Timaffy-sorozat :Kaszálók a Duna mellett                   

 

 

           

            Cséfalvay Attila

2005-11-25

 

           

            A Timaffy-sorozat következõ részeként a szigetközi kaszálókat mutatjuk be.

 

 

           

 

           

           

Kattintson a képre >> 

A Timaffy-sorozat következõ részeként a szigetközi kaszálókat mutatjuk be. Az – általában – évi kétszeri–háromszori kaszálásra összegyûlt helybéli férfiak szervezetten dolgoztak.

 

A századfordulón megépített egységes árvízvédelmi töltésrendszer szüntette meg a Szigetköz „természetes állapotát", hullámtérre és mentett oldalra osztva azt: így kívánták biztosítani a szántóföldeket, legelõket és az emberi településeket a visszatérõ áradásoktól. Ez azonban mégsem jelentett tökéletes megoldást, hiszen a laza homokos-kavicsos altalajon könnyen átszivárgott víz nagy területeket borított el. A nyár eleji „zöldár" terméspusztítását úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a „fakadó vizeket" levezetõ csatornákon a Dunába vezették.

 

Az árvizek azonban továbbra is bejutottak, ugyanis a töltés megépítése óta az ár a hullámterek között irányítva folyt le és így iszapját az ottani növényzetre és a mellékágakba rakta le. A Szigetköz vízvagyona kiemelkedõen fontos természeti erõforrás, az ország második legnagyobb ivóvízbázisa.

Részben a természeti adottságoktól, részben pedig a gazdálkodás hagyományaitól, szokásaitól függött, hogy évente hányszor kaszálták a rétet a térségben.

 

Korábban egész Európában régi hagyomány volt az évi egyszeri kaszálás: az aszály és az árvizek mellett a legeltetést említik a kétszeri kaszálás legfõbb akadályának. Sarjúvágásra a vizes réteken is csak akkor volt lehetõség, ha az árvíz az „anyaszénát" tönkretette: ez a Szigetközben többször is elõfordult. Késõbb mind több jele lett a kétszeri kaszálás kívánalmának. Ahol bevezették, ott az évi elsõ kaszálást májusra-júniusra idõzítették, a sarjúkaszálást pedig augusztus végére.

 

A legtöbb helyen a „kétasszony-nap" között, azaz a Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) és a Kisasszony napja (szeptember 8.) között szoktak a sarjútakarással végezni. A Nyugat-Dunántúl csapadékos vidékein régi hagyománya volt a háromszori kaszálásnak. A munkára összegyûlt férfiak mindig szervezetten dolgoztak.

 

           

           

            Szigetköz múltja képekben      

 

 

Kapcsolódó cikkek:

 Timaffy-sorozat: Állatúsztatók a folyó mellett

 Szigetköz múltja képekben