Konkurencia a szigetközi horgászoknak                      

 

 

           

            2005-05-09

 

           

            Legalább négyszáz pár kárókatona – másik nevén kormorán – él fiókáival az Ásványráró alatti telepen.

 

 

 

            Legalább négyszáz pár kárókatona – másik nevén kormorán – él fiókáival az Ásványráró alatti telepen. A madarak napi fél kiló halat esznek vagy sebesítenek meg végzetesen. Maró ürüléküktõl pedig a fészkelõfák hamar kipusztulnak utánuk. Mára igen elszaporodtak.

 

Az ötvenes évek elején a kis-balatoni kárókatona-telep hosszú idõn keresztül az egyetlen biztos fészkelõhelyüknek számított Magyarországon. A kormoránokat halgazdálkodási kártételük ellenére késõbb a védett madarak közé sorolták.

 

A nyolcvanas években már gazdaságilag is érzékelhetõ hatással voltak hazai vizeink állományára: vadászatuk azonban nem jelent vonzerõt. Az európai uniós jogharmonizáció szellemében természetvédelmi szempontból jogi védelmet élveznek, s egyedi értéküket 1000 forintban határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a természetvédelmi hatóságoknak úgy kell kezelniük, mintha védett faj lenne, ám engedélyezni lehet a kártételek csökkentése érdekében riasztásukat, elejtésüket, gyérítésüket vadászati eszközökkel is.

 

Négyszáz pár fészkel

 

 

           

Horváth Gyula, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet vezetõje segítségével motorcsónakkal jutottunk be az Ásványráró alatti kormorántelepre. Ez a legnagyobb költõhelyük a Szigetközben, de költenek még a dunaszigeti gémtelepen is. Fülsiketítõ zaj fogad bennünket: legalább négyszáz pár – az összes hazai 3200-ból – eteti itt kicsinyeit, fészkenként átlagban kettõt. A kárókatona kizárólag halakkal táplálkozik: pontyot, ezüstkárászt, sügért, csukát vagy domolykót eszik.

 

A fajtól függõen 12–47 centiméter átlagos testhosszúságú halakat zsákmányol, melyek tömege 53–285 gramm között van. Halgazdálkodási szempontból tehát a halastavakon és folyókon nagyobb kártételi és kockázati tényezõt jelent, bár sok szeméthalnak minõsülõ állatot is elfogyaszt. Naponta átlagosan 425–700 gramm kerül a gyomrába: a hazánkban költõ vagy ideiglenesen itt lévõ kormoránok évente 2428 tonnát esznek ki a vízbõl.

 

A fák is kipusztulnak

 

Ráadásul vadászat közben rengeteg állatot megsebeznek, melyek megfertõzõdnek, majd elpusztulnak. Ívás közben is nagyobb károkat okozhatnak. A természetes vizekben a kárókatona táplálkozásával már természetvédelmi károkat is elõidézhet. Télen nemritkán a vermelõ, telelõ állományokat zavarják meg. Természetvédelmi szempontból régóta ismeretes: a kormorántelepek fészkelõhelyükre is drasztikus hatással vannak, nagy mennyiségû, maró ürülékük miatt a fészkelõfák aránylag rövid idõn belül kipusztulnak.

 

Ezt láthatjuk a szigetközi ágrendszerben is, ahol a kipusztult fákat megfigyelve végigkövethetjük korábbi fészkelõhelyeiket. A Fertõ–Hanság Nemzeti Park igazgatóságának munkatársa hozzáteszi: a vadászoknak nem érdekük, hogy kilõjék õket (bár felkérésre megteszik), a halászok és horgászok pedig tehetetlenek velük szemben.