A kunszigeti Tündérvár feltárásának krónikája 

           

 

           

            Rimányi Zita

2004-08-11

 

           

           

 

 

           

 

           

 

2004. szeptember 3. péntek – A tizennyolcadik nap

 

Tündérvár visszavár

 

 

           

A Kunszigetrõl megjelent CD borítója - kattintson a képre!    

(Ez még csak a terepmunka vége, és csak egyelõre!) A merülési terv feszített tempója az utolsó napon sem lazult. A békaemberek ezt a napot is kihasználták. Összegzésként megállapították: Tündérvár csak részben tárta fel titkát. Bár nyomós érvek szólnak a kikötõerõd elmélet mellett, még mindig nem dönthetõ el biztosan, hogy csupán õrtorony, erõd vagy kikötõ is volt Kunsziget határában az ókorban. Két falszakaszt tártak fel ugyanis a búvárrégészek, a búvárok. Az egyik a parttal párhuzamosan dõlt be a mederbe tíz méter hosszan és vélhetõen az erõd Duna felõli oldala lehetett. Kétezer évvel ezelõtt húzták fel téglákból és speciális betonszerû kötõanyagból. A másik merüleges a partra, a meder lejtõs részére építették. Így fejezõdött be a Mosoni-Duna medrében, a római romnál 2004-ben végzett ásatás, a négy hetes régészeti terepmunka, ami a vártnál jelentõsebb és nagyobb kiterjedésû leletegyüttest tárt fel. Lesz dolguk a Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal szakembereinek az adatfeldolgozással is...

 

2004. szeptember 2. csütörtök – A tizenhetedik nap

 

A falu hálája

 

Még az utolsó elõtti nap sem telt izgalommentesen. A kutatásvezetõ reggel még nem akart egy szót sem mondani a négyhetes akció eredményeirõl, mert tudta, hogy hirtelen elõkerülhetnek olyan nyomok, amelyek új fordulatot jelenthetnek. Arra készült a kutatócsoport, hogy átvágjon egy omladékréteget. Azt viszont ekkor már biztosan tudták a régészeti munkát végzõk, hogy nem jutottak elég mélyre. Azaz a feltárás annyi érdekes adattal, nyommal szolgált, hogy érdemes a további, még alaposabb, még mélyebbra hatoló ásatásra. Nem jutottak a végére a múltról mesélõ római maradványok történetének. Ha emiatt éreztek is némi elégedetlenséget a régészek és a búvárok, bizton kárpótolta õket a helybeliek kedvessége. Szállásadójuk, a Pampa Klub házigazdája búcsúestet szervezett számukra, amelyen megjelent a falu teljes képviselõtestülete. A kutatók Kunszigetet bemutató CD-ROM-ot, a polgármester tõlük többek közt a Gyõri Búvár Sportegyesület pólóját, egy kis ezüst búvárfigurát, egy nyakláncmedált kapott ajándékba.

 

2004. szeptember 1. szerda – A tizenhatodik nap

 

Megtalált mészkõtömbök

 

Rutinszerûen merültek a kutatócsoport tagjai, akik már egyre gyakorlottabban használják a „mederporszívót". Folytatódott az iszapszivattyúzás, a térkép- és a vázlatrajzolás a kövekrõl. A merülõk megtalálták a partra merõleges fal megerõsítéseként szolgáló mészkõtömböket. Ezek a nyomok a kikötõváltozat mellett szólnak, azaz a mellett, hogy Kunszigetnél nemcsak erõd volt, az ókorban, hanem kikötõ is.

 

2004. augusztus 31. kedd – A tizenötödik nap

 

Malmok nyomában

 

A kutatók nemcsak a Toronyvári-dûlõnél merültek, a folyó mintegy másfél kilométeres szakaszán vizsgálódtak. Többször is beültek a bombardba, a motoros gumicsónakba és felderítéseket végeztek a környéken. Lakossági emlékek, tapasztalatok nyomán a falu túlsó végére is elhajóztak, ahol XIX. századi malmok deszkadarabjait találták meg és a benne lévõ szögeket. Ez a „nyom" is adatbázisba kerül és alapja lehet további vizsgálódásoknak. 2004. augusztus 30. hétfõ – A tizennegyedik nap Érdekes rézlelet Ugyan nem ókori és nem is aranyból készült, de érdekes leletnek számít az a pecsétnyomó, amit a kutatók a Dunában találtak az ásatás közben.

 

A gyõri levéltár, múzeum szakemberei segítettek a beazonosításában. Kiderült, hogy XVIII. századi. Ennek kapcsán érdemes megimételnünk azt a régészek közt már szinte szállóigének számító magyarázatot, amely a közvélekedésben róluk terjedõ általános, de téves nézetet oszlatja el: „a régész nem kincset, hanem összefüggéseket keres". És aki ismeri õket, az tudja is: valóban nagyobb örömet tud okozni nekik, ha például bronzkori lakóház halvány nyomaira találnak, – vagy néhány csonthorogra, amibõl arra következtetnek, hogy hajdani eleink horgásztak, – mint egy méretes aranylelet. Õk már csak ilyenek. De azt hiszem, hogy ennek csak örülhetünk.

 

2004. augusztus 27. péntek – A tizenharmadik nap

 

Nyilatkozó kutató

 

Egyre több médium ad hírt a kunszigeti ásatás eredményeirõl. A kutatásvezetõ hol merül, hol kutatást vezet, és gyakran nyilatkozik. (Azt külön köszönjük, hogy honlapunknak szinte minden nap!) A régész arról is tájékoztat minden hozzá forduló újságírót, hogy kétezer évvel ezelõtt a falépítõk jó minõségben építették meg téglából és speciális betonszerû kötõanyagból a falat, amit azt követõen, késõbb alámosott a Duna, ezért kidõlt. 

 

2004. augusztus 26. csütörtök – A tizenkettedik nap

 

Jobb a vízben

 

 

 

           

Tóth J. Attila kutatásvezetõ     

 

A heves esõzés és a lehûlés ellenére folytatódott a munka a parton, a part közelében: a búvárok és a régészek a Dunába merültek. A szárazon ugyan kellemetlenek voltak a körülmények, ezért inkább a vízben tartózkodtak szívesen. Este pedig hét órától fórumot tartottak a falubelieknek. 60-80 lakos gyûlt össze és kíváncsian hallgatta a helyi kultúrházban a régészeti munkáról szóló tájékoztatást. Még gyerekek is voltak az érdeklõdõk közt. Attila, a kutatásvezetõ kivetíthetõ ábrákkal készült, akárcsak a tudományos elõadásaira. Az ismertetõ után több idõs ember szólt hozzá a témához, mondta el a romhoz fûzõdõ emlékeit. Kiderült, hogy a folyószakaszon, a kutatáshoz közeli részen két gázló is van. Azokat a jövõ héten a kutatócsapatnak érdemes lesz megnéznie, megvizsgálnia.

 

2004. augusztus 25. szerda – A tizenegyedik nap

 

Nemzetközi tetszésnyilvánítás

 

A három tagú francia búvárrégész „különítmény" a legtapasztaltabbnak számított Kunszigeten. Ugyanis hazájukban már több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza a víz alatti régészet. Saját folyamaikban fõként hajómaradványokat, vízimalmokat, azokra utaló cölöpöket tártak fel. Tehát a Mosoni-Dunában is gyakorlottan mozogtak. Jelenlétük, gyakorlottságuk nagy segítséget jelentett a magyar régészeknek, akik jobbára az utóbbi két évben végezték el a búvártanfolyamot.

 

A franciáknak viszont az jelentett élményt, tapasztalatszerzést, hogy római erõdítménynél, a limes falmaradványainál merülhettek. Erre eddig nem nagyon volt módjuk. Akárcsak a szlovén Andrej Gasparinak, aki szintén gyakorlott búvárrégész, de ókori, víz alatti falmaradvánnyal még nem akadt dolga. Egyébként a külföldrõl érkezõ kutatók mindegyikének elnyerte tetszését a környék, a táj, a falu és a benne lakók kedvessége.

 

2004. augusztus 24. kedd – A tizedik nap

 

Egyre mélyebbre

 

A négy új szelvényt üresen találták a kutatók, azaz azokban nem folytatódott a fal vonulata. Ezért azokban az ásatási szelvényekben folytatták a munkát, azokra a részekre koncentráltak, ahol már 10-20 centiméternyi iszap elszivattyúzása után elõtûntek a kétezer éves kövek. Újabb üledékrétegeket tisztítottak le a maradványokról, mintegy 50 centiméteres vastagságban. Egyre mélyebbre ásnak, hogy elérjék a római kori rétegeket, ugyanis néhány késõ középkori, kori újkori szórványlelet már elõkerült. Találtak pár kerámiatöredéket, cserépmaradványt, többek közt egy fedõ darabkáját.

 

2004. augusztus 23. hétfõ – A kilencedik nap

 

Csapatcsere

 

Újabb hét, újabb váltás. A kunszigeti kutatómunkát mától részben lecserélõdött és kibõvült csapat folytatja. Összesen 3 magyar, 3 francia, 1 szlovén régész és 4-6 gyõri búvár. A merülõcsapat így összesen 13 tagú. A csapattagok újabb szelvényeket jelöltek ki a mederben és folytatták a korábban megkezdett, alaposan részletezõ vizsgálódást: az iszapszivattyúzást, a kövek helyzetének lemérését, a szelvénytérképek megrajzolását. Rövid ideig egy építész is csatlakozott a kis csapathoz.

 

Sarkadi Márton szintén a Kultúrális Örökségvédelmi Hivatal kutatója. Mûszeres felmérést végzett a szárazon egy úgynevezett lézeres teodolit földmérõ eszközzel, ami a modernebbek közé tartozik kategóriájában. Munkájának az célja, hogy a búvárrégészek által feltárt, feltérképezett mederbeli részeket, a víz alatti térképrészleteket pontosan be lehesen rajzolni Magyarország térképére. Kicsit furcsa is volt jelenléte azoknak, akik már megszokták a békaruhába öltözött, víz alatti írótáblákkal felszerelkezett kutatók látványát. A geodéta ugyanis a parton állította fel háromlábú mûszerét és nézett bele annak kamerájába. A parton lévõ falcsonkra pedig érdekes kis jeleket rajzolt.

 

2004. augusztus 19. csütörtök – A nyolcadik nap

 

Francia erõsítés

 

Annie Dumont, Jean-Francois Mariotti és André, a három francia búvárrégész „beépült" a csapatba, a magyarokat váltva merült a Mosoni-Dunába, folytatta a rakpart letisztítását a szivattyúval, mérések alapján berajzolta a kövek helyét a szelvényekrõl készült vázlatokba. Azok összesítése alapján pedig egyre jobban körvonalazódik a hajdani fal, erõdítmény alakja. Aprólékos munka, a laikus számára hirtelen nem hoz látványos eredményt, a régészek számára mégis izgalmas, ahogy az összefüggések eléjük tárulnak, ahogy a kétezer évek kövek titkokat árulnak el a múltról, azokról, akik egymásra rakták õket, azokról, akik rajtuk jártak. Koradélután Tóth J. Attila az egyik gyõri búvárral és Egyházi Dóra régésszel a búvár sportegyesület bombardjába, motoros gumicsónakjába ülve felderítésre indult a Dunán. Attila talált egy olyan oszlopot, ami hajdani vízimalom nyomaira utalt. Persze nem ókorira, hanem újkorira. Találtak egy zsírosbödönt is, amit mókásan szórványleletnek neveztek, de igazából nyolcvan éves lehet. És egy fél lópatkót is, ami remélhetõleg meghozza szerencséjük.

 

2004. augusztus 18. szerda – A hetedik nap

 

Búvárrégész-bázis a Duna-parton

 

Kunszigetre beérve bal kéz felõl két gyár üzemépületei elõtt halad el az utazó, aztán hirtelen a falu legveszélyesebb keresztezõdésénél találja magát. A Y alakú kanyarban balra kell fordulnia, a Bolgányi-híd, Dunaszentpál felé – persze kellõ elõvigyázatossággal – és akkor már elmaradnak mellõle a házak. Mezõk, rétek, ligetek közt halad, bal kéz felõl egy a környékre, a Szigetközre oly jellemzõ, szépen rendben tartott útszéli keresztet, egy pléhkrisztust láthat. Aztán egy négyes elágazáshoz ér. Itt már tábla mutatja, ahogy a következõ letérõnél is, hogy merre kell menni a római romhoz. Innen már földúton: töltésen át, nyárfaliget mellett, sûrûre nõtt bokrok közt, el a magasles mellett. Aztán a learatott táblák mögött már elõtûnik az erdõsáv, ami a Duna vonalát jelzi. És perzse ott parkolnak sorban a régészek és a búvárok jármûvei.

 

A kutatók az aljnövényzettõl megtisztított partszakaszon kis, táborszerû bázist alakítottak ki maguknak az árnyat adó lombok alatt. Összecsukható padok, asztalok jelzik azt a helyet, ahol egy-egy merülés után pihenhetnek, ehetnek és persze itt vannak a térképek is, amikre átvezetik a víz alatti táblákra rajzolt, írt adatokat. Kicsit arrébb, leterített fólián a merelés kellékei, felszerelései. Itt lehet békaruhába öltözni, illetve abból kivedleni. A rom szárazon lévõ falcsonkján is a merülõk cipõi, pólói száradnak. A vízbe ereszkedést és a vízbõl kijövetelt pedig az a kidõlt fa segíti, amelyet pallók segítségével mólóvá alakítottak a kutatócsapat tagjai. A bázis hangulatos látványt nyújt, annak ellenére is, hogy a búvárokon látszik: fizikailag erõsen igénybe veszi õket a nagy sodrásban végzett munka. És a szivattyút mûködtetõ kompresszor bõgése is újra meg újra megszólal. Mégis szívesen fogadják honlapunk riporterét és hagyják magukat fotózni. (Felvételek a fotógalériában.)

 

2004. augusztus 17. kedd – A hatodik nap

 

Terepgyakorlat

 

A falubeliek egyre élénkebben érdeklõdnek a feltárás iránt. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy a kunszigeti dolgos emberek naphosszat a határban, a Duna-parton sorakoznak és nézik a „látványásatást". De az újságírók, rádió- és tévériporterek mellett egyre gyakrabban látogatja meg egy-egy helybeli a kutatókat. Idõs bácsik a romhoz kötõdõ emlékeikrõl beszélnek a régészeknek, akiket a helybeli panzió házigazdái jól tartanak, szendvicsekkel ellátnak. A boltban zárás után is fogadják õket, drukkolnak nekik, hiszen szeretnék, ha minél több dolgot kiderítenének az ókori építményrõl, amit Tündérvárnak hívnak és tudományos adatok sora nélkül is a szívükhöz nõtt.

 

2004. augusztus 16. hétfõ – Az ötödik nap

 

Kibõvült csapattal

 

A hétvégi szünet után ma kibõvült csapat folytatta a búvárrégészeti kutatást. 7 régész és 4 gyõri búvár vett részt a merülésekben és már a talajradaros mérések alapján elkészült 3 dimenziós medertérkép is segítségükre volt. A kijelölt ásatási szelvényekben tovább haladva szivattyúzták el az iszapot a maradványokról. Munkájuk eredményeként már összesen 10 méter hosszan, mintegy 1,5 méteres szélességben elõtûnt a rakpart. Legalábbis a víz alá lebukók számára. Terveik szerint a feltárást, az üledék eltakarítását, azaz a „porszívózást" úgy folytatják, kiderüljön, hogy felfelé meddig folytatódik a rakpart. Így a munka mostanában rajzolásból és bontásból áll. A feltárt részek lerajzolása alapján dõl el, mely részeken ásnak a késõbbiekben a mederben mélyebbre a kutatók. Azt feltételezik ugyanis, hogy a szögletes platót – ami a medertérképen kék színben látható – az a falrész tartja, amit részben már letakarítottak.

 

A franciák megérkezését holnap estére várják. Õk a folyami kutatások gyakorlott szakemberei, így nagy segítséget jelentenek a magyaroknak.

 

 

2004. augusztus 13. péntek – A negyedik nap

 

Heuréka! – Megvan a rakpart!

 

A búvárrégészeti kutatásnak szerencsét hozott a péntek 13. A mai napon hat szelvényben dolgoztak a régészek és a búvárok. Összesen 8 méteres szakaszon vált számukra láthatóvá a rakpart vonala. Ekkora szakasz pedig már elég annak bizonyítására, hogy a falcsonk egy nagyobb méretû építmény része volt.

 

Ahogy korábban feltételezték is. Persze a falakba rakott kövek alkotta építmény folytatódik az iszap alatt, ezért a kutatók is folytatják az üledék elszivattyúzását. Szelvényrõl, szelvényre haladnak, egyre rutinosabban. Már kikísérlezették, hogyan tudják a leghatékonyabban végezni a víz alatti „porszívózást". Így a jövõ hét elé remek kilátásokkal nézhet a kis csapat.

 

 

2004. augusztus 12. csütörtök – A harmadik nap

 

Elõtûnt a víz alatti fal

 

Ma megkezdõdött az üledék elszivattyúzása az ásatási szelvényekbõl. Az egyes szelvényt kezdték bontani a búvárrégészek és a búvárok. A két évvel ezelõtti tájékozódó merülésekbõl ismert falcsonktól folyásirányban felfelé, 2 méter hosszan megtalálták ugyannak a betonkonstrukciónak a folytatását. Ráadásul a parttal párhuzamos, egyenes vonalban.

 

Így már kétszer akkora, összesen 4 méteres darab vált ismertté, a lemerülõk számára láthatóvá és valószínûleg az iszap alatt még folytatódik a vonulat. Ez Tóth J. Attila kutatásvezetõ elmondása alapján azt jelenti, hogy beigazolódni látszik a régészek hipotézise, miszerint itt húzódott hajdan, a római korban a limes védõrendszerének részét képezõ rakpart.

 

„Egyre biztosabb, hogy megvan a rakpart! De persze tudományosan csak akkor jelnthetjük ki, ha összesen legalább 8 méteres szakasz elõkerül!" – jelentette örömmel a mosonmagyaróvári származású kutató.

 

 

 

augusztus 11. szerda – A második nap

 

Furcsa mélyedés a mederben

 

A búvárrégészet keretében a mederbe merülõk elkezdték kimérni a római kikötõerõd rakpartjának feltételezett sávja felett a szárazon végzett ásatásoknál bevett rácsrendszert. A négyzetháló sarokpontjait egy drótból készített derékszögû háromszögforma segítségével jelölték ki és leverték a cölöpöket. Ezt az eljárást víz alatt hazánkban eddig még nem alkalmazták.

 

Nyolc négyzetet sikerült így kijelölni és ha holnapra megérkezik a szivattyú, akkor ezeken a részeken elkezdõdhet az üledék eltakarítása. Akárcsak a víz nélkül végzett régészeti munkáknál, a kutatók rétegrõl rétegre haladva bonthatják le azokat az anyagokat, amik eltakarják a leletet, esetünkben a kikötõerõd falcsonkjait. A rácsháló pedig a térképezés, a leletek pontos helyének meghatározása miatt fontos.

 

Ma már csónakból merültek a búvárok – hat hullámban párosával – és a régészekkel együtt a Toronyvári dûlõnél a vízbe ereszkedve a folyó jobb partjával párhuzamosan haladva felfelé mintegy háromszáz-négyszáz méteren felderítették a medret. Találtak egy olyan furcsaságot, amirõl egyelõre még nem lehet tudni, hogy van-e régészeti jelentõsége. Mindenesetre a mederben a közelben nincs hasonló, tehát a kutatók szerint behatóbb vizsgálatot igényel az üreg, ami uszadékfával van tele. Holnap eldõlhet, hogy mesterséges vagy természetes képzõdmény.

 

– Azt már két évvel ezelõtt felderítettük, hogy Kunszigetnél másfél méter széles falcsonkokat rejt a Mosoni-Duna és a látottak alapján sejtettük, hogy zsaluzásos, úgynevezett keszontechnikával húzták fel a rómaiak, de bizonyosságot csak akkor nyerhetünk, ha nagyobb felületet ki tudunk bontani a maradványokból – nyilatkozta Tóth János Attila kutatásvezetõ.

 

2004. augusztus 10. – Az elsõ nap

 

Menetrend szerint megmártóztak

 

A régészek reggel hét órakor indultak Budapestrõl. Fél kilenckor már Gyõrben voltak, a búvárklubnál találkoztak merülõtársaikkal. Együtt pakolták be a szükséges felszerelést, a palackokat, uszonyokat, légzõkészülékeket, búvárruházatot autóikba és indultak tovább a bájos Mosoni-Duna melletti településre, Kunszigetre. Miután birtokukba vették szálláshelyüket, körülbelül délre értek a kutatás helyszínére, a hajdani római határvonal, a limes részét képezõ kikötõerõdhöz. A falu határában, a Bolgányi-híd felé vezetõ részen, egy eldugodtabb mellékúton lehet megközelíteni a Toronyvári-dûlõt, ami a római romról kapta a nevét.

 

Tóth János Attila kutatásvezetõ arról tájékoztatta website-unkat, hogy az elsõ nap feladata a lelõhely környékének megismerése, természetesen a víz alatt. A négy búvárrégészbõl és négy sportbúvárból álló csapat minden tagja lemerült a mederbe, és igyekezett helyismeretet szerezni. Ennél több erre a napra nem is volt elõírva, betervezve.

 

Volt aki már nem elõször merült itt, ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már két éve is végeztetett a Tündérvárnál felderítéseket. Ahogy akkor, most is elõkészített terep várta a kutatókat. A helybeliek az önkormányzat irányításával eltakarították a sûrû aljnövényzetet a partról azon a helyen, ahol a folyóhoz le kell jutniuk a búvároknak.

 

A merüléseket figyelemmel kísérte a kunszigeti polgármester, az egyik idevalósi helytörténész és néhány helybeli.

 

A kutatócsapat azzal az elhatározással tért nyugovóra, hogy holnap délelõtt fél tízkor elkezdi az erõd feletti folyószakasz vizsgálatát, és a felderítõ merülések során cövekeket helyez ki, amik már az ásatáshoz szükséges szelvényrendszer alapját jelentik.