Kerekasztal beszélgetés Szigetköz ügyében                

 

 

           

            Cséfalvay Attila

2005-11-09

 

           

            A politika helyett a szakmának kell átadni a terepet a Duna és a Szigetköz ügyében.

 

 

           

 

            Pap János múlt heti a Dunával, a nemzeti parkkal és Szigetközzel kapcsolatos nyilatkozata nyomán többen is megkeresték szerkesztõségünket. Ezért egy asztalhoz ültettük a négy térségfejlesztési társulás elnökét: Széles Sándort (továbbiakban Szé. S.), a Mosoni-Dunatáj, Szokoli Sándort (Szo. S.), a Nyugati Kapu, Tóth Istvánt (T. I.), a Felsõ-Mosoni Dunatáj, Babos Attilát (B. A.), az alsó-szigetközi, valamint a Mosonmagyaróvári Környezetvédõ Egyesület egyik alapítóját, dr. Tóásó Gyulát (T. Gy.).

 

 

Nem tehetnek szemrehányást

 

– Pap János országgyûlési képviselõ azt kifogásolta, hogy az elmúlt tizenöt évben nem fogalmaztak meg használható elképzeléseket a Szigetközrõl. Valóban nem voltak javaslataik?

 

B. A.: – A polgármesterek egyénileg és a társulásokon keresztül is sokat foglalkoztak Szigetköz ügyével. A szakemberek és a polgármesterek indíttatásának köszönhetõ a fenékküszöb megépítése, az alsó-szigetközi vízpótlást segítõ LIFE-projekt beindítása és az elárasztás.

 

Szo. S.: – A Szigetköz-bizottságon belül is rövidebb-hosszabb távon több javaslatot tettünk. Ezek egy része megvalósult: mentett oldali vízpótlás, fenékküszöb építése. Ezeket a vízügyi igazgatóság is támogatta: ötleteink mellé a szakemberek „odateszik" a mûszaki megoldási lehetõséget. Nem az itteni szereplõket kellene elmarasztalnia a képviselõnek, s köztük feszültséget kelteni. Inkább az lenne a feladata, hogy ne néhány tíz- vagy százmillió forint kerüljön a Szigetközbe, hanem milliárdok.

 

T. I.: – Már nem Pap János az élesztõje Szigetköz ügyének: átvettük mi, polgármesterek a kezdeményezést. Úgy gondoltuk, magunknak kell lépnünk. Az élet végül minket igazolt.

 

T. Gy.: – A helyi környezetvédõket is megemlítette a képviselõ a minisztériumban és a Kisalföldben. Az egyesületünket 1987-ben alapítottuk: nem csatlakoztunk a Duna-körhöz, mert láttuk, hogy nem Szigetközrõl szól az a történet. Nehezen kiismerhetõ érdekeket láttunk érvényesülni. Mi szakmai munkát végeztünk ebben az idõben. A képviselõ úr – aki közelrõl láthatta ezen emberek munkáját – nem volt akkor közelében ezeknek a társaságoknak. A rendszerváltás utáni országos politikusok egyike sem tehet szemrehányást az itt élõknek. Egyetlen kormánynak sem sikerült megoldást találni: most felülrõl lefelé mutogatni nem indokolt.

 

Szé. S.: – Ráébredtünk, hogy nekünk, helyieknek kell életképes megoldásokat megfogalmazni. Ezeket meg is tettük. Vannak jó dolgok, amiket meg kell tartani, s rosszak, melyektõl szabadulni kell. Számomra nehezen értelmezhetõ a polgármestereket ért kritika, ugyanis a miniszter és stábja volt, aki ebben a kérdésben mulasztott.

 

 

„ Ha volt pénz, miért nem szólt?"

 

– Pap János szerint az elmúlt ciklusban már volt lehetõség egy szigetközi nemzeti park kialakítására, ám a helyiek nem kértek belõle...

 

B. A.: – A polgármesterek többsége támogatta. Az, hogy „az elképzelés mellett ott volt a terv és a pénz is abban az idõszakban", számomra meglepõ kijelentés. Ha akkor tudta a képviselõ, hogy ez mind rendelkezésre áll, akkor miért nem mondta, hogy fogjunk össze. Nem hiszem, hogy ha minden készen állt volna, egyetlen polgármester is ellenvéleményének adott volna hangot.

 

Szo. S.: – A fenti idõszakban még nem voltunk tagjai az uniónak. Rezervátumszerû nemzeti parkot nem szeretnénk! Többségünk szerint elsõ lépcsõként megvalósíthatóbbnak tûnt a natúrpark. Vártunk arra, hogy a csatlakozás után az EU feltételrendszerének megfelelõ nemzeti parkot lehessen létrehozni, amely más, mint a korábban nálunk létrejött nemzeti parkok. Az azóta eltelt idõben személyesen is tapasztalhattuk, hogy tõlünk nyugatra hogyan mûködnek a nemzeti parkok: az ember, az idegenforgalom létezhet, mûködhet, a gazdálkodás kevésbé korlátozott, a jövedelemkiesésre kompenzációt kapnak a gazdák, vagy bérleti díjat az államtól. Az akkori feltételrendszer és a mostani (EU-s) között óriási a különbség.

 

T. I.: – A Szigetköz temetetlen halott: egy nemzeti parkra akkor sem volt meg a pénz. Délibábbá kezd válni a nemzeti park ügye, mindkét miniszter kimondta: nem lesz ilyen a Szigetközben. Ezután felelõtlenség ígéretekkel kiállni az emberek elé.

 

Szé. S.: – A környezetvédelmi közalapítvány által kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányt az önkormányzatok többsége elfogadta és támogatta. Olyan szabályozást szeretnénk itt, amely a környezet-, természetvédelmet, rehabilitációt, területfejlesztést is egy koncepcióban tárgyalja, s erre forrásokat biztosít.

 

 

Kabátgombról, választásról

 

– Milyen a kapcsolatuk Pap Jánossal?

 

B. A.: – Nem vagyok rossz kapcsolatban – de mindennapiban sem – vele. A gond az, hogy ha a Szigetközrõl beszélünk, mindenki politikai és nem szakmai alapon akarja a kérdést megoldani.

 

Szo. S.: – A térség gondjaival kapcsolatban nem biztos, hogy csak a településvezetõknek kellene felkeresni õt: gyûjthetne tapasztalatokat, s felajánlhatná segítségét. A kapcsolatunkat elfogadhatónak értékelem, de ritkán találkozunk. Véleménykülönbségünk van a Szigetköz-bizottságon belül is, amit szinte sértésnek vesz.

 

T. I.: – Úgy látom, hogy távolságtartó a települések polgármestereivel. Elég szûk a kommunikáció. Akkor történt nagy törés, mikor három éve az õszi önkormányzati választásoknál a képviselõ beleavatkozott a települések polgármesterjelölt-állításába.

 

T. Gy.: – Szereptévesztésnek érzem, hogy országos politikusok dorgálják a Szigetközben élõket, hogy nem adnak jobbnál jobb ötleteket. Az itt lakók látták azokat a bakikat, amelyeket 1990 óta elkövettek a Szigetközzel, a szlovák–magyar szerzõdésbontással, Dunacsúnnyal, a hágai bírósági perrel kapcsolatban.

 

Szé. S.: – A munkakapcsolatunk megfelelõ, akárcsak a polgármesterek jelentõs részének. A Szigetközzel kapcsolatos vitáról annyit: ha a kabáton az elsõ gomb rosszul lett begombolva, akkor az egész kabát rosszul lesz gombolva.

 

 

„ Blöff az egész"

 

– A minisztérium két mûszaki javaslatot tett le az asztalra Duna-ügyben. Mi a véleményük errõl?

 

B. A.: – Egyiket sem tartom jónak. Olyan koncepciót kell létrehozni, amely átmenet lehet több verzió között. A megoldást elszalasztottuk a kilencvenes évek elején: bár akkor állt volna a politika a településvezetõk mellé. Ez esetben a csap nálunk lenne. A megépített duzzasztómû sokkal kisebb környezeti kárt okozott volna, mint a Duna elterelése.

 

T. Gy.: – Hagyták, hogy Dunacsúnyba kerüljön a tározó. A helybeli vízügyesek az elsõ napokban már jelentették, a szlovákok építik a C-variánst. Pap János egy nappal az elterelés elõtt nekem még mindig azt állította, hogy blöff az egész.

 

Szo. S.: – Sok megoldási lehetõség felmerült már. Az újabb változat további tanulmányok készítésére inspirálná a döntéshozókat. Megint szakértõk – s nem helybeliek – akarnának juttatásokat szerezni. Olyan beavatkozások legyenek, amik a természetben a legkevesebb kárt okozzák, s a leghatékonyabbak. Már jó megoldás nincs, csak legkisebb rossz.

 

T. I.: – Képletesen szólva: az orvosok nem gyógyítani akarják Szigetközt, hanem életben tartani, a haldoklását menedzselni, s hasznot húzni. A 2006-os költségvetésben egy fillér sincs a mûszaki javaslatok kivitelezésére, így nincs mirõl beszélni.

 

Szé. S.: – Szerintem a kormány ebben a ciklusban nem akar semmit tenni a Szigetközzel. Sõt, a gondot úgy kezeli, hogy a következõ ciklus kormánya is nehéz helyzetbe kerül. A szlovákok nincsenek megegyezési kényszerben. A bõsi erõmû privatizációjával a meglévõ helyzetet kövezzük ki.

 

T. Gy.: – Nem értek egyet Széles Sándorral. Az elmúlt tizenöt évben egyetlen kormány sem lépett említésre méltó módon elõbbre. Talán a Horn-kormány foglalkozott legtöbbet a megoldás keresésével.

 

 

Politika nélkül kellene

 

– Látnak-e térségi összefogást Szigetköz ügyében?

 

B. A.: – Van: bizonyíték erre a beindult LIFE-projekt. A Felsõ-Szigetköz egyik társulása a kezdeményezõje egy olyan programnak, amibõl Alsó-Szigetköz profitál.

 

Szo. S.: – Én is látom az összefogást. Gondoljunk csak a SZÖSZ-re, s a megvalósult rehabilitációkra, bár országgyûlési képviselõink nem eléggé továbbították elképzeléseinket.

 

T. I.: – Az összefogás erõsödött az önkormányzatok között. Vannak, akik ebbõl kizárták magukat. Már nem lehet a Szigetköz atyja szerepet játszani, aki majd „fenn" egyedül képviseli a térség érdekeit.

 

Szé. S.: – Az utóbbi idõszak legerõsebb térségi összefogását látom. Jó példa erre a Szigetközi Fejlesztés Tanács terve. Új szemléletû Szigetköz-politikára van szükség, amit új törvénykezési rendszernek kell megalapoznia. Helyi szakembereknek kell a térség újjáépítését felügyelnie.

 

T. Gy.: – Ha tényleg létezett volna összefogás az elmúlt 15 évben, már nem itt tartana ez az ügy. Politikai pártoktól független összefogás vezethet csak eredményre.

 

 

           

            Két ütés a Szigetköznek          

            Szigetköz 195 millió forintot kapott     

            Szigetköz ügye mentehetetlen?            

 

 

Kapcsolódó cikkek:

 Gyõré lehet a a teherpályaudvar

 Premierfilm: Grimm

 Parádé Graboplast-ETO módra

 Egy év múlva nyit az Árkád

 GySEV: egyeztetnek a vonalról