A Szigetköz Nyugat felé kacsingat                  

 

 

           

            2005-05-03

 

           

            A Szigetközben az osztrák rendszerhez hasonló mûkõdési formát szeretnének kialakítani. 

 

 

 

           

 

           

Az osztrák Fertõ-tavi Nemzeti Park 4,6 millió euróból gazdálkodik, és 2,3 millió eurót fizet ki évente földbérletként a gazdáknak. A turizmus – vele együtt a helyi gazdaság – fellendült, minden település más-más szolgáltatásra specializálódott.

 

A szigetközi polgármesterek most betekinthettek az osztrák rendszer mûködésébe. A Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány a településvezetõket tanulmányútra vitte a szomszédos Ausztriába, ahol két közeli nemzeti park felépítését és mûködését is bemutatták nekik. A cél természetesen az, hogy a Szigetközben is hasonló természetvédelmi forma jöjjön létre: ehhez megvalósítási tanulmányt készítenek.

 

Az ausztriai oldalon lévõ Fertõ-tavi Nemzeti Park (Neusiedler See-Seewinkel) nyugati szomszédunknál a legrégebbi ilyen védett terület. Ez a rész 1993-ban kapta meg a nemzeti parki státust. Az Alpok és az Alföld között változatos táj és élõvilág jellemzi: ez a vándormadarak „átszállóállomása". A Fertõ-tavi Nemzeti Park osztrák oldalon az eisenstadti és a nezsideri járás között terül el: jó néhány kis, 1–2 ezer lakosú település alkotja.

 

Dr. Alois Lang, a nemzeti park munkatársa elmondta: a regionális fejlesztés szempontjai nincsenek eléggé elõtérben, hisz az emberek mindig közigazgatási határokban gondolkodnak.

 

A nemzeti park fellendítette a gazdaságot

 

Az elmúlt húsz évben a turizmus erõteljes fejlõdésnek indult: a települések mindegyike mára valamilyen önálló jelleget vett fel: célzottan próbálják segíteni a turistákat.

 

Gerhard Haider, Illmitz turizmussal foglalkozó szakembere elmondta: övék a második legnagyobb idegenforgalmú település a park területén. 1600 ágyuk 160 vendégház között oszlik el, így elég kicsi a kapacitásuk. 1997-ben harminckét osztrák község elhatározta, hogy egyesítik erõiket: megalakították a Fertõ-tavi Turisztikai Kft.-t. Minden falu megcélzott egy turisztikai kört: például Podersdorf a vízi sportokra, Mörbisch a kulturális életre, Illmitz a természeti értékekre épít. Illmitzben egyébként már a kilencvenes évek elõtt is tettek lépeseket a turizmus fejlesztésére, ám a község a nemzeti parkkal „megfelelõ nevet kapott". Ezért volt könnyû meggyõzni a lakókat, hogy ez a természetvédelmi forma „jót" jelent számukra: fellendítette a gazdaságot.

 

A vállalkozásokat most leginkább az érdekli, hogy tudják a szolgáltatásokat egész évre „kinyújtani". Gerhard Hai- der hozzátette: az egyedülálló természeti kincs folyamatos fejlõdést biztosít Illmitz számára. Profitálnak abból is, hogy a közeli Duna-menti Nemzeti Parkban kevés a szálláshelyek száma: emellett a kiegészítõ szolgáltatások – például az 1800 euróba kerülõ távcsõ – is pénzt hoz a konyhára. Reklámra nincs pénzük: létesítményeiket bérbe adják, így a nemzeti parkot ezek a vállalkozások reklámozzák.

 

Azokat szeretik, akik költenek is

 

A konferencián egy helyi szõlõsgazda is elmondta tapasztalatait. Több ezer hektár föld tartozik itt a nemzeti parkhoz, de elvileg mind magánkézben van. Bérbe adják területeiket a parknak, hisz a néhány hektáron dolgozó borászok számára úgyis egyre kedvezõtlenebbek a kilátások: a kis parcellák nem életképesek. A szõlõsgazdák összekötik szolgáltatásaikat: vendégházaikban szállást biztosítanak s termelõi borokat árulnak. Egyébként az egynapos turistákat nem nagyon szeretik arrafelé: kedvezményeket kap, aki marad, s persze költ. Ilyen kedvezményt ad a Fertõ tó kártya, amellyel fürdõkbe és múzeumokba ingyen lehet bemenni. A turisták átlagban napi 50–80 eurót hagynak Illmitzben. A jövõben a település az „angol piacot" célozná meg: Nagy-Britanniában ugyanis 950 ezer madármegfigyelõt regisztráltak.

 

Hektáronként 250 euró bérleti díj

 

A Fertõ-tavi Nemzeti Parkban – ahol huszonnégyen dolgoznak fõállásban – egyébként szeretnék a mostani állapotokat fenntartani: ügyelnek arra, hogy ez a rész ne nádasodjon, fásodjon. Alois Langot a szigetközi polgármesterek leginkább az anyagiakról kérdezték. Kiderült: a nemzeti parkot a szövetség és a tartomány is támogatja. Költségvetésük kilencven százalékát õk állják.

 

A többi befolyó összeg a bérbe adott területekbõl, a látogatókból és szponzorokból jön össze. Körülbelül 4,6 millió euróból gazdálkodnak évente (1 milliárd 150 millió forint): ez az egyik legszerényebb a többi hasonló intézmény közül. 2,3 millió eurót (575 millió forintot) fizetnek ki a gazdáknak a földek bérbevételéért: hektáronként 250–270 euró jut (62–67 ezer forint). (Lapunkban a héten bemutatjuk a szigetközi polgármesterek másik állomását, az ausztriai Duna-menti Nemzeti Parkot is.)

 

 

A látogatáson szó esett arról a korábbi elképzelésrõl is, miszerint a Fertõ tavat a Dunából táplálnák. Dr. Alois Lang szerint a Duna-csapolásra várhatóan nem kerül majd sor, leveszik a napirendrõl. Távcsõvel: Juhász József madárlesrõl figyel Illmitzben.       

 

 

 

           

            Mesterséges árvíz a Szigetközben       

 

 

Kapcsolódó cikkek:

 Megszavazták Balogh jutalmát

 Egyéni mérés a távfûtésben?

 Fizetõs lehet az M1-es a határig

 Tudatosabban vásároljunk!

 Közjegyzõk a lakásmaffia ellen