Szlovákia bármikor kitehetné a natúrparktáblát                       

 

 

           

            Cséfalvay Attila

2004-11-22

 

           

            December elején Lipótra látogat a szlovák környezetvédelmi és vízügyi miniszter.

 

 

           

 

           

           

illusztráció       

Széles Sándort, a Mosoni-Dunatáj és Tóth Istvánt, a Felsõ-Mosoni-Dunatáj Térségfejlesztési Társulás elnökét tegnap hivatalában fogadta Miklós László, Szlovákia környezetvédelmi és vízügyi minisztere.

 

A szigetközi településvezetõk a közös uniós LIFE-projekt decemberi lipóti konferenciájára invitálták a szlovák tárca elsõ emberét, melyre Persányi Miklós hazai szakminisztert is várják. Mint ismert, a magyar–szlovák pályázaton egymillió eurót nyertek rehabilitációra a társulások, s a két hét múlva esedékes megbeszélésen a további együttmûködési és pályázati lehetõségekrõl esne szó.

 

 

Még egy komp kellene

 

– Milyen lehetõségeket lát a közös LIFE-projektekben? Mekkora „hozadéka" lehet ennek szlovák részrõl?

 

– Az alapvetõ dolgok a szlovák oldalon már megvannak. A megépült mûtárgyak – így a bõsi erõmû – nem érinthetõ ezekben a projektekben. A legtöbb gondunk Doborgazzal, Nagybodakkal és Vajkával van: szeretnénk valamilyen kompenzációs megoldást találni számukra. Ott például a közlekedési helyzet az egyik legégetõbb kérdés: a Bõs vagy Pozsony felé vezetõ elkerülõutat kevesen használják, a komp pedig most ebben a hatalmas szélben nem közlekedik. Szeretnénk a Szigetköz és a Csallóköz közé egy másik kompátkelõt is kiépíteni: ez is része lehet egy LIFE-projektnek. Egyébként a szlovák megoldás példaértékû lehet a magyarok számára is, hogyan lehet megoldani a talajvíz és a holtágmeder kérdését. Nálunk a holtágrendszer vízzel feltöltve, kitûnõen mûködik.

 

„ Nem építünk több nagy erõmûvet"

 

A doborgazi törpeerõmû építését mennyire kíséri figyelemmel a minisztérium?

 

– Ebben mi semmi kivetnivalót nem látunk. A víz zúdul lefelé, s rajta egy turbina nem ront, s nem javít a helyzeten. A környezetvédelmi minisztérium szerint ez egy hidroenergiai lehetõség. Ilyen kisvízi erõmû Szlovákiában 60–70 mûködik, s az országos lehetõséghez képest hatvan százalékban kihasználtak. Nagy erõmûvek esetében ez 85 százalék, úgyhogy már nem is számítunk arra, hogy nagy vízi erõmûvet építsünk Szlovákiában, hisz majdnem teljesen kiaknázott a hidroenergetikai lehetõség.

 

– Mi a véleménye arról, hogy szlovák vállalkozók is szeretnék kihasználni a településeknek kompenzációként adott erõmû-létesítési lehetõséget?

 

– Amikor az erõmû és a felvízcsatorna épült, ezektõl a településektõl megvásárolták ezt a területet. Más kérdés, hogy akkor áron alul kelt el. A két állami vállalat most hivatalosan megállapított áron eladta ezt a területet: a községek ezzel lépnének be majd a jövendõ vállalkozásba, mivel nekik nincs semmilyen vagyonuk. A többi mûködõ kisvízi erõmûnél – az ingatlanadó kivételével – nem jut pénz a befogadó településnek: ez volt az elsõ eset, hogy a minisztérium ilyen lehetõséget kínált. Nincs ebben semmi különleges: az a vállalkozó, aki beruház az üzletbe, hasznot is szeretne látni.

 

 

A magyar földtulajdonosok tiltakoztak

 

– Magyar részrõl érkezett-e már megkeresés a 2005-re ígért közös natúrpark ügyében?

 

– Az utolsó megbeszélés óta nem történt elõrelépés. Elõször nemzeti parkról „visszamentünk" natúrparkra, most pedig azt a nem hivatalos információt kaptam, hogy a földtulajdonosok erõteljesen tiltakoznak a magyar oldalon a natúrpark ellen is. Nálunk ebbõl semmilyen gond nincs, már most is natúrparknak lehet nyilvánítani ezt a védett részt: a tájvédelmi körzetek, biocentrumok, a monitoringrendszer, a sétáló- és kerékpárutak már kiépültek a Csallóközben. Természetesen örülnék, ha hivatalosan is natúrparkká nyilváníthatnánk mind a két oldalt, hisz így nagyobb lehetne a vonzereje.

 

– Eszerint a csallóközi oldalra akár már 2005-ben is kitehetik a natúrparktáblát?

 

– Egészen biztosan, ennek semmi akadálya.

 

A dunai vízmegosztás és Bõs kérdésében mikor folytatódhatnak a tárgyalások?

– Ez egy nehéz kérdés. Az eddigi megbeszéléseken kiderült, hogy finoman fogalmazva „nem teljesen tükörképe" egymásnak a két ország elképzelése. Annyi az elõrelépés, hogy megállapodtunk abban, hogy majd megállapodunk: kérdés még, hogy mikor. A kormánybiztosok és tárgyalódelegációk valószínûleg csak jövõre folytatják a tárgyalásokat.