LEPKÉSZEK  /  LEPKÉK

Dietzel Gyula életrajza

 

RÖVIDÍTETT ÉLETRAJZ

 

DIETZEL Gyula vegyésztechnikus, Bakony-kutató. (Neuhaus am Inn, Németország, 1945. szept. 5.) Sz.: Dietzel Gyula gépkocsivezető, Barabás Éva adminisztrátor. Elvált. Gy.: Gyula 1970, Zoltán 1974. T.: 1964 Vegyipari Technikum, Veszprém. É.: 1964-től 1966-ig NEVIKI-ben technikus. 1966 és 1976 között a Herendi Porcelángyárban, és a Városlődi Majolikagyárban készárudiszpécser, tmk-vezető. 1976-tól 1985-ig a Herendi Erdészetnél raktáros-anyagbeszerző. 1985-1986-ban a herendi GAMESZ gépkocsivezetője. 1986 és 1998 között a veszprémi Bakony Művek, 1999-től ÁNTSZ vegyésztechnikusa. Kt.: a Bakony természeti képe kutatóprogramban autodidakta rovartani szakemberré, elsősorban a lepkék kutatójává vált. 1962-től 1971-ig a Márkó-Szentgál-Csehbánya-Hárskút négyszög térségét vizsgálta. Napjainkban a teljes Bakonyt, felkérésre a Bakonyalját is. 1972-től a Zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum külső munkatársa. 1972 és 1990 között a Bakony-kutató ankétok rendszeres előadója. Ct.: A Bakony nappali lepkéi. Regionális Vörös Könyv. = A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, 21. köt. Zirc, 1997. 1973 és 1991 között 9 tanulmánya jelent meg. I.: BALI J: Hárskút hűséges lepkésze. = Napló, 1995. okt. 5.

2001-től, a székesfehérvári KöFe, (ma: KöTeViFe) veszprémi mérőközpontjának tudományos főmunkatársa 2005-ben történt nyugdíjazásáig.

Elérhetőség:

8181 BERHIDA, Arany J. u.41.
88/455-441 és a Mtel: 06-30/425-3819

Forrás: http://www.ekmk.hu/lexikon/kortars.php?betu=D

 

 

 

Papp Jenő előszava Dietzel Gyula főművéhez: A Bakony Nappali lepkéi címűhöz


Több mint három évtizeddel ezelőtt, 1962 márciusában toppant be hivatali szobámba két középiskolás diák, Dietzel Gyula és Járai István, akik kissé megszeppenten, mégis kellő határozottsággal elmondták nekem jövetelük okát; nagyon érdekli őket a lepkék világa, több kevesebb rendszerességgel gyűjtik őket, kis gyűjteményük van már Veszprémben és Herenden is. Néhány rovarászati és lepkészeti "tesztelő" kérdésemre talpraesett válaszokat adtak, így meggyőződhettem, hogy korukhoz képest jártasak a lepkészetben. Ajánlottam nekik Abafi-Aigner könyvét Magyarország lepkéiről, mert magyar nyelvű, szép, színes lepkeábrái pedig a kezdőknek kellő forma-, ill. fajismeretet nyújtanak.

Később közös gyűjtőutakra mentünk, ahol kíváncsian figyeltem őket a lepkék gyűjtése közben: már az első hálózáskor érzékeltem, hogy nem először erednek egy-egy lepke után. Beszélgetéseink során örömmel tapasztaltam, hogy a lepkészeti irodalom iránt is érdeklődnek, ezért a Rovartani Közleményeket ajánlottam olvasásra. Ekkoriban került a Bakonyi Múzeum birtokába Arno Bergmann: Die Großschmetterlinge Mitteldeutsch-lands című hétkötetes műve, melynek segítségével, az akkor 17 éves Gyula elmélyült a lepkészeti szakirodalomban.

Amikor 1962-63-ban elindítottam "A Bakony természeti képe" kutatási programot, Dietzel Gyula a rovarászok közül az elsők között volt, aki csatlakozott a "projekthez". Bizonyára a kutatási program, mint szervezett tudományos munka ösztönzőleg hatott az akkor még kezdő lepkészre, ami talán csak később tudatosodott benne; mármint az, hogy mennyivel perspektivikusabb még az entomológiai faunisztikában is egy olyan vállalkozásban részt venni, amiben számos hasonló indíttatású kutató működik együtt.

Így indult Dietzel Gyula lepkészeti "pályafutása", aki immár több mint negyedik évtizede kutatja lakóhelye: előbb Herend, majd Hárskút környé-kének lepkefaunáját, de nem "horgonyzott le" a két községnél, hanem azt követően is céltudatosan tárja fel a Bakony lepkevilágát.

Nem érezném teljesnek bevezető mondanivalómat, ha említés nélkül hagynám a szerző tevékenységében azt, ami jelen monográfiából nem derülhet ki. Tudtommal az ő birtokában van Magyarországon a Holarktikum (az északi mérsékelt égöv) nappali lepkéinek egyik legnagyobb magángyűjteménye. Az 1970-es évek elején kezdte el idevágó tevékenységét. Elsősorban hazánkban és a szomszédos országokban gyűjtött nappali lepkéket cserélte európai és más földrészek fajai ellenében. Ma már talán szinte valamennyi számottevő nappali lepkész kapcsolatot tart vele, ezt jól bizonyítja gyűjteménye, melyben Eurázsia és Észak-Amerika nappali lepke fajainak jelentős része legalább egy-egy példánnyal képviselt. Mintaszerű gyűjteményének felbecsülhetetlen tudományos értéke van.

Ezekkel az emlékekkel és gondolatokkal bocsátom útjára Dietzel Gyula bakonyi lepkékről írt művét. Meggyőződéssel vallom, hogy monográfiája a bakonyi nappali lepkészet "gyermekkorát" zárta le, és egyben új periódus kezdetét jelenti. Aki ezután a Bakony-hegység nappali lepkéivel foglalkozik, annak szinte kötelezően kézbe kell venni, és alaposan át kell tanulmányozni

Dietzel Gyula könyvét. Kívánom a szerzőnek, hogy az általa megnyitott új szakaszban is hasonló eltökéltséggel folytassa kutatómunkáját, mint tette ezt eddigi pályafutása során.

Budapest, 1993. április.

 

 

 

Dietzel Gyula. „A Bakony Nappali Lepkéi” című könyv és a CD – ROM szerzője, illetve készítője.

 

A krónika teljességéhez tartozik saját, rövid szakmai tevékenységem ismertetése. Első gyűjtéseim 1953-ra keltezhetők; a helyszín Herend és környékének az idő óta már múltba merült egykori lepkeparadicsoma. 9 évvel később Papp Jenő a Bakonyi Múzeum akkori muzeológusa adta meg a végső lökést, amiért vele szemben egy életre lekötelezettnek érzem magam. Most már több, mint negyven év, - 1953 nyarától, - gyűjtő-kutatómunkájának eredménye ez a könyv, amelynek megírásában is jelentős szerepet játszott bíztatása.

A fejezet lezárásával egyidejűleg újra ismételnem kell: képtelenség a hiánytalan krónika megírása. Ha valaki néhány évtized múlva hasonló témát dolgoz fel, a most lezárt fejezet hiányosságainak esetleges pótlásáért már most mondok megelőlegezett köszönetet.

A könyv kéziratának lezárása óta, az érdemi rész nem igényelt jelentősebb változtatásokat. A BTM anyagi helyzete azonban csak bizonyos, - elsősorban a képanyag terjedelmét érintő megszorításával tudta a kiadást pénzügyileg biztosítani. Ez a törölt állomány most visszabővítésre került. Kimaradt ugyanakkor a térképek beillesztése, mert ezek a fájlok bonyolultságát annyira megnövelték, hogy azok a CD használatát jelentősen megnehezítették volna. Az egyes fajokhoz tartozó lelőhelyi kódok ugyanis, a használathoz, szakmai körökben elegendők.

Azt a megoldást, miszerint az egyes családokat alcsaládokra, nemzetségekre, stb. még a most alkalmazotton túl is tovább bontva szerkesszem az anyagot, elvetettem.

 

 

Fontosabb publikációk:

 

DIETZEL GY. (1962-1992): Gyűjtési naplójegyzetek — Kézirat cca. 1800 p.

DIETZEL GY. (1978): A Palaeochrysophanus hippothoë egynemzedékű alakja a
Bakonyban — Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 13. 33-35. p.

DIETZEL GY. (1979): A Márkó-Szentgál-Csehbánya-Hárskút négyszög
lepidopterológiai kutatásának eredményei II. — Veszprém megyei Múzeumok
Közleményei 14. 199-209. p.

DIETZEL GY. (1984): Újabb adatok és megfigyelések az Északi- és a
Déli-Bakony Rhopalocera faunájáról III. — Folia Musei Historico-naturalis
Bakonyiensis 3. 127-140. p.

DIETZEL GY. (1987): Új Rhopalocera faj előfordulása a Bakonyban (Libythea
celtis LAICH.) — Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 6. 115-116. p.

DIETZEL GY. (1989a): A Brenthis ino simulatrix ssp. nova előfordulása a
Bakonyban — Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 8. 57-62. p.

DIETZEL Gy. (1989b): Új nappalilepke faj a Bakonyban. Maculinea rebeli
HIRSCHKE? — Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 8. 57-63. p.

DIETZEL Gy. (1990): Taxonómiai vizsgálatok a Bakony Maculinea arion
populációin. A Maculinea arion annarion ssp. nova előfordulása a Bakonyban —
Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 9. 71-76. p.

DIETZEL Gy. (1991a): Új nappalilepke faj a Bakonyban Colias erate (ESPER,
1804), Adatok és megfigyelések a Colias erate bakonyi terjeszkedéséről —
Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 10. 67-76. p.

DIETZEL Gy. (1991b): A Bakony Rhopalocera-faunájának varietasairól és
aberrációiról I. rész: Az alkalmazott fogalmak elemzése (Lep., Rhop.) —
Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 10. 77-85. p.

 



InterStat.hu