Dunamenti Nemzeti Park: Az érdek közös                  

 

 

           

            2003-02-19

 

           

            A magyar kormány kezdeményezésére felgyorsultak a tárgyalások, egyeztetések a Szigetközt és a Csallóközt összekötõ, határon átnyúló közös nemzeti park tervérõl.

 

 

 

           

           

Szigetköz        

Szlovákia környezetvédelmi minisztere szerint a Duna ügyét és a nemzeti park tervét nem lehet és nem szabad egymáshoz kötni, mert az gátolhatja az elõrelépést. Dr. Miklós László úgy véli, hogy a tervek egyeztetésére még idén sor kerülhet. Bár az uniós támogatásoknak a határon átnyúló projektek esetében nincs kialakult mechanizmusa, a nemzeti park létrejötte – a jogi alapok megteremtése után – elvileg nagyobb befektetések nélkül is elképzelhetõ. A tervek szerint Europarkot hoznának létre a természetszeretõ emberek örömére.

 

A magyar és a szlovák közös érdek mennyire segíti a nemzeti park mielõbbi létrejöttét?

– Alapvetõ kérdés – válaszolta dr. Miklós László, a szlovák kormány környezetvédelmi minisztere –, hogy közös legyen az érdek, mert Szlovákiának nagy része már lefedett védett területekkel: nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel és más típusú védett részekkel. Tavaly, az utolsó két nemzeti park átadásakor ígéretet tettem a kormánynak: már nem fogjuk erõszakolni további ilyen területek kijelölését. Ami a közös területet illeti: nem új a gondolat, hisz 1990 után is volt olyan elképzelés, hogy a magyar–szlovák–osztrák határ közelében védett területeket hozzunk létre. Sajnos, ez nem sikerült, mivel – Pozsony miatt – nem volt összefüggõ a terület. Késõbb ez az elképzelés újra felvetõdött az idõközben tájvédelmi körzetté nyilvánított Szigetköz és Csallóköz vonatkozásában.

 

A szlovák oldalon fokozottan védett területek is találhatók: természeti rezervátumokat alakítottunk ki, s megfigyelési célokra 28–30 biocentrumot létesítettünk. Úgyhogy nem a semmibõl indulunk, van mire alapozni a nemzeti park tervét. A feladatunk most az, hogy meg kell vizsgálni a feltételrendszert, s az ott élõ társadalmi rendszer befogadóképességét. Például, nem szeretnénk a nemzeti park címén még jobban megkeseríteni a Dunától elzárt három településen – Vajkán, Doborgazon és Nagybodakon – élõk mindennapjait. Az új Europark irányában próbáljuk megközelíteni a terveket. Ennek a fõ jelszava: parkok az emberekért. Tehát nem elzárt területben gondolkodunk, a nemzeti park nem egy klasszikusan vett teljesen természeti jelenség lenne, hanem emberek munkáját is megjelenítõ terület. Ez a véleményünk megegyezik a magyar fél elképzeléseivel.

 

 

A meanderezés elõnyben

 

– Mik a vitás pontok a két fél között?

– Ilyenek egyelõre nincsenek, mert még nem indítottuk be az egész folyamatot. Mindkét oldalon megvan a saját feltételrendszerünk, s ezeket kell összevetnünk. A nemzeti park létrejöttérõl nem hiszem, hogy lesz vitás kérdés. Ezek inkább más irányból jöhetnek: a Duna és ágrendszerének kérdése máig megoldatlan. De itt is látok már lehetõséget az elõrelépésre, mert mi is kidolgoztunk egy tanulmányt, ami

 

– hasonlóan egyes magyar tanulmányokhoz – a Duna meanderezését részesíti elõnyben. Úgy érzem, itt is közelednek az elképzelések. S ami szerintem a legfontosabb: nem szabad kötni egymáshoz a különbözõ dolgoknak az elõrelépését. Megtörténhet, hogy ha így tennénk, akkor semmiben nem lépnénk elõre. Elképzelhetõ, hogy a Bõst és Nagymarost érintõ jogi kérdésekben még 10–15 évig nem jutunk elõbbre, de miért szenvedje ezt a környezet vagy a természetvédelem?

 

           

Dr. Miklós László szlovák környezetvédelmi miniszter

Nincs kialakult mechanizmus

 

– Az uniós csatlakozás után szerezhetõ támogatások felgyorsíthatják-e a folyamatot?

– Bár az uniós deklaratíva kimondja, hogy támogatja a határon átnyúló projekteket, ám az EU-nak nincs is mechanizmusa arra, hogy hogyan lehet kétoldalú beruházást támogatni.

– Mekkora befektetést jelentene a nemzeti park a két államnak?

– Tulajdonképpen megvalósulhat akár nagyobb befektetés nélkül is, csak a jogi alapot kell megteremteni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar fél is és mi is igyekezni fogunk, hogy valamit javítsunk a jelenlegi helyzeten. Információs központok, tanösvények kialakítására lenne szükség. A projekt kezdeti stádiumban van: jelen pillanatban abban sem vagyok biztos, hogy melyik is az a térség, amelyet kialakítunk. Rengeteg még a nyitott kérdés.

 

A kompátkelõ fõleg pénzkérdés

 

Elkészülhetnek-e még idén a tervek?

– Látok rá reális esélyt. Eredetileg az éves terveink között ez nem szerepelt, de örültem magyar kollégám, Kóródi Mária kezdeményezésének. Mindenképp hozzáfogunk az elkészítéséhez, abban azonban nem vagyok biztos, hogy le is tudjuk ezt zárni, gondolva itt a terület tulajdonosaival és használóival való megegyezésre.

– Szó esett egy új határátkelõ megnyitásáról is...

– Elkészítettünk egy anyagot a kormánynak a határátkelõhelyek ökoturizmusra és a környezetre való hatásának felmérésérõl. Ide bevezettünk egy kompátkelõhelyet, ám annak helyszíne még bizonytalan. Ha meglenne hozzá a pénz, akkor szerintem az adminisztratív dolgok könnyebben megoldódnának.

A közös nemzeti park ügye mennyire segítheti a jószomszédi viszonyt?

– Mindenképpen pozitívan befolyásolja. A majdani közös programok az ökológiai tudat fejlesztését is szolgálhatják. Az ártéri gazdálkodás újjáélesztésébõl és esetleges hasznosításából is elõnyök származhatnak.

 

Kapcsolódó cikkek >>

Döntés várható a nemzeti parkról

Newtonnal vitatkozzanak

Napóleon a Szigetközbõl

Megszûntek a szigetközi bizottságok

Megegyezni Szigetköz érdekében

Másfél milliárd a Szigetköznek