<--SZIGETKÖZ CIKKEK

<--FŐOLDAL

Bácsa története

2008.03.10.

Nagybácsa vagy Bácsa Győr egyik városrésze Sárással és az Ergényi lakóteleppel együtt.

 

 

A történeti Bácsa feltehetően, vízpartra települt halászfalu volt, melyet földsánc vehetett körbe. E sáncon túl állt a templom, és ettől nyugatra a temető. A lakosok egy része nemesi kiváltságokkal bírt, és feltehetően evangélikus volt, ez magyarázhatja, hogy a XVIII. század végén két temető is látható a térképen. A 17. században a báró Cseszneky és Oross családok voltak a fő birtokosok. 1966-ig önálló szigetközi falu volt, amely feltehetően még a középkorban települt.

 

A rá vonatkozó történeti írásos adatok azonban csak a XVII. századtól említik. Régészeti szórványemlékek viszont az avar korig visszamenőleg előfordulnak ezen a területen. Fejlődésének jelentős állomása volt, hogy köznemesi kiváltságokkat kapott a török korban amely 1848-ig megtartott. Ez a kiváltság anyagi biztonságot és függetlenséget biztosított Bácsa számára. Vitalitását jelzi az is, hogy a két világháború között határában létesült a legnagyobb győri munkástelep, Kisbácsa, amelyet csak 1952-ben csatolnak Győr városához.

 

A kisbácsai piaconKisbácsa Az első világháború utáni időkben a kevésbé tehetős családok a város közigazgatási határán kívül engedély nélkül lakóházépítésbe fogtak. A város később kénytelen volt ezeket az építkezést szabályozni és a lakóterületeket a település közigazgatási területbe vonni. Ilyen módon jöttek létre a Nagybácsa és Révfalu közötti üres területen Kisbácsa földszintes utcái. 1960-ban Bácsa község is Győr közigazgatási területének részévé vált. A második világháború utáni években azután templomot is építettek.

 

Forrás: Kisalföld - www.kisalfold.hu