Gyõr és Révfalu százéves násza                      

 

 

           

            Az oldalt összeállította:

 

Sudár Ágnes – Laczó Balázs – Ferenczi József

2005-12-06

 

           

            Aki átsétál Gyõrött a révfalui hídon, úgy érezheti, mintha Pestrõl lépne át Budára.

 

 

 

           

 

           

Bár az autók ontják a mérget és a zöldövezet is hagy maga után kívánnivalót, valahogy mégis kizöldül, megnemesedik, kanyargósabb és törékenyebb lesz itt a város – talán csak a vízparti andalgások emléke miatt. Száz éve, 1905. január 1-je óta Gyõr része Révfalu.

 

Titokzatos falu a folyó partján

 

Igaza volt 1938-ban Weszely Gézának, a Kálóczy téri templom egykori plébánosának, amikor azt állította az akkor még falusi külsõt mutató városrészrõl: „Hangulatos, nagy villaváros lesz belõle, nagy virágos- és gyümölcsöskertekkel." Tény: hajdan néhány százan lakták a környéket, s ma körülbelül hatezren élnek itt, ahol a belváros után a legdrágább az ingatlan.

 

Hogy is lett a város része Révfalu? Hát nagy torzsalkodások árán, akárcsak Gyõr-Sziget. A két önálló községet végül 1905-ben csatolták a városhoz, amivel Gyõr igen jól járt: Szigetnek fejlett ipara volt, Révfalunak pedig 400 ezer korona vagyona a földbirtokokból és a révdíjakból. Mégis, azt elvben senki nem vitatta, hogy Gyõr és Révfalu a fejlõdés során annyira összeépült, hogy az egyesülés mellett országos érdek áll. Az akkori koncepció az volt, hogy az ország minden részén hatalmas gócpontokat hozzanak létre, s ez pusztán a lakosság számát nézve sikerült is: 1904-ben 29 ezer lelke volt Gyõrnek, Révfalu és Sziget csatolásával pedig már 40 ezer. Ugyanakkor hosszú évtizedekig nem vált valóra a gyõri ígéret, miszerint Révfalut városi szintre fejlesztik, még ha a csatlakozásnak köszönhetõen fel is épült a szecessziós mintáiról híres tulipános iskola.

 

Révfalun is átvonult a történelem: a Mosoni-Duna két partjáról szovjetek és németek lõtték egymást. A Duna utcától a töltésig nyújtózó Torkos-kert valaha olyan elidegeníthetetlen része volt az összképnek, hogy csak az 1944-es bombatalálat választhatta el Révfalutól. Az ötvenegy évvel ezelõtti nagy dunai árvíz a városrészt sem kímélte – házak, emlékek tûntek el az árral. Mi õrzi még a régi Révfalu emlékét?

 

Talán az elõbb említett iskola, a templom, a víztorony, a temetõ s néhány ismerõs sarok. De elsõsorban természetesen az apadó-áradó, végtelen és csevegõ Duna, még ha ugyan nosztalgiázásra is ad okot a mostani vízforgalom. Van egyetem és éjszakai élet, diszkó és néhány betonbirodalom, az öregotthonban élõk mérsékelt örömére.

 

A fejlõdés törvényszerû és megállíthatatlan. S keseregni sincs miért, fõként annak, aki manapság megteheti, hogy ideköltözzön, ebbe a büszke, ódon, szerelmes emlékektõl roskadó és örökké virágillatú „kis faluba".

 

Annak ellenére – vagy azzal együtt –, hogy a gyõriek ebben a városrészben szeretnének a leginkább élni (egy most készült felmérés szerint az emberek szemében szép, nyugodt, kellemes, jó hely, amely nincs távol a centrumtól), még mindig vannak megoldásra váró problémák. A Vidra és a Szabadrév utca állapotáról legutóbb panaszkodtak az olvasók; és szintén segítséget kértek a Dózsa rakpart kapcsán, merthogy az piacnapokon csurig megtelik. Várhatóan megszûnik viszont az a helyzet, amelyrõl évek óta írtunk: a Dózsa rakpart alatt lassan romba dõlõ volt Richards-csónakházba rendre hajléktalanok költöznek be. A csónakház helyén a tervek szerint jachtklub épül. A helyiek – a fejlõdés szem elõtt tartásával – szeretnék megõrizni Révfalu jelenlegi képét, a társasházak által ölelt belsõ, többnyire családi házas, éppen ezért családias hangulatot. Nem lesz könnyû dolguk, mert itt gombamód szaporodnak a társasházak.

 

Az újabb tíz év ilyen lehet

 

Ha nem is száz, de az elkövetkezõ tíz évet megtervezték Révfalu számára. A városrész (és a város) talán legfontosabb intézménye a Széchenyi István Egyetem, ahol ötször annyian tanulnak, mint amit eredetileg terveztek. A jelenlegi területen a már megtervezett könyvtár után az újabb építések egyik akadálya a hallgatók növekvõ gépkocsihasználata, a parkolás növekvõ helyigénye – állapítja meg a rendezési terv. A megoldást az jelentené, ha a közeli határõrlaktanya vagy a Mosoni-Duna túlpartján fekvõ kekszgyár felhagyott épületeit is az egyetem vehetné birtokba.

 

Városszerkezetileg fontos, és a következõ tíz évben várhatóan megvalósuló fejlesztés a Szigetet és Révfalut összekötõ híd, amely megszüntetné mindkét kerület zsákjellegét. Ezen tranzitforgalmat nem engedélyeznek. Egy másik híd is érintené Révfalut, amely az Ipar utca folytatásában épülne, és számottevõen csökkentené a Bácsai út forgalmát. A terv megengedné a Víziváros további kiépítését, illetve a Bálványos déli része körüli terület beépítését.

 

 

           

            Révfaluban jó is, nem is?