LEPKÉSZEK  /  LEPKÉK

 

 

A Túrterebesen tanító Szabó Endre a biológiai tudományok doktora

Egy új lepkefajt is felfedezett

A Keleti– és Déli–Kárpátok nappali lepkefajainak állatföldrajzi szempontból való összehasonlítása a témája annak a doktori disszertációnak, amelyet Szabó Endre, Túrterebesen oktató biológiatanár készített, és védett meg a közelmúltban a Debreceni Egyetemen, megszerezve ezzel a biológiai tudományok doktora címet. A tudományos tevékenységet is folytató pedagógus, amellett, hogy megszámlálhatatlan szakdolgozat szerzôje, évekkel ezelôtt egy teljesen új lepkefajt is felfedezett, és párját ritkító lepkegyûjteménnyel rendelkezik.

Az 1942–ben, Szatmárnémetiben született Szabó Endre közel 40 éve tanít a Túrterebesi Általános Iskolában. Az egyetem 1965–ben való elvégzését követôen rögtön ide kapott kinevezést, és azóta — az elsô év kivételével, amikoris a faluban lakott — a megyeközpontból ingázik naponta a Túr mentére, ami nem kis megpróbáltatást jelentett a számára.

A természet, az állatok szeretete már gyermekkorában intenzíven foglalkoztatta, és ötödikesen eldöntötte: biológiatanár lesz belôle. Már ekkor elkezdte a lepkegyûjtést, amelyhez nagyobbik bátyjától, Gyulától kapott kedvet, aki jelenleg a megye legnagyobb kollekciójának a tulajdonosa, és országos szinten is elismert.

— Elsôsorban a rovarok és a lepkék foglalkoztattak már gyermekkoromban is, és amikor biológusként választani kellett egy szakágat, nyilvánvaló volt, hogy ezt fogom folytatni.

Fiatal tanárként Szabó Endre szinte összes szabadidejét a Túrterebes környéki lepkefajok megfigyelésével, tanulmányozásával töltötte, és ebbôl írta elsô fokozatú tanári dolgozatát, 1983–ban "Túrterebes helység környékén található természetes és kultúr–életterek nagylepke faunájáról. Ezen ismeretek felhasználása az állattan és mezôgazdaságtan leckék keretében" címmel.

— Az elsô fokú tanári szakdolgozatom százoldalas, és a Túrterebes környékén elôforduló nagylepkékkel foglalkozik. Túrterebes igen érdekes terület ilyen szempontból, hiszen gazdag a rovarvilága, lévén, hogy sok a nedves terület — a Túr holtágai —, és az erdôs rész — terebesi hegyi erdô. Akkor összesen 472 lepkefajt jeleztem és írtam le részletesen Túrterebes környékérôl, azóta valószínûleg változott némileg a helyzet. Olyan ritka fajokkal is lehet itt találkozni, mint például a Plusia zosimi nevû bagolylepke, amit az országban eddig csak Lugos környékén figyeltek meg.

Szabó Endre a lepkegyûjtéssel kapcsolatban elmondta: igen komoly különbség figyelhetô meg a hatvanas–hetvenes évek és a kilencvenes–kétezres esztendôk között a lepkék elterjedése szempontjából. Miközben ugyanis harminc–negyven évvel ezelôtt, ha este autóval kiment az ember a mezôre, a kocsi lámpáját egy–kettôre rengeteg lepke vette körbe, most viszont nem figyelhetô meg ez a jelenség. A lepkék számának csökkenésében nagy szerepe van a növényvédô szereknek, illetve a közvilágításra használt nagykapacitású villanyégôknek, amelyekhez közel repülve elpusztulnak a rovarok — mondja a biológus.

— A másfél millió, földön élô állatfajból száznegyvenezret tesznek ki a lepkék fajai, amelyek között biztosan rengeteg olyan van, amelyet még fel sem fedeztek. Belsô– és Közép–Ázsiában évente több tíz új fajt fedeznek fel, ne is beszéljünk az esôerdôkrôl, amelyekben olyan fajok élnek, melyek az erdôirtás következtében még azelôtt kipusztulnak, mielôtt leírnák ôket.

A Szabó Endre nevéhez is fûzôdik egy új lepkefaj felfedezése: a herkulesfürdôi Domogledhegyen talált rá a pici araszolólepkére, amelyet egy budapesti természettudományi professzorral, Vojnics Andrással közösen írt le, és amelynek az Euphiteria domogledana nevet adta, 1988–ban. A genus, azaz az alfaj meghatározását követôen ilyenkor mindig el kell ahhoz végezni az ivarszervi vizsgálatot, hogy biztos legyen benne az ember: új fajról van–e szó, vagy sem. Ahhoz, hogy a tudományos köztudatba egy ilyen új felfedezés bekerüljön, elég az, hogy egy komoly, tekintélyes szaklapban nyilvánosságot kapjon az esemény.

— A lepkékben nem csupán az fogott meg, hogy szépek, és gyönyörû színárnyalatokban pompáznak, hanem az is vezérelt, amikor rájuk szakosodtam, hogy manapság új, jelentôs felfedezéseket csak a gerincteleneknél lehet felmutatni, mivel a többi faj elég jól fel van térképezve — mondja a biológia újdonsült doktora, akinek közel 10 000 példányból áll a lepkegyûjteménye. A rovartûvel feltûzött, kipreparált egyedek között olyan ritkaságok is találhatók, mint a Kárpátokban élô Apolló lepke, amely veszélyeztetett faj, továbbá: Európa legnagyobb méretû lepkéje, a nagy pávaszemes lepke. Ennek nagy zöld hernyóit találni tavasszal a fák levelein. Különleges még a halálfejes lepke, amely a torán lévô, halálfejhez hasonló mintázatról kapta a nevét. Utóbbiról megtudjuk: szubtrópusi lepkefaj, és délrôl vándorol vidékünkre minden évben. Amennyiben gyenge a tél, bábjai nálunk is áttelelnek, de vidékünkön nem alkotnak állandó populációt.

Szabó Endrét természetesen arra is megkértünk, hogy a doktori szakdolgozatának részleteire kitérjen. A Kárpátok két vonulatában rengeteg alkalommal végzett saját maga is gyûjtést, de szakkönyveket is felhasznált. Azt a kutatómunkát, ami a doktori disszertáció mögött rejlik, egy mai biológusnak talán nem lenne lehetôsége elvégezni, hiszen az utazás rengeteg pénzbe kerül, támogatást pedig a tudományra semmilyen forrásból nem adnak. Például — tudjuk meg — az új faj felfedezésekor sem kapott semmiféle elismerést a Túrterebesen tanító biológus.

A Keleti– és Déli–Kárpátokat — tudjuk meg — ôelôtte senki nem hasonlította össze lepkészeti szempontból, ez az elsô ilyen jellegû dolgozat.

— A Keleti–Kárpátokban tizennyolc, a Déli–Kárpátokban 17 olyan nappali lepkefaj van, amely kizárólag ott él, és a másik kutatási területen nem található meg. A közös fajok száma 134, és a két kutatási területen összesen 169 lepkefaj él, ezenközben az egész ország területén 185 faj található meg.

A 200 oldalas doktori disszertáció a vizsgált 169 fajt részletesen leírja, és elterjedési térképekkel, színes fényképekkel van illusztrálva. A nálunk élô lepkefajok két csoportra oszthatók: az alapfaunát a palearktikus és polarktikus fajok képezik, amelyhez hozzáadódnak az északmediterrán fajok.

Szabó Endre nemsokára honosítani fogja doktori oklevelét, hiszen, bár létezik a két ország között egyezmény ilyen szempontból, ezt az eljárást meg kell tenni. Amennyiben támogatója akad, feltett szándéka, hogy szakdolgozatát könyv alakjában is megjelentesse.

Fodor István

Forrás: Szatmári Friss Újság (http://www.hhrf.org/frissujsag/04jun/fu40623.htm)

 

 

- LAP TETEJÉRE -

 

 



InterStat.hu