Szenvedélyes szemétgyûjtõ                 

 

 

           

            Dénes Vanda

2005-11-05

 

           

            Farkas László mindenhol csetreszeket és kidobott tárgyakat gyûjt - immár 23 szemétkiállításon van túl.

 

 

 

           

 

Farkas Lászlót Mosonmagyaróváron mindenki ismeri. Lehet, hogy csak látásból: egy bozontos bajuszos, aki mindenhol lehajol, csetreszeket gyûjt és kidobott tárgyakat, hogy irodalmi kifejezéssel élve talált tárgy legyen belõlük. Lehet, hogy kiállításról, hiszen már 23 szemétgyûjteményen van túl. Vagy véradásról – évente ugyanis négyszer csapoltatja meg magát mások javára.

 

           

Az agyát is folyamatosan csapolja, kifogyhatatlan az ötletekbõl. Aki vele elkezd beszélgetni, az szánjon rá minimum másfél órát, és készüljön fel, hogy Nagy Lászlótól a gólyalábazásig minden szóba jön. Ember legyen a talpán, aki követni tudja gondolatcsapongásait, amiben persze van rendszer. Mert Lacinál minden az alkotásról, az értelmesre törekvésrõl szól. Ugyan õ maga nagykanizsai, mégis mindent megtenne – és tesz is – Mosonmagyaróvárért. „Amit ennek a városnak adhatok, persze nem erõltetve, azt adom. Ingyen és bérmentve, ha van értelme és eredménye. Hogy ne üldögéljenek az emberek, hogy ne kallódjanak a gyerekek. Legyen alkotókedv, önkifejezési kör, ilyesmi." És ez az ilyesmi nála igazán tág fogalom. Mert mit csinál a Farkas Laci azonkívül, hogy huszonhetedik tanévét kezdi az egyetemen oktatóként? (Megjegyzem, a tananyag szinte mellékes nála. A hallgatók is tanúsíthatják, hogy õ a kor(cs)szellem jegyében inkább tartást próbál adni nekik. Szerintem ezt õk is érzik, ezért van minden évben jó pár diplomadolgozatosa.)

 

Érje utol a Farkast!

 

Jóga: Fehér Ló Közösségi Ház, minden második héten, csütörtökön, 18.00–20.00 óráig.

Tûzzománc gyerekeknek: Fehér Ló Közösségi Ház, hónap utolsó csütörtökje 17.00 órától.

Tûzzománc felnõtteknek: Fehér Ló Közösségi Ház, hónap elsõ keddje, 17.00 órától.

Kiállítás: 25. jubileumi kiállítás a Flesch Károly Kulturális Központban április 22-tõl.

Tehát: a Fehér Lóban jógázik, tûzzománcozik immár hatodik éve, húsz-harminc gyerekkel. Közben nyugdíjasokat és siketeket látogat – a Kühne-nyugdíjasklubban tiszteletbeli tagként keringõzik, tangózik, palotásozik minden rendezvényen, a siketek és nagyothallók helyi szervezetében elõadásokat tart kicsinek és nagynak életmódról, egészségrõl. Már szájról olvas. Közben a környezetvédõ egyesületben lótifuti, folyó menti folyónapos, amikor élhet „szemétgyûjtõ szenvedélyének", amikor felszedheti azt, ami csak neki hasznos. Az Erdei Iskolában – ahogy õ mondja – hitregéket mesél. Nemrég tizenhat holland gyerekkel hajtogatott drótfákat és égetett Tiffany-mintás zománcokat. A Kéfer Galériában pedig minden megnyitóhoz elõadás dukál, amolyan Farkas László-sorozat „véleményem a kreativitásról" jelszóval. A gimis diáknapokon is kóricál és programot csinál, közben pedig rákbetegek megsegítésén fáradozik.

 

A fentiek persze messze nem merítették ki energiáit, tervezi, hogy megtanítja a kölyköket gólyalábazni, mert „annál felemelõbb nincs, mint fél méterrel a föld felett járni, netán focizni". Na és ha ezeken az idõtöltéseken kívül még egy-két biológust is ad a városnak, az sem semmi. Hogy mit kap õ ezért cserébe? Mondjuk Az Egyetem Kiváló Oktatója díjat, Gyõr-Moson-Sopron Szolgálatáért díjat környezetvédelmi kategóriában, néha egy-egy kézfogást, egy „hellólacit"… és persze egy-egy cikket.

 

 

           

Kapcsolódó cikkek:

 A pannonhalmi közvetítõ

 ÉVszakok – 52 történet a természetrõl

 Edison Tamás látogatása

 Táltos masszõrt minden családba!

 Ausztrália – öt évvel az olimpia után