<<--Vissza Cikkek / <<--Címoldal Szigetköz
Szlovákia nem akar vizet adni a magyaroknak
NÉPSZABADSÁG – nol.hu – 2016-01-27
Furcsa konferenciát rendeztek kedden az Akadémián a Dunáról: mintha a Bős
ügyében kialakult magyar–szlovák konfliktust lezáró, a háttérben már
megszületett megállapodásnak akartak volna utólag egy kis tudományos talapzatot
ácsolni.
A sajátos körülmények ellenére is kiderült azonban, hogy a szlovákok nem
szeretnének a jelenleginél több vizet visszaadni, és nem minden szempontból a
még az első Orbán-kormány idején kiválasztott vízhelyettesítő módszer az
optimális megoldás.
Lovász László akadémikus, az MTA elnöke azzal indokolta a konferencia
összehívását, hogy a téma érintettjei (tudósok, kutatók, civilek, vízügyi és
államigazgatási szakemberek) egymás szakmai érveit megismerve könnyebben tudnak
közös nevezőre jutni. Bevezetőjében egyúttal egy Duna Charta-levélből idézve azt
is megemlítette, hogy a jogos magyar igényeket csak akkor lehet sikeresen
képviselni, ha azokat friss tudományos eredményekkel, illetve
modellszámításokkal támasztják alá, ám ilyesmi azonban – mivel a szigetközi
monitoringvizsgálatok költségvetési támogatását az Orbán-kabinet megszüntette –
nincs a tarsolyunkban.
A nyílt tudományos eszmecsere esélyét nagyban mérsékelte az is, hogy – bár a
meghívó szerint akadémiai szervezésű rendezvényről volt szó – az MTA Szigetközi
Munkacsoportját (a félbeszakadt monitoringvizsgálatok koordinálóit) nem hívták
meg a konferenciára.
A fentiek miatt fordulhatott elő, hogy idejétmúlt – a Szigetköz ökológiai
állapotát tekintve például 2008-as – adatokból próbálták levezetni a 2016-os
tennivalókat, a magyar és a szlovák vízügy által a vízpótlásra megfelelőnek
tartott fenékgátas megoldás ellenzői pedig érdemben nem jutottak szóhoz.
Baranyai Gábor, a kétoldalú tárgyalásokat irányító miniszteri biztos szerint a
magyar álláspont 1998 (a valóságban már az 1993-as hágai döntés) óta változatlan:
nem akarunk újabb vízlépcsőt a Dunára, lényegesen több vízre tartunk igényt,
helyre kívánjuk állítani a Szigetköz és a Csallóköz korábbi ökológiai-vízrajzi
egységét
(a biztos 40-45 százalékot említett, ami azért problémás, mert az illetékesek
eddig az 50 százalékot tekintették az ökológiai vízigény minimumának, és
nyilvánvaló, hogy a szlovák fél a magyarok által előterjesztett értékből nem
fölfelé fog alkudni),
nem akarunk részt venni a bősi erőmű tulajdonlásában, illetve üzemeltetésével,
és az 1992-es elterelés okozta károk kompenzációját elsősorban nem pénzben,
hanem Duna-vízben szeretnénk megkapni. A hágai ítélet mindehhez nem adott
egyértelmű támpontot, csupán azt rögzítette, hogy a feleknek „méltányos és
ésszerű” vízmegosztására, illetve a hasznok és költségek hasonló szellemű
elosztására kell törekedniük.
|
Vízre szomjazik a Szigetköz - Teknős Miklós / Népszabadság |
A miniszteri biztos azt hangsúlyozta, hogy az eddigi vizsgálatok
végkövetkeztetése szerint a szigetközi mellékágrendszer vízpótlására a
fenékgátak építése lenne a legjobb megoldás, ez azonban a munkákban részt vevő
szakértők előadásai alapján nem egyértelmű. A Műegyetem oktatója, Józsa János
arra hívta föl a figyelmet, hogy az egyes vízpótlási beavatkozásokat a kisvizes
és az árvizes időszakokra is vizsgálni kell, ami ugyanis kisvíz esetén jól
szolgálja a mellékágak vízellátását, az árvíznél akár az árhullám levonulásának
akadálya is lehet.
A kétdimenziós elemzés azt mutatja, hogy a fenékgátas módszer a kis- és nagyvízi
helyzeteket is jól kezeli. Guti Gábor ökológus szerint viszont csak a vízhozam
látványos megnövelése tud érdemben javítani a Szigetköz ökológiai állapotán,
erre önmagában egyik „vízhelyettesítő” műszaki megoldás sem képes. Gubányi
András, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója pedig arra mutatott rá, hogy
a bentosz (a vízfenék élővilága, amelynek kulcsszerepe van a víz szűrésében, az
ivóvíz-utánpótlás biztosításában) szempontjából a fenékgátas megoldás lenne a
legrosszabb.
Milyen vizsgálat?
Baranyai Gábor szerint a hágai ítélet végrehajtása érdekében közös stratégiai
környezeti vizsgálat (SKV) indult. Ennek körülményei azonban meglehetősen
rejtélyesek. Magyarország 2010 áprilisában, a Bajnai-kormány utolsó napjaiban
állt elő a vizsgálati anyaggal, az azonban nem felel meg az SKV jogszabályi
kritériumainak, több fontos fejezete máig hiányzik. Szlovákia évekig szabotálta
a vizsgálat megkezdését, majd 2012-13 fordulóján egyszer csak megjelent a magyar
igazságügyi tárcánál a szlovák anyag, de nem világos, hogy hogyan került oda (a
környezetvédelmi tárca megszűnésekor a társminisztériumoknak átadott
dokumentumok között nem volt ilyen iratcsomag).
Forrás:
NÉPSZABADSÁG – nol.hu – 2016-01-27