Árvíz után helyreállítás               

 

            Cséfalvay

2006-04-08

           

            A tavaszi árhullám a legnagyobb gondot Mecséren okozta: hat napig kellett védeniük utcáikat a helyieknek.

 

A Mosonmagyaróvári Többcélú Kistérségi Társulás csütörtöki ülésén az árvízi helyzetről is szó esett. Tóth István alelnök a mecséri példát említette: úgy gondolja, 2002 után ez is intő jel volt minden település számára. Az együttműködés kiépítését hangsúlyozta – elsősorban a vízüggyel –, hogy a „polgármester ne az újságból tudja meg, milyen magas a Duna a község határában". Az alelnök szerint jogilag is fel kell készülni ezekre a helyzetekre, s segíteni kell a bajba jutott településeket.

 

Polgármesterek a gáton

 

Gerháth Zoltán mecséri településvezető személyes tapasztalatait is megosztotta a jelenlévőkkel. Elmondta: már csak utóvédekezési munkálatok szükségesek. A héten a lébényi, mosonszentmiklósi tűzoltók is segédkeztek a védekezésben: rajtuk kívül még Csaplár Zoltán lébényi és Fazekas Zoltán darnózseli polgármester is a gáton volt. Homokzsákokat pakoltak még a mosonmagyaróvári polgári védelmisek és a darnózseli polgárőrök is.

 

Gerháth Zoltán hozzátette: a védekezés rengeteg költséggel járt, bár önzetlen segítséget kaptak az emberektől. Csakhogy nekik élelmet kellett biztosítani – igaz, ebben a Vöröskereszt is segédkezett – valamint más költségek – például a munkagépeké – is felmerültek. A gond az, hogy a polgármesternek – ebben a készültségi fokozatban – nincs joga ilyen esetekben eljárni. Volt, aki több napig nem ment be munkahelyére, hisz a gáton dolgozott: az elnéző munkáltató ilyenkor azért igazolást kér.

 

Derékmagasságnyi csapások

 

A munka második része most következik: a helyreállítás. A veszélyeztetett utca korábban portalanított útja szinte teljesen tönkrement. A homokzsákokat többek közt munkagéppel hordták a töltések köré, s az átázott útban derékmagasságnyi csapásokat vájtak. Ezt helyre kell állítani, s ehhez állami forrásokra is szükség van. A település ezért a Belügyminisztérium vis maior alapjára pályázik, s talán előleghez is juthat. Mindenesetre a helyiek csak remélik, hogy nem érkezik újabb árhullám a Mosoni-Dunán, s a 2002-eshez hasonló katasztrófa nem lesz a településen.

 

Lapunk internetes fórumán „hazafi" a szigetközi polgármesterek figyelmébe ajánl egy lehetőséget: „Nem kevés félelmet okozva nyakunkon volt az ár 2002-ben, nyakunkon van most is, és ki tudja, mi lesz 1–5, esetleg 10 év múlva. Nem mondom azt, hogy az illetékesek az elmúlt években nem tettek semmit a nagyobb biztonság érdekében, de tehettek volna többet is: lásd Dunaszentpál, Mecsér, és még lehetne sorolni azokat a védekezés szempontjából kritikus helyeket a Szigetközben, ahol indokolt lett volna a köztes időszakban a gátak építése, megerősítése. Nincs pénz, kevés a pénz: ez örökös probléma. Azzal minden szigetközi lakos tisztában van, hogy akár a Nagy-Duna, akár a ťKis-DunaŤ gátja szakad, mindannyian úszunk, mint ’54-ben. Javaslatom tehát a következő: fogjanak össze a szigetközi polgármesterek, hozzanak létre egy árvízvédelmi alapot (alapítványt), amely alkalmas lenne arra, hogy jövedelmüknek (a szigetközi dolgozók, vállalkozók) 1 százalékát erre az alapra fizethessék be. Meggyőződésem, hogy nem kevés összeggel tudnánk kiegészíteni a védekezés költségeit. Így legalább tudnánk, hogy adónk 1 százaléka a saját biztonságunkat, gyermekeink biztonságát, szűkebb környezetünk stabilitását szolgálná. Tegyünk magunkért, ha mások nem tesznek annyit, mint amennyit kellene. Az ötlet megvalósításához kérem a polgármesterek és az érintettek véleményét, hozzászólását. Még ma – mert lehet, hogy holnap már késő lesz! Ez úgy értendő, hogy akkor, amikor a Mosoni-Dunán már át lehet gázolni, a kutyát sem fogja érdekelni ez a javaslat!"