Vízifesztivál Dunakilitin                        

 

 

           

            Méhes Ákos

2003-07-06

 

           

            Harmadik alkalommal rendezett vízifesztivált a Felsõ-szigetközi Szabadidõ- és Vízisport Egyesület a hét végén Dunakilitin. A programsorozat ezúttal már nemzetközivé bõvül, a tíz versengõ csapat közül hárman Szlovákiából érkeztek.

 

 

 

           

           

Irányítani az irányíthatatlant: A versenyzõk nem mindig úszták meg szárazon az embert próbáló, mókás feladatokat.   

A szeles és esetenként esõs idõjárás ellenére közel kétezren látogattak ki a hét végén a dunakiliti duzzasztómû tõszomszédságában lévõ kempingben megrendezett nemzetközi vízifesztiválra.

A Felsõ-szigetközi Szabadidõ- és Vízisport Egyesület három évvel ezelõtt azzal a céllal hívta életre ezt a rendezvényt, hogy a szigetközi településeken élõ, vizet szeretõ embereket összefogja, illetve a tájegységet szélesebb körben ismertté tegye. A programsorozat idén nemzetközivé vált és társszervezõként a szlovákiai Kormorán Egyesület – valamint a Gyõri Búvár SE – is részt vett a megvalósításban.

 

A három napon át tartó rendezvény pénteken este tûzcsiholó versennyel indult. A részt vevõ csapatok tagjai rendkívül találékonynak bizonyultak, hiszen a hagyományos tûzcsiholáson kívül volt, aki egy finn pattintókészülékkel, illetve gyorsvágó segítségével lobbantotta lángra a tûzifát. Füstöt mind a tíz csapatnak sikerült elõidéznie, ám a tûzgyújtás csak hatuknak sikerült. A különbözõ eszközök segítségével keletkezett lángokon aztán fõzniük is kellett a csapatoknak, melyet szintén értékelt a zsûri.

 

A másnapi programok már tényleg ügyességet, bátorságot és taktikát követeltek a versenyzõktõl. A nyolc plusz egy fõs csapatok elsõként a szárazföldön mérkõztek egymással grundfoci, strandröplabda, golf, pétanque, illetve falmászás versenyszámokban, a tartalék csapattagokra pedig egy fárasztó és rendkívüli koncentrációt igénylõ sörivó verseny várt.

 

A nap második felében vízre szálltak a csapatok egy-egy kenuban. A különbözõ versenyszámok a szervezõk fantáziájáról tanúskodtak, hiszen mindent megtettek annak érdekében, hogy a csónakok ne arra menjenek, amerre a benne ülõk akarják. A csapatoknak meg kellett mérkõzniük tolatva is. A versenyszámok közt sem hagyták pihenni a játékosokat, üvegkereséssel, söröshordómentéssel vagy ólajtón való evezéssel próbálták lefoglalni õket.

A programsorozat utolsó napján egy már hagyománnyá vált közös nagy evezés várta a résztvevõket a denkpáli hallépcsõig harmonikaszóval és sörcsapolóval.