteg állatot megsebeznek, melyek megfertőződnek, majd elpusztul­nak. Ivás közben is nagyobb káro­kat okozhatnak. A természetes vi-
zekben a kárókatona táplálkozásá­val már természetvédelmi károkat is előidézhet. Télen nemritkán a vermelő, telelő állományokat za­varják meg. Természetvédelmi szempontból régóta ismeretes: a kormorántelepek fészkelőhelyükre is drasztikus hatással vannak, nagy mennyiségű, maró ürülékük miatt a fészkelőfák aránylag rövid időn belül kipusztulnak. Ezt láthatjuk a
szigetközi ágrendszerben is, ahol a kipusztult fákat megfigyelve végig­követhetjük korábbi fészkelőhe­lyeiket. A Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatóságának munkatársa hozzáteszi: a vadászoknak nem ér­dekük, hogy kilőjék őket (bár fel­kérésre megteszik), a halászok és horgászok pedig tehetetlenek ve­lük szemben.
                      Csélalvay Attila