A kanyargós Duna partján

2005. szeptember 28. (6. oldal)

 

Droppa György

 

Jön a nagy kanalas gép, kidöcög a Duna-partra, majd betolja a part menti fákat a mederbe – ez történne elvben a szigetközi Öreg-Duna rehabilitációja érdekében, ha megvalósítanák a Védegylet augusztusban nyilvánosságra hozott tanulmányában foglaltakat. Széltében száz méter, míg a csipkézett partok mentén több mint negyven kilométer hosszan tennék tönkre a folyó partját. Nem is akárhol, hanem a sokat szenvedett Szigetközben, ahol ugyanez a szervezet – amúgy nagyon helyesen – határokon átívelő nemzeti park létrehozását támogatja. Ez nagyon elgondolkodtat. Miért akarná mindezt bárki megtenni? Miért készít tervet az ország egyik legértékesebb nedves területének letiprására? Élőlényekkel, mindenestül úgy, ahogy van. Csak azért, hogy ellentmondjon?

Felindultságomból egy kicsit megnyugodva elgondolkodom: a galériaerdőt először ki kell vágni, a tuskókat kiszedni, a humuszréteget félrerakni, és csak ezután következhet a kanalas és lapátos gépek nagy-nagy kavalkádja. Buldózerekkel nem szoktak száz métereket tolni, ezért a terv végrehajtására billenős teherautókra kell rakni a partok sóderanyagát, és csak ezután lehet azt bedönteni a mederbe. Egyméteres szintemelkedéshez 8-10 millió köbmétert. Mekkora ez a mennyiség? Ha felkupacolnánk, nagyobb lenne, mint a Gellért-hegy? És mekkora az a gépkocsioszlop, amely el tudná szállítani ezt a sódermennyiséget? Számolgatok. Lökhárítótól lökhárítóig több mint ezer kilométer hosszú sor alakulna ki. Képtelenség!

Egyesek tényleg hiszik, hogy a Szigetköz 40 km-es szakaszának megmentését szolgálná ez a terv. Az alapinformáció a Magyar Nemzetben volt olvasható: Elkészült az alternatív Duna-terv. A Védegylet az újrakanyargósítás helyett megemelné a szigetközi Öreg-Duna főmedrét. Ezzel szemben a Duna Kör a tervet a leghatározottabban elutasítja, mert nem tud támogatni olyan beavatkozást, amely 6-10 ezer hektár értékes és részben védett területet szüntetne meg. A koncepcióterv végrehajtásához 8-10 millió köbméter anyag mozgatása, mai áron több mint 100 milliárd forintba kerülne. Ezzel szemben a Duna Kör által támogatott, a régi, a szabályozás előtti Duna-ágakat felhasználó meanderes (kanyargós) terv anyagigénye csak 1-2 százaléka a Védegyletének. Ezt az anyagmennyiséget a Védegylet az úgynevezett meanderes koncepcióterv elkészültekor hatalmas földmunkának minősítette. A Duna Kör által támogatott meanderes terv költsége 20 milliárd forint alatt maradna, a végrehajtásához gyakorlatilag nem kellene fákat kivágni.

A meanderes terv kritikusai azt mondták, hogy a terv túlságosan műszaki, mert keresztgátakat épít az Öreg-Duna medrébe. Csakúgy, mint az alternatív feltöltéses a sóderanyag megtartására. Mindehhez már csak csekély adalék, hogy amíg a meanderes tervben a folyó bejárva a régi Duna-ágakat, élő kapcsolatot tartana a hullámtér nagy részével, jótékonyan nedvesítve azt, addig a mederfeltöltéses terv hatását az újonnan kialakított meder keretei határoznák meg. Amíg a meanderes koncepció végrehajtása egy év alatt is elkészülhetne, addig a feltöltéses akár tíz évig zavarná a még megmaradó élővilágot. Ha valakinek nem elég az érvekből, akkor még egyet hozzátennék az eddigiekhez. Azt, hogy csak az a terv végrehajtható, amelyet mindkét part menti ország – hisz a Duna még az EU-ban is határfolyó – elfogad. Ezért a Duna Kör évekkel ezelőtt tárgyalásokat kezdeményezett a szlovák zöldekkel. Ennek eredményeképpen ők is a meandereshez hasonló, azzal összeegyeztethető tervvel álltak elő. Az együttgondolkodást jelzi, hogy a két koncepció közös kidolgozására jelenleg közös pályázat van folyamatban.

Az újságcikk a meanderes tervet nevemhez köti. A tervre persze joggal büszke vagyok én is, hisz én vezettem azt az ökológiai munkacsoportot. A meanderes folyórehabilitációs eljárást amúgy már rég alkalmazzák az Európai Unióban és Amerikában is, mert alacsony beavatkozási szintű, alacsony költségű és a természetes viszonyokhoz alkalmazkodik. Általa a Szigetköz hullámterében – néhány pontot leszámítva – a folyó visszakapná területét, ismét építhetné és bonthatná ágrendszerét. A tervet Klaus Kern és Alexander Zinke jegyzik. Ők a Védegylet és a Duna Charta által is megbecsült folyómorfológusok, ökológusok Németországból és Ausztriából. Kern például a magyar ökológiai álláspont védelmét látta el a hágai perben, míg Zinke hosszú éveken át a Bécsi WWF Duna-szakértője volt. A munka hazai koordinációját Rácz Tamás, az MTA tájépítészeti albizottságának tagja végezte Székely László dunai kormánybiztos megbízása alapján.

Reakciómmal nem a tüzet kívánom szítani, hanem önmérsékletre kívánom ösztönözni azokat, akikkel sok éven át álltunk egy oldalon. Ha ez nem megy, és a politika egy dinamikus csoportnak engedve a mederfeltöltéses változatot fogja elfogadni, akkor csak abban bízhatok, hogy ilyen tervre egyetlen pénzügyminiszternek sem lesz pénze.

 

A szerző a Duna Kör ügyvivője