Vissza BIBLIOGRÁFIA  /  ÉLETRAJZ

 

 

AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM KESZTHELY MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR MOSONMAGYARÓVÁR ÁLLATTANI TANSZÉK


 

Diploma dolgozat

Konzulens

Dr. Tersztyánszky Gábor

egyetemi adjunktus

 

 

VIZSGÁLATOK EGY SZIGETKÖZI NÁDAS LEPKEFAUNÁJÁBAN

                                                                                                                          

 

Irta

HORVÁTH GYULA JÁNOS

mérnök jelölt

 

 

 

 

Mosonmagyaróvár

- 1986 -

 


 

 

 

 

TARTALOM

 

1.       Bevezetés  

2.       Célkitűzés 

3.       Vizsgálat körülményei

3.1.    Eszköz, módszer

3.2.    Környezet

4.       Vizsgálatok kiértékelése

4.1.   Fogás általános értékelése   

4.2.    Nádi életközösség

4.2.1. Nádon kifejlődő fajok

4.2.2. Nádashoz társuló vízinövé­nyeken fejlődő fajok

4.2.3. Nádast szegélyező nedvességkedvelő növényeken fejlődő fajok

4.3.    Nádi lepkék ismertetése        

4.3.1. Molylepkék        

4.3.2. Nagylepkék        

5.       Összefoglalás

6.       Irodalomjegyzék


 


 


1. BEVEZETÉS

 

A nád (Phragmites communis TRIN.) napjainkban jelentős gazdasági hasznot, keményvalutát hozó, többnyire vadon termő növényünk. Összefüggő állománya a nádas (Scirpo - Phragmitetum phragmitetosum) az ott kialakult életközösségek tekintetében semmilyen más termőterülethez sem hasonlítható. Területén nincs évenkénti vagy né­hány évenkénti vetésváltás ezért a nádas kártevői az évek hosszú során felszaporodhatnak.

Van idő azonban, hogy megjelenjenek a kártevők pusztítói, parazitái is, így a nádasban, mint egy vadnövény-társulásban viszonylagos biológiai egyensúly van. Ilyen szempontból még talán a tiszta állományú erdőre hasonlít a legjobban, melynek nincs semmilyen aljnövényzete sem. Ám az erdőknél is előfordulhat un. Telepítés-váltás, még ha az majdhogynem emberöltőnyi időtartamú is, míg a nádas gyakorlatilag örök (legalábbis még a szukcessziós folyamatok során helyébe más társulás nem lép). A kártevők elleni védekezés is jobban megoldható erdőben (szárazföldi lévén), mint a nádasban, ahol gyakorlatilag a vegyszeres kezelés nem alkalmazható, hiszen legtöbb helyen ez azt jelentené, hogy mérgezzük az élő vizet.

Kudarcot mondana az Összehasonlítási kísérletünk akkor is, ha kultúrnövény társuláshoz nem, hát vadon élő növénytársuláshoz próbálnánk hasonlítani a nádast azzal az érvvel, hogy ezen társulásoknál meglévő kialakult biológiai egyensúllyal találkozhatunk. Igen ám, csakhogy ezek a társulások sok növényből állnak, a rajtuk kialakult életközösség Is sokféle tápnövényhez alkalmazkodott és többnyire a társulások kiterjedése is korlátozott. A nádast viszont /nádas alatt végig a színnádast (S.-Ph. phrogmitetosum értem) egyetlen egy növényfaj alkotja, és mint egy mezőgazdasági kultúra sokszor több száz hektáros kiterjedésben tenyészik. A nádas tehát semmi más kultúrához vagy társuláshoz nem hasonlítható.

Ahogy egyéb növényfaj termesztésteohnológiája nem alkalmazható a nádra, úgy a növényvédelemben sem alknlmazhatók a már ismert technológiák.

A nádasban élő lepkékkel foglalkozó irodalom ma még rendkívül szegény. Ezekről a lepkékről ma még jófór-mán csak a különböző összefoglaló jellegű határozó könyvekből (ABAFI-AIGNER. 1907; BERGMANN, 1951-1955; GOZMÁNY, 1958, 1963, 1965 a, 1965 b; SZŐCS 1977; KOCH, 1956-1976) lehet megtudni valamit. (Dolgozatom második részében a saját eredményeimet én is ezekből a munkákból vett elterjedési és fenológiai leírásokkal bővítem némely esetben).

Ezen kívül Magyarországon, a Fertőn MÉSZÁROS és SZABÓKY (1981) végzett nádrontó lepkéken vizsgálatokat. A szerzők UV-lámpás fénycsapdával gyűjtöttek, amely megegyezik az általam alkalmazott módszerrel. Ebből következően bizonyos összehasonlítások is lehetségesek, melyekre később kerül sor.


Végezetül megemlítem, hogy ma még nem ismert pontosan hány lepke fejlődik nádon vagy nádban, felderítetlen az eddig nádról leírt fajok pontos fejlődés-menete, ökológiai vonatkozásaik is. Nem ismeretes továbbá, hogy a nádi lepkék közül mely fajok kártevők, azok mennyi kárt okoznak, és nincs kidolgozva ma még hatékony védekezés sem ellenük.


 

 

2.  CÉLKITŰZÉS

 

A magyarországi nád világhíres. A nádtermés túlnyomó része tőkés piacon kerül értékesítésre, és ez a tény egyre nagyobb jelentőséggel bír a mostani valutaínséges időkben. Sajnos a nád termesztéstechnológiája csak nagyon szerény mértékben fejlődik, nem követi a mai nagy-üzemi igényeket. Az intenzívebb nádtermeléshez ki-váló alapot adna a kedvező természeti és közgazdasági feltételek megléte. Az üzemi feltételek javulása a nádgazdaságban ugyan elsősorban a műszaki fejlesztés függvénye, de nagy jelentőséggel bírna, ha a nádtermesztés növényvédelmi rendszere is ki-dolgozásra kerülne. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha minél jobban megismerjük a nádas sajátságos élet-közösségét (alkotórészeit épp úgy, mint mozgató rugóit, kölcsönhatásait), hogy eldönthessük a beavatkozás legoptimálisabb körülményeit.

Jelen dolgozatom a nádi életközösség egy jelentős és jellegzetes alkotórésze - a nádas lepkéinek - jobb megismeréséhez kíván szerény mértékben hozzájárulni.


 

 

3. A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI

3.1. ESZKÖZ, MÓDSZER

 

Vizsgálataimat 1985-ben végeztem a Győr-Bácsa határában elterülő teljesen nádborított Kerekes-tavon.

Egy ultraviola fénnyel működő fénycsapdát állítottam a tó DK-i szélére úgy, hogy az égő két méter magasan legyen, és hogy a fényét a tó, és ne a part felé sugározza. Ezt úgy értem el, hogy egy fehér hungarocell lapot ernyőként függőlegesen a lámpa mögé helyeztem. Míg az izzó a földtől kettő, addig a nádbugák tetejétől (a szintkülönbség miatt) mintegy másfél méter magasságban volt.

A csapda március 1-től – október 31-ig üzemelt, még esős időben is. A gyűjtött anyagból kiértékelésre kerültek a nagylepkék és bizonyos molycsaládok is. A feldolgozás folyamatosan történt, a nehezen határozható és ritka fajok preparálásra kerültek, melyek gyűjteményemben megtalálhatók.

A klíma vizsgálatára egy termohigrográtot üzemeltettem közvetlenül a csapda mellett, mely automatikusan rögzítette a hőmérsékletet és a relatív páratartalom értékeit egy írószerkezet segítségével.


 

3.2. KÖRNYEZET

 

A Kerekes - tó egy alsó-szigetközi morotvató, amely részben öntés talajon kialakult szántóföldekkel és házikerti gyümölcsösökkel, részben (DK-i részén) magasártéri jellegű futóhomok felszínű területtel határolt. A homokfelszín növényzete puszta-gyep, szőlő, málna stb. keveréke. A tó körül - mintegy szegélyezve azt - öreg füzfa-botlók (Salix) gyűrűje áll alacsonyabb cserjéssel, bodzával (Sambucus) összekötve. A bokrokra sűrűn felfutnak a komló (Humulus) és a sövényszulák (Convolvulus) indái. Alul a szeder annyira erőszakos, hogy behatol még a nádasba is. A nád közvetlen szá-lén különböző fűfélék (Baldingera, Festuca stb.) és egyéb lágyszárúak: árvacsalán (Lamium) Sédkender (Supatorium), sás (Carex) stb. található.

A vizsgálat szempontjából érdekes nádas (Phragmition communis) körülbelül egy hektár terjedelmű és 99 %-ban szinnádas: Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum. Nyugati részen a nádasban keskeny sávban nádtippan (Calamagrostis) hatol társuló növényként (tippanos-nádas növénytársulás: S.-Ph. calamagros-tetosum).

A tó területét egyenletesen és 100 % -osan nád borítja. Víz csak időszakosan található benne, akkor is csak sekélyen. A nádat nem aratják, nem égetik le.


 

 

4. A VIZSGÁLATOK KIÉRTÉKELÉSE

4.1. A fogás általános értékelése

 

A csapda rendkívül hatásosnak bizonyult. A lepkék nagy tömegét fogta főleg a nyári hónapokban. Előfordult, hogy napi 5-600 db lepkét, valamint sok Coleoptera, Diptera fajt fogott.

A fogott anyagból az összes nagylepkét kiértékeltem (többségét ivar szerint is) azonkívül a Pyraloidea családsorozatba - tartozó molylepkéket is, kivéve a Pterohoridae családot, melyben nem tudunk nádi lepke előfordulásáról. Az Acentropidae család egyetlen fa-ja szintén nem szerepel a kiértékelésben, figyeltem viszont a többi nádi moly előfordulását. Sajnos ezen egyéb molylepkékből a Kerekes-tónál csak a Phragmataecia castaneae HM. került a csapdába, a többi (kivétel nélkül aknázómoly) az adatok közt nem szerepel.

Ezek az aknázómolyok ritka, lokális eltérjedésű fajok, némelyik közülük a mesterséges fényt nem is kedveli. Ilyenformán tehát figyelmem kiterjedt minden nádrontó lepkére, amelynek megjelenése a területen várható volt.

A napi fogást a meghatározás után gyűjtési naplóba vezettem. "Szintén ide írtam a leolvasott hőmérséklet és páratartalom értékeket, Mivel az utóbbiak íróberendezés segítségével folyamatosan rögzítésre kerültek, mód nyílt éjszakai átlagérték figyelembe-vételére ill. számítására.


Tudván azt, hogy a pozitív fototaxisu lepkék rajzásának intenzitása az alkonyat utáni 2-4 órában a legnagyobb (JÁRFÁS-SZABÓ, 1973), a figyelembe veendő hőmérséklet és pára értékek átlagait is ezekre az órákra súlyoztam, sőt a hajnali hírtelen lehűlés alacsony hőmérsékleteit nem is vettem figyelembe.

Az így kapott napi adatokat később bevezettem a dekádonkénti összesítőbe, amelynek a végösszesítését az 1. ábrán mutatom be: alul az össz. db-szám összesítőt, felül az össz. fajszámösszesítőt és a hőmérsékletet. Látható, hogy a hőmérséklet nagy befolyással van úgy a faj számra, mint az egyed-számra. Szembetűnő továbbá, hogy a fajszám és db-szám változás arányaiban hasonló mértékű (ilyen nagy összesítésben). Ez a hasonlóság egy-egy  fajcsoportnál azonban már nem mindig van meg.

 


1. ábra: A fénycsapda által gyűjtött lepkeanyag megoszlása a rajzási időszakban


 

 

4.2. Nádi életközösség

 

A Kerekes-tó nádasa keletkezését tekintve eltér a Fertő, Balaton, Velencei-tó stb. partján nőtt nádasoktól, ám a gyűjtött nádi fajok fonológiája, egyed-számarányai hasonlóak a Fertő-tavi adatokhoz. Egyéb lepkeökológiai Összehasonlítási alapom nincs, ami azonban már úgy hiszem lényegesebb eltérést mutatna.

A Kerekes-tó egy átlagos, kis kiterjedésű szigetközi "nádas morotva - holtág", GÖCSEI (1979) -féle beosztásban M-3-as tájökológiai kategória. Ez a fel-töltő szukcessziós folyamatoknak olyan fázisa, amelynél a nyílt víz eltűnik, és csak időszakosan jelenik meg, helyét a nádas vette át, ami idővel várhatóan visszavonul és betelepszik a különböző réti növényzet, amely egyébként már a nád szélénél vár betörés-re készen. Ez a kis nádas ha azt vesszük, csak egy folt a környező mezőgazdasági művelt területek tengerében, ám attól növénytársulástani alapokon jól elhatárolható. Az ilyen környezetben működő fénycsapda által gyűjtött rovaranyag frakcionálása is tápnövény-közösségek (katenárium) szerint, illetve az egyes növény-társulásokhoz, (asszociáció) tartozó, azt tápnövényként hasznosító fajok szerint célszerű. Ez esetben azonban szükséges az alábbi két szempont figyelembevétele:

 

a./ Ha ilyen elkülönülés létezik is lárvakorban, rajzáskor csak egy egységes rovarhalmaz van aminek egy megfelelő hányadát a nádas környékéről a csapda begyűjtötte. A csapda foglya tehát a nádi lepke, de az is amelyeknek a nádashoz semmi köze, csak arra tévedt, vagy az erős vonzási inger hatására repült a nádasba a csapdához.

Mivel a csapda vonzási körzete jóval meghaladta a tó területét, ezért látható az 1. táblázatban olyan nagy számú "egyéb" lepke, melyek tápnövényüket tekintve nem kapcsolódnak közvetlenül a nádashoz.

 

b./ Figyelembe kell venni továbbá, hogy az általam megjelölt csoportok között átfedés van olyan értelemben, mely szerint néhány faj előfordul­hat két csoportban is azáltal, hogy több táp-növényen fejlődik (oligoíág). Jelen dolgozatban csak egyetlen növény, a nád és egyetlen asszociáció, a nádas tápnövény-közössógének a tömegviszonyait kívánom részletesen vizsgálni, ezért a többi kategória csak tájékoztató jellegű, hogy arányaiban érzékelhető legyen a vizsgált terület (2. ábra)

 

 


 

 

1.     táblázat: A gyűjtött lepkék megoszlása tápnövény-csoportok szerint

 

 

2. ábra: A gyűjtött lepkék tápnövény-csoportok szerinti megoszlásának ábrázolása


 


 

4.2.1. Nádon fejlődő fajok

 

Az összes gyűjtött anyagból csak mintegy 3 % (419 db) a nádi lepke és ez 19 faj képviselőiből tevődik össze. (2. táblásat) A 19 fajból 5 volt molylepke (5.,7., 8., 9., 10.), a többi nagylepke. A legtöbb nádrontó  faj (13) a Noctuidae családból került ki, még-pedig a Hadeninae (2., 3., l5.,), az Apatelinae (1.), az Amphipyrinae (4., 6., 11., 12., 13., 14., l6.,18., 19.) alcsaládokból. A Crambidae családból három fajt gyűjtöttem (7., 8., 9.). A maradók három faj a Cossidae (5.) Pyraustidae (10.) ós a Lasiocampidae (17) családba tartozik.

Általánosan elmondható, hogy a nádon nagyobb fajszámmal azon rovarrendek azon családjai képviseltetik magukat, amelyekből több faj alkalmazkodott különféle pázsitfüvekkel való táplálkozásra.

(Lepidoptera: fűgyökórrágók - Crambidae; Diptera gabonalegyek - Chloropidae stb.).

A gyűjtött anyagból 9 faj volt monofág (2., 3., 4., 5., 7., 10., 12., 18., 19.) illetve mai ismereteink szerint ezeknek a nád az egyetlen tápnövényük. A többi faj egyéb vízi, vízközeli növényeken is megél a nádon kívül, ám az, hogy táplálkozásukban a nád, illetve más növény  milyen arányban szerepel az még nem tisztázott.

A Mythimna obsoleta és a Phragmataecia castaneae egyedeiből a csapda nagyobb tömeget gyűjtött csakúgy, mint a MÉSZÁROS - SZABÓKY (1981) -féle fertői csapda, amely szintén e két fajból gyűjtött a legtöbbet.

(2. táblázat.)

 


 

 


Ám, hogy valóban ezek lennének a legnagyobb egyedszámúak, az nem biztos, mivel a csapdaérzékenység más és más lehet. Néhány nagyobb számban repülő faj nőstényeinek a hímekhez viszonyított százalékos arányát is kiszámítottam. Ez az érték átlagosan 36 % körülinek adódott, ami azt jelenti, hogy a csapdába repült nádi lepkék átlagos ivararánya 3,6:1. Ha összesítjük a nádi lepkék db-számait és fajszámait (3. ábra), megállapíthatjuk, hogy mindkettőnek két fő "csúcsa" van: az egyik május végén, a másik nyáron (VII-VIII).

Tavasz végén viszonylag kevés faj magasabb példányszámban repült, nyár elején az időjárás következtében visszaesés tapasztalható úgy a fajszámnál, mint az egyedszámnál; nyár közepén hirtelen megugrik a faj szám, amit arányosan nem követ az egyedszám (több a faj, de kisebb egyedszámban repülnek); augusztus végén egy faj kivételével gyakorlatilag befejeződik a nádi-lepke rajzás. A Rhizedra lutosa HM. ősszel kezd repülni, és addig rajzik, amíg meg nem fagy.

Megállapítható, hogy az egész évben begyűjtött lepkék tömegének 83 %-a már július végén a csapdában volt. A diagrammról megállapítható továbbá a hőmérséklet nagymértékű rajzást befolyásoló szerepe, míg a relatív páratartalom esetében ilyen összefüggés nem látszik megállapíthatónak.


 


4.2.2. A nádadhoz társuló vízi növényeken fejlődő fajok

 

Az összes anyag 3 %-át (422) teszi ki e csoport mely 24 fajból tevődik össze (ha a nádon is előfordulókat nem számítjuk ide). A csoportból egy faj a Parapoynx sratiotata L. nevű tűzmoly ugrik ki feltűnően, 113 db-al, a többi ennél mind jóval kisebb számban repült. A 24 fajból nyolc a molylepke (1., 5., 6., 7., 10., 13., 15., 20.), a többi nagylepke. A legtöbb lepkefaj itt is a Noctuidae családból került ki (2., ,3., 4., 8., 9., 11., 12., 14., 16,, 17., 18., 19., 21., 22., 23., 24.), ami nem is meglepő, hiszen ez a legnépesebb lepkecsalád.

Az viszont érdekes, hogy a második legnagyobb lepkecsaládból a Geomotridae családból sem nádi, sem nád-közeli növényen élő faj nem szerepel.

A Geometridák csak a következő csoportban kezdenek megjelenni (Salix, Galium stb-hez kötődve).

A Pyraustidae családból öt faj képviselői repültek (1., 5., 7., 10., 20.).

A Phycitidae családból kettő (6., 3.), és egy (15.) a Crambidae családból.  (3. táblázat)

Az Asalebria fumella EV., a Synallorema triangulella RAG.) és a Parapoynx nivalis SCHIFF. nevű  lepkék tápnövénye eddig még ismeretlen, de mivel mind-három jellegzetes mocsári faj, ezért ezeket szintén e csoportba soroltam.

Ha a fajszám és egyedszám-diagrammokat (4. ábra) megnézzük, megállapítható, hogy a kettő nagyjából megegyezik. Tehát ahogy nőtt a rajzó fajok száma, úgy nőtt a lepkék össz-egyedszáma is.

 


 

 


4. ábra: A vízi növényeken fejlődő fajok összesített rajzásdiagrammjai a hőmérséklet és páratartalom értékekkel


 

4.2.3. A nádast szegélyező nedvességkedvelő növényeken fejlődő fajok felsorolása rajzási sorrendben és a gyűjtött db-szám:

 

Nomophila noctuella SCHIFF........................137

Eurrhypara hortulata L....................................34

Porincphela coronata HUFN..............................5

Ostrinia palustralis HBK...................................4

ürambus paocuellus L......................................5

Maritala ruralis SC.........................................72

Calaraotroplia aureliella FR.............................64

Endotricha flammealls SCHIFF.......................42

Pyla fuaca HAW..............................................1

Psammotis pulveralis HBN        .................…11

Pyrausta aurata SC..........................................4

Orthosia incerta HUFN...................................90

Cerastis rubrlcosa SCHIFF...............................7

ürthooia gracilis SCHIFF................................16

Diapliora mondica CL......................................2

EPIRRHOE SSP……………………………..170


Smerinthus ocellatus L.....................................5

Euplexia lucipara L..........................................3

Phlogophora mietioulosa................................13

Axylia putris L..........................................1257

Notodonta ziczac L.........................................7

Caradrina morpheus HUFN...........................131

Earias chlorana L..........................................133

Pygaera pigra HPH..........................................7

Palimpsestis or SCHIPP.................................19

Lomaspilis marginata L................................159

Acontia luctuosa SCHIPP................................37

Emmelia trabealis SCOP.................................28

Chlorissa viridata L.........................................19

Opisthograptis luteolata L..................................1

Scopula marginepunctata GOEZE....................10

Clostera curtula L...........................................11

Dasychira pudibunda L......................................1

Porgesa elpenor L..............................................2

Timandra griseata PETERSEN.........................75

Idaea straminata BKK......................................54

Diacrisia sanaio L............................................15

Idaea muricata HUFN........................................9

Deltote candidula SCHIPP.................................20

Colobochyla salicalis SCHIFF............................2


Semiothisa alternaria HTSN..............................67

Cosmorhoe ocellata L.......................................17

Dipterygia scabriuscula L.................................13

Idaea seriata SCHKK..........................................2

Amorpha populi L.............................................16

Pelosia muscerla HFH.......................................25

Cryphia fraudatricula HBN.................................1

Polia nebulosa HUFN........................................4

Comacla senex HB.............................................6

Calamia tridens HUFN......................................11

Mamestra contigua SCHIFF................................5

Noctua fimbriata SCHREBER..........................208

Noctua janthina SCHIFF....................................78

Enargia ypsillon SCHIFF.....................................3

Roeselia albula SCHIFF......................................2

Trachea atriplicis L.............................................3

Cosmia pyralina SCHIPP.....................................1

Idaea fuscovenosa GOEZE..................................8

Dysauxes ancilla L..............................................2

Pelosia obtusa H.-S.............................................4

Paracolax derivalis HBN.....................................6

ESelenia dentaria F.............................................3

Epione repandaria HUFN....................................3

Ampipyra tragopogonis CL................................23  

Cybosia mesomella L.........................................1


Semiothisa artesiaria SCHIFF...............................3

Ipiomorpha retusa L............................................2

Idaea rusticata SCHIFF.......................................5

Notodonta phoebe SIEB.......................................2

Spatalia argentina SCHIFF...................................1

Orthonama vittata BKH.......................................2

Cryphia raptricula SCHIFF..................................13

Lithosia griseola HBH.........................................5

Xestia baja SCHIFF............................................5

Idaea emarginata L................................................2

Cryphia algae F................................... ………….2

Soopula rubiginata HUFN.....................................3

Catorhoe cuculata HUFN.....................................1

Lythosia purpurata L.............................................1

Spodoptera exigua SCHIFF...................................2

Phalera bucephala L...............................................1

Hypena proboscidalis L..........................................4

Costaconvexa polygammata....................................3

Eugnorisma depuncta L..........................................7

Amphipyra pyramidea L.........................................2

Mesogona oxalina HTSN.......................................4

Agrochola litura L.................................................11

Agrochola lychnidis SCHIFF..................................21

A. circellaris HUFN...............................................1

Colotois pennaria L...............................................3


 

 

4.3. A NÁDI LEPKÉK ISMERTETÉSE

4.3.1. Molylepkék (Microlepidoptera)

 

Phragmataecia castaneae HÜBNER (COSSIDAE)

Magyarországon minden mocsaras területen közönséges, a Kerekes-tavi csapda is ezt gyűjtötte a M. obsoleta után a legnagyobb tömegben. Mesterséges fény-re erősen reagál. A nőstények a hímekhez képest csak 15 %-os arányban repültek a csapdába, azok is főleg a rajzás első felében. Az átlagosnál kisebb nőstényarány oka valószínűleg a kisebb röpképességben és nem a csapdaérzékenységben van. A rendkívül korai indulású (V.) és nagyon intenzív kezdetű (rajzáscsúcs is V.) rajzás eltér a fertő-tavi (MÉSZÁROS-SZABÓKY, 1981./ és egyéb irodalmi adatoktól (GOZMÁNY, 1965.) (5. ábra)

A valószínűleg két éves fejlődésű hernyók a nád szárában élnek és kétszeri telelés után ott is bábozódnak közel a gyökérhez. Táplálkozása monofág.

 

Nádaknázó molyok

 

Elachista cerusella HÜBNER (ELACHISTIDAE)

Cosmopteryx druryella ZELLER (COSMOPTERYGIDAE)

Cosmopteryx. lienigiella ZELLER (COSMOPTERYGIDAE)

Cosmopteryx cribaiella ZELLER  (COSMOPTERYGIDAE)

Brachmia inornatella DOUGLAS (GELECHIIDAE)

Monochroa arundinetella. STAIKTOH (GELECHIIDAE)


A felsorolt fajokat a csapda nem gyűjtötte.

 

Schoenobius gigantellus SCHIFFERMÜLLER (CRAMBIDAE)

Európától - KisÁzsiáig elterjedt faj, hazánkban minden mocsaras területen megtalálható. Egy nemzedéke a Kerekes-tavon május végétől július végéig repült nagyon kis számban. A hernyók augusztustól a nád szárában táplálkoznak.

 

Donacaula mucronella SCHIFFERMÜLLER (CRAMBIDAE)

Közép-európai faj, hazánk lápos területein szórványosan előfordul. A Kerekesnél májusban és július végén repült kis számban.

Hernyói a nádon kívül még a sás (Carex) szárában táplálkoznak augusztustól.

 

Chilo phragmitellus HÜBNER (CRAMBIDAE)

Hazánk lápi területein gyakori faj. A Kerekes-tón is nagy számban található. Május végétől augusztus közepéig repült, a rajzás csúcsa július középére esett (8. ábra). A hernyók augusztustól a nád és a harmatkása (Glyceria) szárában élnek. A nőstények zöme a rajzás második felében repült, arányuk az átlagosnál magasabb volt.

 

 


 


 

4.3.2. Nagy lepkék – Marrolepidoptera

 

Mythimna pudorina SCHIFF. (NOCTUIDAE – HADENINAE)

Ritka lápi faj. A kerekesi csapda két nőstényét fogta VII. 16- és 17-én szélcsendben 23 °C-on 70, illetve 65 %-os relatív páratartalom mellett.

Hernyója augusztustól nádon ill. különböző mocsárfüveken él. Kifejlődve áttelel, tavasszal bábozódik és júniusban már megindulhat a rajzása. Egy nemzedéke repül.

 

Mythimna straminea TREITSCHKE (NOCTUIDAE – HADENINAE)

A csapda nem gyűjtötte.

 

Mythimna obsoleta HŰBNER (NOCTUIDAE – HADENINAE)

Általánosan elterjedt nádi lepkefaj. A Kerekes-tói csapda a legnagyobb tömegben gyűjtötte. Valószínűnek látszik, hogy ténylegesen ez a legnagyobb számban előforduló lepkefaj ugy a Fertőn, mint az Alsó-Szigetközben a Kerekes-tavon. Nem valószínű ugyanis, hogy a többi nádibagolytól eltérően az obsoleta-nak annyival erősebb lenne a fototaxisa, mint amennyire a kiugróan ma-gas példányszámából következtetni lehetne. Az viszont természetesen nincs kizárva, hogy a többi fajból alkalomszerűen ne kerülne ki nagyobb példányszámú, ha abban a későbbi kitörés feltételei adottak, ha az jelen pillanatban (1985) lappangó stádiumban volt.

 

 


 

 


 

A Fertő-tói (MÉSZÁROS-SZABÓKY, 1981) és a Kerekesi csapda anyagának e-vonatkozású hasonlósága és az üzemelésük között eltelt idő (4 év), azt látszik alátámasztani, hogy legalábbis a Nyugat-Dunántúlon a nádasok két leggyakoribb lepkefaja a M. obsoleta és a Ph. castaneae. E feltételezés alátámasztására azonban még számos kísérlet elvégzése szükséges.

A továbbiakban a rajzásdinamikáról (6. ábra) megállapítható, hogy hosszan, május közepétől augusztus végéig rajzik, nagyobb tömegben májusban, kisebb részben és kiegyenlítettebben a nyári hónapokban. A nőstényarány nagyjából egyenletesen alacsony. A viszonylag sok adat egyedül az obsoleta-nál tette lehetővé további ökológiai vizsgálat megtételét: nevezetesen a repülési küszöbérték meghatározását. Ezen módszer segítségével megállapítottam az obsoleta rajzásának alsó hőmérsékleti küszöbértékét (13-14 °C) és azt a küszöböt amelyen a repülési elő-fordulás 100 %-os (21 °C).  E két hőmérsékleti pont között a repülési százalékok állandó emelkedést mutatnak. (7. ábra).

(A repülési % meghatározása: Összeszámoljuk, hogy egy adott hőmérsékletnél hány csapdázási periódus volt és azt, hogy ezek közül hány esetben gyűjtöttünk egy vagy több repülő egyedet. Az utóbbit elosztjuk az előbbivel és szorozzuk százzal.) SOUTHWOOD, 1966/1978).


 


 

Hernyója augusztustól levelekkel táplálkozik, kifejlődve a nádszál tövi részében áttelel, tavasszal bábozódik. Fejlődési alakjának nádkészítményekben (nádszövet) való előfordulása csak minimális lehet. Egy nemzedékes monofág faj.

 

Senta flammea CURTIS   (NOCTUIDAE – HADENINAE)

A viszonylag ritkának tartott kétnemzedékes faj példányait a kerekesi csapda szép számmal fogta. Első nemzedékéből májusban egy hímet, második nemzedékéből tizenegyet vegyesen, átlagos ivararányban. Melegkedvelő monofág faj, mely bábállapotban telel. (8. ábra)

 

Simyra albovenosa  GOEZE  (NOCTUIDAE – APATELINAE)

Magyarország nádasaiban szórványosan előforduló faj. A Kerekes-tói csapda kis számban május elején és július végén gyűjtötte. A nőstények nagy arányban repültek a fényre. Kétnemzedékes, bábbal telelő faj.

 

Apamea characterea HÜBNER  (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Nem gyűjtötte a csapda.


 

Apamea unanimis HÜBNER  (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Ritka faj. Németországban egy nemzedékes (V-VTI.), a Kerekes-tónál azonban valószínűleg két nemzedéke fordul elő. Az első május-júniusban rajzik, a második, július - augusztusban. Hernyója nádon és pántlikafüvön (Phalaris) él, telelés után tavasszal bábozódik, majd rajzik.

 

Apamea ophiogramma ESPER  (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Hazánk mocsaras területeinek nem túl gyakori fája. A Kerekes-tói csapda is csak néhány példányát fogta júliusban. Hernyója fejletlenül telel át, tavasszal vízi növények (Phalaris, Iris, Glyceria és Phragmites) szárában él.

 

Hydraecia micacea ESPER  (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

A Kérekes-tón nagy számban repült július - augusztusban. (9. ábra). A többi fajhoz képest a csapdára repült nőstények számaránya nagyon kevés volt. Hernyója a nádon kívül még sokféle növényt fogyaszt (Iris, Rumex, Glyceria, Tussilago, Petasi-tes, Atriplex) úgy, hogy azok gyökerében járatokat vág. Pete alakban telel. Évente egy nemzedéke van.

 

 


 


 

Archanara geminipuncta HAWORTH (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Az országszerte nem túl gyakori fajnak több példányát sikerült gyűjteni augusztusban. A Kerekes-tón a rajzás igen rövid idejű, és ahhoz képest nagyon intenzív volt. Feltűnő, hogy a gyűjtött lepkék túlnyomó része (70 %  ) nőstény volt, amit a geminipuncta-n kívül (leszámítva a tíz darabos szintet el nem érőket) csak az A. dissoluta-nál tapasztaltam (igaz jóval kisebb százalékban), monofág, a hernyó a szárban rág és telel.

 

Archanara dissoluta TREITSCHKE (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

A Kerekes-tón gyakori, 1981-ben nagy gradációját figyeltem meg ugyanitt. A gyűjtött példányok nagyobb része nőstény volt. Július elejétől augusztus végéig repült július végi tetőzéssel. (8. ábra) Egyetlen ismert tápnövénye a nád, hernyója a szárban rág és telel.

 

Archanara neurica HÜBHER   (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

 

Archanara algae ESPER  (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

A csapda anyagában nem fordultak elő.


 

Archanara sparganii ESPER (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Magyarországon lokálisan megjelenő egynemzedékes faj, a Kerekes-tói csapda mindössze néhány példá-nyát fogta júliusban. Hernyó alakban telel. A legtöbb irodalom a békabuzogányt (Sparganlum), gyékényt (Typha) és a mocsári nőszirmot tartja csupán tápnövényének, ABAFI-AIGHBR (1907)-szerint azonban nádon is él.

Valószínűleg a Kerekes-tón is náddal táplálkozik, mivel az említett növényfajok itt nem találhatók.

 

Rhizedra lutosa HÜBNER (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Magyarország nádasaiban általánosan elterjedt, a Kerekes-tón sem ritka. Egy nemzedékben ősszel megjelenő faj (IX-X-XI.) Petével telel, a hernyók május - júniusban kizárólag a nádon, annak szárában és gyökerében táplálkoznak. Talajban bábozódik.

 

Arenostola phragmitidis HÜBNER (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

Európai és Közép-ázsiai faj. Európában a Kárpát-medencétől nyugatra elterjedt. A Kárpát-medencéből először MÉSZÁROS L. és RONKAY L. (1980) írta le két adatát említve: Tarcal, 1964. VII. 1.; Fertőrákos 1978. VII. 20. Eddig az említett két adat plusz egy brembergbányai (RONKAY L. szóbeli közl.) volt ismeretes Magyarországról.

 


1


 


 

A Kerekes-tónál a fajnak hazánkban eddig soha nem tapasztalt gradációjával találkoztam (9. ábra). A június végétől augusztus elejéig tartó rövid de intenzív rajzási periódusban összesen 32 példányt sikerült begyűjteni az átlagosnál kicsit magasabb nőstényarányban. A kerekesi fénycsapdában tehát a phragmitidis szerepelt a harmadik leggyakoribb nádi fajként, megelőzve olyan lepkéket, mint pl. a R. lutosa, mely esetleg még kártevőként is számba jöhet bizonyos helyeken.

 

Chilodea maritima TAUSCHER (NOCTUIDAE – AMPHIPYRINAE)

A Kerekes-tónál viszonylag kis számban repült két, egymástól nagyon távoli időponthoz csoportosul-tan. Az első május második felében volt, ekkor három példány repült, majd hosszú szünet után augusztus közepén került négy darab a csapdába. Ez a hosszú rajzásszünet - mely még a kétnemzedékes fajoknál sem volt tapasztalható - azt a kérdést veti fel bennem, hátha ez a faj is két nemzedékkel rendelkezik a Kerekes-tavon. Ezt a feltevést azonban csak további vizsgálatok dönthetik el, hiszen a rajzáskimradást más tényezők is elősegítik.

 

Plusia festucae LINNÉ (NOCTUIDAE – PLUSIINAE)

A csapdába nem repült.

 

Laelia coenosa HÜHNER (LYMANTRIIDAE)

Nem került begyűjtésre.

 


 


Philudoria potatoria LINNÉ (LASIOCAMPIDAE)

Országszerte előfordul. A Kerekes-tónál mind-össze három példánya repült a csapdába július - augusztusban. Hernyója áttelel, ősszel és tavasszal a nádon kivül még különböző füveken fejlődik (Dactilis, Calamagrostis)

 

Sclerocona acutella EVERSMANN (PYRAUSTIDAE)

Ausztriában, Dél-Franciaországban, Jugoszláviá-ban, Sziciliában, Szovjetunió délnyugati részén és Magyarországon fordul elő. Nálunk egy nemzedéke júniustól augusztusig repül, de nagyon ritka. Tápnövénye eddig ismeretlen volt, de az egyetem mosonmagyaróvári karának állattani tanszékén Dipterák és Hymenopterák vizsgálatára begyűjtött fertői nádmintákból kifuttattak egy acutella-t is. Ezáltal bizonyítást nyert e jellegzetes mocsári lepkefaj tápnövénye, továbbá az, hogy a hernyó a nád szárában bábozódik.

A Kerekes-tónál hat példány repült a csapdába, mely ahhoz képest, hogy ritka fajról van szó, szép szám. Valószínű, hogy Nyugat-Dunántúl (Fertő, Hanság, Szigetköz) nádasaiban e faj az átlagosnál nagyobb számban van jelen.


 

 

5. ÖSSZEFOGLALÁS

 

Megállapítható, tehát, hogy a nádas élővilágának ismerete gazdasági szempontból is szükséges, és hogy e téren még nem kevés az ismeretlen terület.

A nád rovarvilágának vizsgálatában az egyik leghatásosabb eszköz a fénycsapda, melynek segítségével faunisztikai, populációdinamikai, etológiai, ökológiai stb. jellegű vizsgálatok könnyen elvégezhetők. Megfelelő típusú, éserősségű izzó alkalmazásával jelentős mennyiségű adatra tehetünk szert, ám az adatokból messzemenő következtetéseket sajnos nem mindig vonhatunk le, mivel a lepkék csapdába repülését nagyon sok tényező befolyásolja (környezeti tényezők, csapda-érzékenység, a lepke állapota stb.). Ezért mikor a lepkefajok felsorolásánál azt közlöm egy fajról, hogy kis számban repült, az alatt azt értem, hogy a csapdába kevés repült. Hiszen előfordulhat, hogy egy fényre nem érzékeny faj nagyobb számban van jelen a területen, mint a legtömegesebben gyűjtött.

Az 1985-ös Kerekes-tói fénycsapba-kísérlet eredményeit, ha nagy vonalakban csoportosítjuk, akkor megállapítható:

 

Faunisztikai eredmény, hogy több, a tájegységre (Szigetköz) nézve új faj előfordulása nyert bizonyítást, mely témának a bővebb kifejtését egy későbbi publikáció során tervezem. Itt most csak egy-két, ebben a dolgozatban is említett adatot emelek ki:

Arenostola phragmitidis HÜBN. Szigetköz, Bácsa, 1905. VI. 28; VII. 10, 13, 14 stb. Szigetköz, Győr-Bácsa


Mythymna pudorina SCHIFF. 1985. VII. 16, 17. Szigetköz, Győr-Bácsa

Asalebria furaella EV. 1985. V. 26, 27; VI. 13, 15. Szigetköz, Győr-Bácsa

Parapoynx nivalis SCHIFF.  1985. VI. 5;  VII.  14,  20,  25.  stb.  Szigetköz, Győr-Bácsa

Synallorema triangulella RAG. 1985. VI. 15, 17; VIII. 14, 23. stb. Szigetköz, Győr-Bácsa

Solerocona acutella EV. 1985. VI. 15, 27. 30. stb. Szigetköz, Győr-Bácsa

 

A populációdinamikai vizsgálatok tették ki a dolgozat nagy részét. Keresztmetszetet kaptam egy morotvató nádasában élő lepkék egy évének tömegviszonyairól fénycsapda-adatok tükrében.

Érdekes a néhány nagyobb számban gyűjtött lepke rajzásdiagrammja, melyek összehasonlíthatók hasonló körülmények között felvett más területekről szármázó (Fertő) adatokkal, illetve saját magukkal ha későbbi időpontban ugyanott megismétlem (folytatom) a kísérletet.

 

A nádi lepkék fenológiájára szintén a rajzás-diagrammok segítségével lehet következtetni. Leolvasható róluk, hogy egy bizonyos faj a vizsgált területen meddig volt imágó állapotban (ha föltételezzük, hogy ezen állapotában végig érzékeny volt a csapdára).


Leolvasható az is, hogy egy-egy faj hernyói mikor kezdtek megjelemi nagyobb számban a nádon (ha tudjuk, hogy ez az idő a rajzás kulmirációjától számított 2-3 hét körül szokott lenni). Érdekes továbbá azon felfedezés, amely szerint meg-került a Sclerocona acutella EV. eddig ismeretlen tápnövénye is, amely nem más mint a nád.

 

A fajok ökológiájára való következtetések meg-tételére úgy adódott lehetőség, hogy a csapdázás kiegészült bizonyos klímaadatok folyamatos rögzítésével, így összehasonlítható volt a hőmérséklet és páratartalom befolyásoló hatása a faj szám és a darab-szám vonatkozásában, és lehetőség nyílt egy nádi lepkefaj, a Mythimna obsoleta EBN. repülési küszöbértkének meghatározására is.


 

 

6. IRODALOM

 

ABAFI-AIGNER L. /1907/: Magyarország lepkéi. Budapest, XXXIII+137.pp.

BERGMANN, A. /1951-1955/: Die Gross-Schmetteriinge Mitteldentschland, 1-5 - Leipzig/Jena

GOZMÁNY L. /1958/: Molylepkék IV. – Microlepidoptera IV., Fauna Hungariae, No.40. - Budapest, 295.pp.

GOZMÁNY L. /1963/: Molylepkék VI. – Microlepidoptera VI., Fauna Hungariae, No.65. - Budapest, 289.pp.

GOZMÁNY L. /1965 a/: Molylepkék III. - Microlipidoptera III., Fauna Hungariae, No. 5 - Budapest, 64. pp.

GOZMÁNY L. /1965 b/: Molylepkék I. - Microlepidoptera I., Fauna Hungariae, No. 76. -Budapest, 214. pp.

GÖCSEI I. /1979/: A Szigetköz természetföldrajza, Földrajzi tanulmányok, No. 16-Budapest, 119.pp.

JÁRFÁS J. - SZABÓ E. /1973/: Speciális fénycsaprendszerekkel végzett entomológiai gyűjtések eredmé-nyei

I. - Folia Entomologica Hungarica. 26/1/, p. 35-47.


MÉSZÁROS Z. - RONKAY L. /l980/: Magyarország fau-nájára új bagolylepkefaj: az Arenostola phrag-mitidis

Hübner. - Folia Entomologica Hungarioa 33/1/, p. 204-205.

MÉSZÁROS Z. - SZABÓKY CS. /1981/: A Fertő-tó nádrontó lepkéi. - Növényvédelem, 17/9/, p. 372-375.

SOUTHWOOD, T. R. E. /1966, 1978/:  Ökológiai módszerek - Különös tekintettel a rovarpopulációk

tanulmányozására - Hungarian translation. Bu-dapest, 1984. 314. pp.

SZŐCS J. /1977/: Lepidoptera aknák és gubaosok - Hyponomia et cecidia lepidopterorum, Fauna Hun-garie,

No. 125. - Budapest, 424. pp.

 

 

- LAP TETEJÉRE -

 

 


InterStat.hu