LEPKÉSZEK  /  LEPKÉK

Dr. Petrich Károly életrajza

 

Rovarász kortársaink

A 90 éves Dr.Petrich Károly köszöntése

Tisztelt Dr. Petrich Károly, tisztelt jelenlévő társasági és szakosztályi tagok!

Igazi megtiszteltetés számomra, hogy kedves, régi lepkész társam, Petrich Karcsi bátyám abból az alkalomból köszönthetem, hogy kilencvenedik életévét betöltötte. Karcsi bácsi az amatőr lepkészek szerény, nagy tudású képviselője, a Magyar Rovartani Társaság régóta nagy tiszteletben álló tagja. Ennek bizonyítéka, hogy a jelenlévők közül szinte mindenki ismeri azokat a személyes adatait, amelyek rovarász tevékenységét fémjelzik.

Karcsi bácsi, mint vegyészmérnök polgári szakmájában, egész másban jeleskedett, mint ami miatt ezen a helyen üdvözöljük. A zoológiát, konkrétan a lepkék kutatását, a szó igazi jó értelmében, nem mint hivatásos rovarász, hanem mint amatőr művelte. Ennek a társadalmi megítélése azért pontatlan, mert az amatőrrel szemben nincsenek elvárások. Ilyen jellegű elvárásai csak az egyénnek lehet önmagával szemben. Ez valójában nem más, mint az önmagunkkal szembeni igényesség, és az amatőrként művelt szakma végtelen szeretete, tisztelete. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a amatőr rovarászaink méltó példaképe lehet Petrich Karcsi bácsi személye. Mit is tett Ő valójában, hogy mindezt elmondhatjuk róla köszöntése alkalmából?

Petrich Károly sok-sok tagtársunkhoz hasonlóan már kora gyermekkorában lepkehálót ragadott, hogy azt a színes, izgalmas világot, amit a lepkék világa jelent, minél jobban megismerhesse. Mint életrajzi írásában olvashatjuk, a hálót édesapja adta a kezébe, akire ezért is mindig nagy szeretettel gondol. A hagyományos amatőr jellegű gyűjtésen, gyűjtemény-készítésen túl belső igénye volt, hogy ez a kedvtelés tudományos igényeket is kielégítsen. Ezért már a múlt század ötvenes éveitől kezdődően arra törekedett, hogy egy szervesen összefüggő táj, élőhely együttes lepkevilágát ismerje meg. Ez a táj a Velencei táj volt, mely magába foglalja a Velencei-tó és Velencei-hegység komplexét. Így mintegy ötven éven át a lepkék rendjének minden családját kutatta, a saját maga számára kijelölt területen, mondhatni kiváló eredménnyel. Ennek az állításnak igazolása az a saját erőből kiadott könyv, ami A Velencei táj lepkevilága címet viseli. Azt lehet mondani, hogy ennek a területnek a lepkéiről hosszú időn keresztül nem lehet újat mondani, mert nagyrészt Karcsi bácsi szívós munkája révén erről szinte mindent tudunk. Ezúton is gratulálunk hozzá.

Arra kell gondolnom ezekben az ünnepi pillanatokban, hogy Karcsi bácsit magam is több mint 40 éve ismerem. Gyerekkoromban Székesfehérváron működött egy rovarász szakkör, ahol mintegy két tucat rovarok iránt érdeklődő diákkorú és kevés felnőtt tömörült. Karcsi bácsi Budapesten lakott, de fontosnak tartotta, hogy alkalmanként bennünket, zömmel kezdő süvölvényeket is meglátogasson. Ezt azért tette, mert az általa kutatott terület - a Velencei táj - Fehérvár vonzáskörzetébe esett. A későbbiekben katonaviseltként, újdonsült munkahelyemen a Fejér Megyei Növényvédő Állomáson, majd a későbbiekben alkalmanként már a terepen találkozhattunk, ahol magam is gyűjtöttem.

Kedves emlékeim közé tartozik az, amikor egy hosszúra sikerült és unalmas intézeti értekezleten a tanácsterembe zsúfolt nyolcvan kollégámmal arra lettünk figyelmesek, hogy valaki nagy ropogással és pufogással egy dongó motorkerékpáron behajt az épület elé. Állíthatom, hogy ez az esemény a már félig meddig elszenderülteket is magához térítette, hát még engem, amikor percek múlva beszóltak, hogy Szeőke Kálmán téged egy bajuszos ember keres. Ő volt Petrich Karcsi bácsi, akivel ezt követően sokszor jártunk együtt a terepen nappali vagy éjszakai lepkegyűjtésen.


Egy másik kedves emlékem a kölcsönös gyűjteménynézés egyik epizódjához fűződik. Egy ízben amikor éppen nálam járt Karcsi bácsi, az egyik nehezen határozható molylepke faj példányait nézegette hosszasan. Biztos voltam benne, hogy valami „bibi” van a dologban, de Ő végül is nem szólt semmit. Legközelebbi látogatása alkalmával az üdvözlés után azonnal kivett a zsebéből egy dobozkát, benne a kérdéses faj jól meghatározott példányával, és a következőket mondta: Tessék, ezt neked hoztam, tedd a többi közé, biztos vagyok benne, hogy a jövőben jól határozod! Szinte meg sem tudtam köszönni, olyan gyorsan más témára terelte a szót. Nyilván nem akart zavarba hozni. Ebből is láthatjuk, hogy nemcsak kiváló lepkész, de kiváló ember is Dr. Petrich Károly.

Kedves Karcsi bácsi! Kívánjuk Neked, hogy még hosszú éveken keresztül, eddigi szokásodhoz híven látogasd az előadói üléseket, és tudjad, hogy Téged mindig szeretettel látunk köreinkben, Neked mindig van itt egy hely a padsorok között. Ezek után talán nem sértődnek meg tagtársaim, hogy fenntartom magamnak a jogot, hogy a 100. születésnapod alkalmával ismét én köszönthesselek. Fogadd szeretettel ezt a kis ajándékot, melynek fogyasztásából napi 30 cseppet feltétlen ajánlok!

 

Szeőke Kálmán

Forrás:

Rovarász Híradó, 45. szám. 2007. március

 


               

A Petrich-gyûjtemény Komlón

 

Dr. Petrich Károly, a magyar rovartani kutatások közismert személyisége, a hazai faunakutatás kiemelkedõ alakja, a Magyar Rovartani Társaság 1994-ben Frivaldszky Emlékplakettel kitüntetett tagja.

 

A Velencei-hegységben közel ötven éven át végzett tudományos igényû gyûjtéseket. Mintegy 30 ezer darabos, 1919 fajt felvonultató, példás muzeológiai igénnyel összeállított, döntõen lepkékbõl álló magángyûjteményét a komlói múzeum természettudományi gyûjteményének adományozta. A gyûjtemény a tudományos vizsgálatok számára hozzáférhetõ. A múzeumlátogatók 1998. év folyamán idõszaki kiállítás formájában tekinthetik meg.

 

Fazekas Imre

Gyûjteményvezetõ

 

Forrás: http://www.ace.hu/


 

 

- LAP TETEJÉRE -

 



InterStat.hu