Rajka régi plébániatemploma

2005. november 19. (39. oldal)

 

Ludwig Emil

Rejtőzködő Magyarország

 

 

Rajka jó két és fél ezer lelkes település a Győrből Pozsonyba vezető öreg szigetközi országút mentén. 1947-től – az újabb, Csehszlovákia javára történt területmódosítás óta – határközség, nem kis szerencsével a magyar oldalon. Neve 1297-ben Royka alakban tűnik fel írásban. Az akadémiai helységnévszótár szláv eredetű névnek írja, megjegyezvén, hogy Rajka legrégibb német változata, Reugen már 1208-ban felbukkan más forrásban. Az ellentmondást nem segít feloldani az az újabb keletű vélekedés, amely szerint az 1235 és 1241 között Rákfalvaként (Krebsdörfl) említett településből ered a Rajka, valamint a Racken, Raggen, végül az újkori Ragendorf helynév. E hagyomány – egy vörös rák formájában – megjelenik a község mostani címerpajzsán is.

A római pannon provincia idején a birodalom határán lévő magaslaton kis erődítmény védte itt a Duna partján húzódó limest. Ennek a helyére épült 1313 előtt a falu Szent Márton titulusú plébániai egyháza. A templom legrégebbi része a vaskos, négyszögletű torony, amely tömegével a kései román kort, négy fióktornyos gúlasisakjával a gótikát idézi. Nagy Lajos király 1352-ben kelt oklevelében villa Rajkként szerepel a település; ekkoriban nagyobbították meg templomát gótikus stílusú hajóval, mégpedig nyugati irányban, a torony aljában kialakított szentéllyel megtoldva a belső teret. 1992-ben kisebb régészeti feltárást végeztek az épületen, ekkor került elő a hajó falának déli oldalán látható félköríves kőkeretes ablak, északon a gótikus oldalkápolna, és ekkor restaurálták a ritkaságszámba menő XIV. századi, toszkán jellegű toronysisakot.

1683-ban, a törökök Bécs elleni utolsó nagy hadjáratakor Rajka elpusztult. A lerombolt katolikus templomot ezt követően építették újjá kora barokk ízlés szerint – a település másik részén új egyházat emeltek maguknak az evangélikusok. A község népe a török vész idején a szigetközi lápvilágban talált menedéket. A visszatért túlélők mellé a XVIII. század elejétől nagy számban érkeztek újabb német ajkú telepesek, akiknek aránya az évszázad végére elérte a 90 százalékot. A rangos Moson vármegyei település 1721-ben mezővárosi rangot kapott, 1835-ben megújított vásártartási joggal. Bél Mátyás korabeli leírásában jelentős iparral, kereskedelemmel, hét dunai hajómalommal, nem kevesebb, mint 24 nemesi kúriával szerepel – az akkori hivatalos nevén – Ragendorf.

A település szülötte Liszt Ferenc nagyapja, Adam Liszt (1755), s itt született 1883-ban Jány (Hautzinger) Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg – 1993-ban rehabilitált – főparancsnoka. A gazdagon díszített Szent Márton-templom kertjében szép arányú, szoborral megkoronázott első világháborús hősi emlékmű áll. Gót betűs felirata szerint a hazáért estek el 1914 és 1918 között azok a férfiak, akiknek német családneve hosszan sorakozik a márványtáblába vésve.