Szigetköz - ígéretek és megoldások

Népszabadság • Hajba Ferenc • 2005. április 12.

                                    

                                    

Kevés a víz, sok az ígéret

Kép: Domaniczky Tivadar           

A Duna elterelése miatt kárt szenvedett nyolc szigetközi település egymilliárd forint kártérítésre tartana igényt. Ezt az összeget nem feltétlenül készpénzben akarják az önkormányzatok, hanem - mint azt az egyik érintett község, Ásványráró polgármestere érdeklődésünkre elmondta - esetleg az állam tulajdonában lévő ingatlanok átadásában.

A szigetközi falvak valamiféle kárpótlást, kárenyhítést akarnak a Duna elterelése miatt őket ért ökológiai és gazdasági hátrányok miatt. A mező- és erdőgazdaságban, a halászatban ugyanis kimutatható károk keletkeztek a szlovákok C variánsának megépítése és üzemeltetése következtében.

 

A Szigetköz eddig kevés pénzt és sok ígéretet kapott az éppen hatalmon levő kormányoktól. Az ökológiai vízpótló rendszer megépítését kifizette az állam, üzemeltetését is fedezi. A kárenyhítésre jut tehát valamennyi pénz, a kártérítésre viszont nem nagyon. Ígértek már kézzelfogható ökológiai és anyagi előnyei miatt szigetközi-csallóközi közös, majd önálló nemzeti parkot, ezt követően pedig a jóval kevesebb kedvezményekkel járó natúrparkkal hitegették őket. Eddig egyikből sem lett semmi.

 

A Duna elterelése miatt közvetlenül kárt szenvedett nyolc, folyó menti település - Ásványráró, Dunakiliti, Dunasziget, Dunaremete, Kisbodak, Lipót, Püski és Rajka - egymilliárd értékű kártérítésre tartana igényt. Ezt az összeget nem feltétlenül készpénzben akarják az önkormányzatok, hanem - mint Böősy Imre, Ásványráró polgármestere elmondta - esetleg halászati és vadászati jogban vagy az állam tulajdonában lévő, turisztikai célokra alkalmas ingatlanok átadásában. Egyelőre nem kaptak választ a kérelmükre.

 

A szigetközi térségből jól látható, hogy az ő gondjaikat az egész vízlépcsőkonfliktus részének tekintik. Addig nem számíthatnak érdemi támogatásra, ameddig a bősi vita ügyében nem születik valamiféle megállapodás a hágai bírósági döntés szellemében.

 

A megoldás viszont egyelőre távolinak tűnik. A magyar fél gyakorlatilag pár hónapja újította fel tárgyalásait a hágai ítélet végrehajtásáról. Lehet az eddigi halogatás mögött az a remény is, hogy a közös Európa tagjaként nagyobb esély kínálkozik az ökológiai prioritásokat figyelembe vevő megoldásra. Valószínűbb azonban, hogy a jelenlegi magyar kormány sem akar már érdemben lépni a választások előtt.

 

Jövőre nemcsak országgyűlési, hanem önkormányzati képviselő-választások is lesznek. A szigetközi polgármesterek még a mostani ciklusban lépni szeretnének. Valamiféle előnyökhöz akarják juttatni településeiket.

 

De megtörténhet-e például az, hogy valaki azért költözik majd a Szigetköz falvaiba, mert ott lényegesen olcsóbban jut áramhoz? Elvileg ezzel a következménnyel is járhat, ha Dominik Kocinger, Szlovákia dunai kormánybiztosa állja a szavát, s a Bősön termelt energiát lényegesen a mai árak alatt juttatja el az "ezer sziget országába". Legalábbis erről tárgyaltak a Reális Zöldek a szlovákokkal, s a megbeszéléseken a szigetközi polgármesterek is részt vettek.

 

Az ország sokat hangoztatott gazdasági helyzetében reálisan egyik község sem számít nagyarányú állami segítségre. Így kapóra jött viszont Dominik Kocinger - egyáltalán nem tudható, mennyire átgondolt - ajánlata. A szlovák kormánybiztos már korábban is hangoztatta: a Bősön termelt energia fele a magyaroké, ő szívesen átadná nekik. Tegyük persze hozzá, hogy ez nem ilyen egyszerű alku kérdése. Hivatalos jogi kapcsolatban ugyanis az államok állnak egymással. Ráadásul nyilvánvaló, hogy Kocinger nem önzetlen gesztusként ajánlotta fel - immáron nem is ingyen, csak kedvezményesen - a bősi energiát.

 

A politikusok és a jogászok szerint elfogadásával a magyar fél legitimálná a C variáns jelen formában történő működését, vagyis kvázi hozzájárulna, hogy a nekünk járó vízmennyiségnek csak egy részét kapja meg Magyarország. E mellett az erőmű működtetésének közös felelősségét és ebből adódó következményeit is vállalnánk vele.

 

A Kocingerrel történő tárgyalásokon részt vevő máriakálnoki polgármester, Széles Sándor kategorikusan kijelentette: a megbeszéléseken szó sem volt arról, hogy az áramért cserébe lemondanánk a Szigetköz ökológiai vízszükségeltéről, a Duna vízhozamának a feléről.

 

A térség olcsó árammal történő kár-pótlása azonban nem látszik realitásnak. Aligha vállalja a kormány, hogy egy térségnek kárpótlásként olcsóbban adja a hatósági áras energiát. Annak sincs sok esélye - már csak politikai megfontolásból sem -, hogy komolyan tárgyaljunk a bősi energia egy részének átvételéről.

 

Keresés, archívum

 

Népszabadság Mail