Helyszíni szemle                      

 

 

           

            vida.istvan@kisalfold.hu

2004-02-27

 

           

            Ha az ember ismétli önmagát, nem mindig azért teszi, mert nincs új mondandója. Ám Duna- és Szigetköz-ügyben sajnos jó egy évtizede rendre „enfarkába harap” a politika kígyója. A legújabb hírek szerint az Erdey kormánymeghatalmazott vezette tárgyalódelegáció tavasszal helyszíni szemlét tart a Szigetközben, s tanácskozik az itteni önkormányzatokkal és civilekkel.

 

 

           

 

            Nos, helyszíni szemlékbõl volt itt már doszt. A Hágai Nemzetközi Bíróság nagy tekintélyû talárosai még magukat is odamérhették az öregmederbõl hiányzó víz magasságát jelölõ rúdhoz. Aztán Nemcsók János is itt töltötte minden második hetét, látszólag mást se csinált, csak szemlézett meg egyeztetett SZÖSZ-ileg. Székely László is hetente erre járt, ha másért nem, hát azért, hogy megtartsa óráját a gyõri egyetemen. Serényen szemléztek errefelé a környezetvédõk is. Harcos amazonjuk el is tévedt útban Ásványráró felé.

 

Pedig mindenféle szemle nélkül is tudható, amit a hivatalból a tájegységért aggódó tudósi testület vezetõje is megfogalmazott: „a feltúrt területen" ökológiai katasztrófa fenyeget. Ha meg valami fenyeget – nota bene katasztrófa –, akkor azt el kéne hárítani. Ez lenne a fenyegetõ katasztrófák sorsa. Ehelyett mi történik? Decemberben nagy garral beharangozta az egyik térségi honatya, hogy idén minden eddiginél több, félmilliárd forint kerül külön címen a költségvetésbe a tájrehabilitációra. A sor tényleg szerepel a büdzsében, csak Draskovics átíratta 350 millióra. Aztán – noha egy tizenéves országgyûlési határozat nemzeti parkról rendelkezik – most mégis natúr lesz a táj védelme – mondta az ezért felelõs tárca helyettes államtitkára. Erre a Miniszterelnöki Hivatal felelõs osztályvezetõje nyomban replikázott: nem oda Buda, nincs ez még eldöntve.

 

Az osztrák–szlovák nagy ötletet meg akár már szóba se hozzam! Sógoréknak kell a víz a Fertõbe meg a Lajtába; nincs hol járatni a jachtokat odaát. A szlovákok meg aggódnak a nagyvízkor fenyegetett fõvárosukért. Pofonegyszerû: ami Pozsony alatt sok a Dunában, ti. a víz, azt el kell vezetni; egészen a Fertõig. Igaz, rajtunk keresztül, de a magyarokkal majd csak elboldogulnak valahogy. Mosonmagyaróvári tájékoztatójuk után még azt bizonygatták némelyek, hogy bécsi mérnökök ötletelése az egész. Most meg kiderült, a burgenlandi vízügyi igazgatóság tervei már készek, bõszen keresik is rá az EU-s forrásokat. Eddig csak a magyar szakhatóságoknak felejtettek el szólni. Ilyen is volt már egyszer. Azt akkor papírtigrisnek becézték.

 

A Szigetköz gondjaira a szakmai megoldások a kétoldalú tárgyalások taktikázásaitól függetlenül készen állnak. A politika dolga lenne, hogy végre döntéseket hozzon, azért van. Tizenkét év után a szemlék helyett mostanra eljött a döntések ideje. (Vö.: „Ökológiai katasztrófa fenyeget.") Egyébként másképpen is mondhatom: a farkunk helyett kapjunk már végre a fejünkhöz!

 

 

           

           

Kapcsolódó cikkek:

 Vér és vadhajtás

 Ars moriendi

 A riporter halottai

 Názárfa

 A Friderikusz-példa