<--SZIGETKÖZ CIKKEK

<--FŐOLDAL

Vízpótló fejlesztések a Szigetközben hatszázmillióból

Cséfalvay Attila

2007.11.01.

Szigetköz - A több mint kétmillió euróból (közel 600 millió forintból) gazdálkodó, s három évig tartó szigetközi LIFE-projekt zárókonferenciáján elhangzott: a Duna elterelése után az új ökológiai feltételeket kell kihasználni. A tárca továbbra is stratégiai környezeti vizsgálatot sürget, közben felmerült egy ökohidrológiai tározó építésének gondolata.

 

Szerdán Győrben tartották annak a hároméves munkának a zárókonferenciáját, melyben az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai szervezetek által irányított, közvetlen brüsszeli forrásból finanszírozott környezetvédelmi programja indult el 2004 novemberében 2 millió 168 ezer euróból, melynek fele volt uniós támogatás. A megvalósításra létrejött öttagú nemzetközi konzorcium célja a fenntartható víz- és területgazdálkodás elérése és a vízpótlást segítő fejlesztések mellett további uniós támogatások megszerzése volt. Széles Sándor projektkoordinátor a Szigetköz LIFE III. bemutatásával kezdte: szerinte „az átpolitizált kérdésben érezhető a térségi összefogás". A LIFE-projektben együttműködtek a szlovák vízügyi szervezetekkel, a magyar környezetvédelmi tárca segítségével az alsó-szigetközi vízpótló rendszer bővítésére nyílt lehetőség. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (Vituki) vizsgálataival többek közt a jövőbeni stratégia meghatározásában segített, míg a Geonardo Kft. a térinformatikai rendszer megalkotásában. „Amit vállaltunk, teljesítettük, a feltételek adottak a megfelelő kormányzati döntéshez" – hangzott el.

 

Miklós László volt szlovák környezetvédelmi miniszter, jelenleg a szlovák parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke előadásában a bős–nagymarosi helyzettel foglalkozott. „Szakmai téren talán könnyebb lenne megegyezni, mint politikailag" – mondta. Úgy fogalmazott: közös házban lakunk, s a vízlépcsőügy széles rétegek környezetvédelmi tanfolyama. „A közvélemény mindig gyanakvó, lokálpatrióta, s néha a régi sérelmek is előkerülnek. Ma is könnyebb a vízlépcső ellen agitálni, mint mellette" – mondta.

 

Úgy véli, jóhiszeműen kell megegyezni, s nem az a kérdés, ki győzött Hágában, s „ki követte el az eredendő bűnt". „A cél az új ökológiai feltételek optimális kihasználása" – mondta. Véleménye szerint műszaki beavatkozással megoldható a szigetközi talajvízszint süllyedésének visszatartása, s a közös fenntarthatóságot kell elérni.

 

Kovács György, a bős–nagymarosi tárcaközi bizottság titkára, szakmai főtanácsadó szerint a vízlépcsőügy Magyarországon „a politikai arénán kívül folyik". Kovács szerint Dunacsúny legalizálását megfelelő feltételekhez kell kötni. „Az eddigi tárgyalásokon nem sikerült a végső megoldást megtalálnunk. Egyetlen dologban állapodtunk meg: közös stratégiai környezeti vizsgálat szükséges. A többi kérdésben még mindig nagyok az ellentétek, amely a hágai ítélet értelmezésének különbségeire vezethető vissza." A főtanácsadó világosan kifejtette: a magyar oldal továbbra is az uniós vízkere irányelvtől várja az áttörést.

 

Janák Emil vízügyi igazgató a projekt talán leglátványosabb eleméről, az Ásványrárónál megépült Parlagnyilasi-csatornáról is beszélt. Jolánkai Géza a Vituki képviseletében figyelemre méltó javaslatot fogalmazott meg: egy ökohidrológiai tározó létesítésének szükségességét. E javaslat lényege, hogy a szigetközi vízpótló rendszer felső részén olyan tározót kellene kiépíteni, mely kettős (ökológiai, hidrológiai) funkciója révén a rendszer vízhiányának enyhítésére és a víz növényi tápanyagtartalmának csökkentésére is felhasználható volna.

 

Forrás: Kisalföld - www.kisalfold.hu