<--SZIGETKÖZ CIKKEK

<--FŐOLDAL

Előrelépés helyett aktagyártás

Márciusban újabb tárgyalási forduló Bősről

Népszabadság • Szilvássy József   Ötvös Zoltán   • 2007. február 26.

                   

 

A 90-es évek legforróbb környezeti gondja ma már alig érdekel valakit. A bősi kérdés megoldatlanságába mintha mindkét ország beletörődne, bár március elején ismét lesz egy tárgyalási forduló Pozsonyban, a szlovák kormánybiztos a helyzetet úgy jellemzi: négy év semmittevés.

 

A bősi erőművel kapcsolatban a legizgalmasabb fejlemény ismét a túloldalon történik. A szlovák kormány ugyanis azt tervezi, hogy felmondja azt a szerződést, amelynek alapján az olasz Enel társaság tavaly bérbe vette, és azóta működteti a bősi (Gabcikovo) vízerőművet. Ha így lesz, akár 50 milliárd koronás (350 milliárd forint) kártérítést is fizethetnek az olaszoknak. Dusan Munko pozsonyi környezetvédelmi államtitkár érdekes érvvel támogatta a kabinet ezen véleményét: az olaszokkal kötött egyezség szerinte azért érvénytelen, mert a bősi vízerőmű közös szlovák-magyar tulajdon és a szerződő felek nem kérték ki Budapest beleegyezését az ügylethez. Budapest mondhatná, hogy a közös tulajdonlásból már régóta kitúrták, döntési joga nincs, ha lenne, már rég elérte volna, hogy a szlovákok vizet adjanak a főágba a bennünket illető villanyáramért cserébe. Amit mond, azt is halkan mondja. Igaz, hangos szóra senki sem sarkallja, hiszen a bősi téma már évek óta kikerült a kényes hazai témák fősodrából. Döglött akna. Ahogy a 2002-es választások idején, úgy a 2006-os országgyűlési voksolást megelőző korteshadjárat idején sem volt téma az erőmű jelene, jövője. Ebben a légkörben a kormányzat sem töri magát.

 

A nézetkülönbségek továbbra is áthidalhatatlanok. Egy példa: a Duna Kör egyik alapító tagja, Sólyom László már köztársasági elnökként egy szlovák lapnak kijelentette, hogy nem épül erőmű Nagymaroson. Pozsony ugyanakkor továbbra is az építkezés mellett érvel.

A Duna 1992. októberi elterelése óta a folyó szigetközi szakaszába a korábbi vízmennyiségnek csupán a töredéke jut, s a beavatkozás óta eltelt közel 15 évben gyökeresen megváltozott a térség élővilága.

 

A két ország 1993-ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte Bős ügyét. A bíróság mindkét felet elmarasztalta. A Horn-kormány nem tudott megegyezni a szlovákokkal. A Fidesz vezette kormány 1999 decemberében adta át Budapest megoldási javaslatát: Magyarország lemondana a Bősön termelt villamos energia őt megillető részéről, cserébe ennek megfelelő vízmennyiséget kér vissza a Duna eredeti medrébe. Dunakilitit nem helyezzük üzembe, viszont elfogadjuk a Szigetköz kiszáradását okozó dunacsúnyi tározó létét. A magyar fél a Duna teljes vízmennyiségének 65 százalékát követelte vissza az eredeti mederbe, de a szlovákok ezt nem fogadták el. A Medgyessy-kormány másfél éven át nem lépett az ügyben, majd 2003 őszén végre megalakult a hazai bősi tárcaközi bizottság, s Erdey György helyettes államtitkár személyében kijelölték a magyar kormánymeghatalmazottat. A kormányközi tárgyalások 2004. április 13-án kezdődtek újra. A kormány 2004. december 8-án fogadta el a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos koncepcióját. Ez lényegében azonos az Orbán-kormány hasonló döntésével, és zömmel a szakértők is azonosak.

 

Kovács György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai főtanácsadója szerint kétségtelen, hogy a tárgyaló küldöttség nem tudhat maga mögött látványos áttörést, de folyamatosan dolgozik azon, hogy a jég megtörjön. A kormányküldöttségek tavaly őszi ülésükön például kinyilvánították, hogy az elkövetkező hónapokban a munkát intenzívebbé teszik. Ennek érdekében ismét hozzákezdenek az ítélet végrehajtásának elveiről szóló kormányközi megállapodás-tervezet kimunkálásához. A szlovák fél tavaly decemberben átadta javaslatát, a magyar fél a napokban juttatja el Szlovákiának saját javaslatait - és március elején lesz az újabb egyeztetés Pozsonyban.

                            

Sokan úgy vélik, hogy mind közelebb van egy újabb hágai forduló, mert a két ország a jelenlegi helyzetben nem tud, nem képes megegyezni. Kovács szerint a magyar félnek mindent meg kell tennie, hogy a kétoldalú tárgyalásokon rendezzük az ügyet. Sokat mond az is, hogy információink szerint idén már nem jut pénz a szigetközi monitoringra. A nem túl költséges vizsgálatokkal 1991 óta követik a helyi élővilág változásait.

 

Maga a bősi kaland minden tételével együtt 2004 végi áron számolva eddig 327,62 milliárd forintba került.(Ö. Z.)

 

 

Kép: Móricz Simon