VISSZA

 

Acta Agronomica Óváriensls Vol.36. No.1-2

                                                      1994

A Szigetköz dárdás-nádtippanos-fűzlápjai* (Calamagrostío-Salicetum cinereae)

KEVEY BALÁZS és ALEXAY ZOLTÁN*

Jaaus Pannonius Tudominyegyeteni, Növénytani Tanszék •Széchenyi István Műszaki Főiskola, Környezetvédelmi Tanszék

Kivonat: A Szigetköz élővilágának kutatása az utóbbi másfél évtizedbea egyre jobban az érdeklődés középpontjába került. Ennek leglényegesebb motíválója a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer, mely-nek C-variánsa erősen veszélyezteti a természetes növénytakarót. Ennek egyik legértékesebb színfoltját a fragmentális fűzlápok képezik. Átkutatásukkal szeretnénk hozzájárulni a Szigetköz vegetációjának ismeretéhez.

Címszavak: Szigetköz, botanika, természetvédelem, növénytársulás, láperdő, fűzláp.

A kutatás története

A Szigetköz fűzlápjaira először Kárpáti I. (1957) hívta fel a figyelmet, aki a Máriakálnok és Arak közötti, de közigazgatásilag Halászihoz tartozó "Kerék-erdő"-ból (más néven "Malom-szer", vagy "Kerekszdgeti-láp") kettő, a Mosonmagyaróvár melletti "Parti-erdőn-böl pedig három cönológiai felvételt készített. Táblázata máig közöletlen maradt.

Az újabb kutatások megkezdésének indítékai

Kárpáti I. (1957) ugyan öt cönológiai felvétel alapján teljes táblázatot mutatott be a Szigetköz fűzlápjairól, mégis jobbnak láttuk egy újabb felmérés elvégzését az alábbi indokok alapján.

a)      Kárpáti I. (1957) 100m2-es mintanégyzetekkel dolgozott. Mivel felvételeinek fajszáma igen kicsi (10-16 fej), úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk a felmérést nagyobb kvadrátokkal elvégezni.

b)  Kárpáti I. (1957) felvételei augusztus elején készültek. Mivel a társulás növényzete évszakonként több-kevesebb változást mutat, ezért érdemesnek láttuk az állományok dauerkvadrátokkal történő újra feldolgozását.


 

c)      Mivel Kárpáti I. (1957) felmérései csaknem négy évtizede készültek, újabb felvételezéssel érdemes megvizsgálni, hogy az eltelt idő alatt az emberi beavatkozások mennyire változtatták meg a társulás faji összetételét.

d)     Végül a jelenlegi állapot megismerése biztos alapot szolgáltathat az elkövetkezendő évtizedek kutatásai számára, amikor azt is célszerű lesz megvizsgálni, hogy a Duna szlovákiai elterelése miként befolyásolja a Szigetköz természetes növénytakaróját.

A kutatás és elemzés módszerei

A felméréseket a Szigetköz két jelenkort is megért fűzlápjában végeztük: a Mosonmagyaróvár melletti "Parti-erdő"-ben, valamint a Halászihoz tartozó "Malom­szer" nevű dűlőn (Werner 1990 szerint igen találó népies neve "Kerekszigeti-láp"). Utóbbi az egykori - ma már kiirtott - "Kálnoki-erdő" maradványa (vö. Zólyomi 1937). A "Parti-erdő" fuzlápjaiból három, a "Kerekszigeti-láp"-ból pedig két cönológiai felvételt készítettünk.

A növénytársulások felvételezését a Braun-Blanquet (1928) által felállított, és azóta is egész Európában használatos módszerrel végeztük. Arra törekedtünk, hogy a társulásról minél teljesebb képet tudjunk adni, ezért 1989 folyamán a 400m2-es felvételi mintaterületeket tavasztól a nyár végéig(április 29. június 29., augusztus 23.) többször is bejártuk (dauerquadrát módszer).

A cönológiai táblázatok összeállítását és kielemzését egy számítógépes program . segítségével végeztük. A karakterfájok csoportrészesedésének kiszámításánál egy sajátos módszert alkalmaztunk (vö. Kevey in Kevey - Czimber 1982, Kevey 1984), melynek számítógépes kivitelezésére csak nemrég került sor (vö. Kevey 1993a). Lényege a következő. Mivel a legtöbb növényfájt nem lehet egyetlen cönológiai kategóriába sorolni, ezért a táblázatban a fájok neve után zárójelben feltüntettük azon cönotaxonok rövidítéseit, melyekre a szóbanforgó növény - a tabelláris besoroláson kívül - még jellemző. A csoportrészesedés kiszámításánál a számítógép mindezeket figyelembe veszi úgy, hogy a fájok százalékban kifejezett K értékét annyi részre osztja, ahány féle cönológiai jelleggel rendelkezik az illető növény, majd az így kapott hányadokat a megfelelő cönotaxonokhoz írja (pl. Ha egy fáj Alno-Padion és Alnetea jelleget egyaránt mutat, 80% K érték mellett 40-40%-ot sorol az Alno-Padion, illetve az Alnetea cönotaxonokhoz). Az így kiszámított "finomított" csopoitrészesedési eredményeket a program táblázatba rendezi (vö. Kevey - Borhidi 1992, Kevey - Tóth 1992).

A cönotaxonómiai nevek használatánál Soó (1980) cönológiai rendszerét követtük. A fájok társulástani besorolásánál is Soó (1964-1980) adataira támaszkodtunk, bár ezeket olykor - indokolt esetben - saját tapasztalataink és megfigyeléseink szerint módosítottuk.

 

 

A fűzlápok kialakulásának körülményei a Szigetközben

A Szigetközben igen kevés fűzláp található. Kialakulásukra csak az igen mély, és régen lefűződött morotvák adhatnak lehetőséget. Ezek vize nincs mozgásban, nem keveredik levegővel, ezért oldott oxigénben rendkívül szegény. Ilyen anaerob körülmények között a vízbe hulló elhalt szerves anyagok nem tudnak tökéletesen lebomlani, s fokozatosan eltőzegesednek. A meder aljára leül lepedő tőzegréteg évről-évre vastagodik, s vele párhuzamosan a morotva feltöltődésének folyamata is megindul. Ez az - elhalt szerves anyagok felhalmozódásával kapcsolatos - ún. organogen szukcesszió vezet el a lápok, majd a láperdők kialakulásához.

A láperdők sötét barna, vagy feketés színű tőzeges láptalajokon fejlődnek. Hőgazdálkodásuk szerint a hideg talajok közé sorolhatók, azaz igen nehezen melegednek fel, amelyhez a víz hűtőhatása is erősen hozzájárul. E tulajdonságuknál fogva gyakran jégkorszaki reliktumfajok megőrzésére alkalmasak, bár kifejezetten ilyen növényfaj a Szigetköz láperdeiből nem került elő. A láptalajok vize a benne oldott humin vegyületektől barnás színezetű. Az elhalt szerves anyagok anaerob lebomlásával kapcsolatban különféle gázok (ammónia, metán, kéndioxid, kénhidrogén stb.) keletkeznek, s ezek által a lápi víz telítődik. Különösen a kénhidrogéntől származik e vizek jellegzetes, záptojásra emlékeztető illata.

A Szigetközben három láperdei asszociációt sikerült megkülönböztetnünk. A szukcesszió során megjelenő első láperdő társulás még a cserjetermetű - jelen közleményben tárgyalt - dárdás nádtippanos-fűzláp (Calamagrostio-Salicetum cinereae). Ez fokozatosan a tőzegpáfrányos-égerlápba (Thelypteridi-Alnetum) megy át. Utóbbi társulást - a feltöltődési folyamatok előrehaladtával - a mocsári sásos-égerláp (Carici acutiformis-Alnetum) váltja fel (vö. Kevey 1993a, 1993b). Ezzel véget is ért a lápi szukcessziósor, mert a további feltöltődések során a termőhely állandó vízborítottsága megszűnik, amely a tőzeg bomlását eredményezi. A mocsári sasos égerláp (Carici acutiformis-Alnetum) így égerligetté (Paridi quadrifoliae-Alnetum), ez pedig tölgy-kőris-szil ligeterdővé (Scillo vindobonensis-Ulmetum) fejlődik (1. ábra).

A fűzlápok cönológiai jellemzése

A felvételezett öt fűzláp állományból kettő szupraaquatikus (2. és 4. felvétel), azaz a növényzet a vízen úszó tőzegben gyökerezik (úszóláp), míg három (1., 3. és 5.felvétel) infraaquatikus, ahol a növények a víz alatti tőzegre támaszkodnak.

A füzlápok lényegében bokorfűzesek, ezért lombkoronaszintjük gyakorlatilag hiányzik. A felvételekben azonban mégis akad egy-egy fatermetű növényfaj. Előfordul ugyanis, hogy a fragmentális kiterjedésű fűzlápokból készült kvadrátokba a szomszédos égerlápok és tölgy-kőris-szil ligetek fáinak lombkoronája behajlik, ezért a mintaterület függőleges vetületében jelen vannak. így került a gyér (3-5%) borítottságú felső (15m) és alsó lombkoronaszintbe (8-10m) az Alnus glutinosa, a Populus álba, a Salix álba és az Ulmus laevis.

 

 

A felső cserjeszint magassága 4-5m, s 50-80% borítottságú. Leggyakoribb, s legnagyobb tömegben előforduló cserjéje a Salix cinerea, amely mellett szórványosan a Frangula alnus és a Viburnum opulus is előfordul. Helyenként az Alnus glutinosa fiatal egyedei is jelentősebb szerephez jutnak. Egyéb cserjék (Cornus sanguinea, Euonymus europaeus, Rhamnus catharíica, Ulmus minor stb.) csak ritkán fordulnak elő.

Az alsó cserjeszint (újúlat) igen fejletlen, mindössze 1-3% borítottságot mutat. Benne a Rubus caesius konstans előfordulása jellemző. Mellette a lombkorona- és cserjeszint fiijainak fiatal példányai is megtalálhatók.

A gyepszint borítottsága 30 és 90% között váltakozik. A Carex acutiformis, a Phragmites communis és a Typha angustifolia kisebb helyekén fáciesképző is lehet. Rajtuk kívül még a Ceratophyllum submersum, a Ranunculus sceleratus és a Thelypteris palustris is előfordulhat viszonylag nagyobb tömegben (vö. 1. táblázat).


 

12


 


 

2. táblázat


 

A karaherfajok csoportrészesedése a Szigetköz fözlápjaiban (Calamagro3tioSaliG8tum cinereae)


Zólyomi (1937) a "Kálnoki-erdő" égerlápjának szegényes összetételét, a különösen jellemző fajok hiányát a társulás kis kiterjedésével, izolált voltával magyarázta. Ugyanez érvényes a Szigetköz fuzlápjaira is. Részletes felméréseink során ugyanis meggyőződtünk arról, hogy valódi Alnetea fajok csak kis számmal vannak képviselve. E növények túlnyomó része ugyanis nemcsak láperdőkben, hanem egyéb társulásokban (nádasok, magassásosok, puhafaligetek stb.) is gyakori. Pontosabbak a következők: Alnus glutinosa, AngeUca silvestris, Calamagrostis canescens, Carex acutiformis, Carex appropinquata, Carex elata, Carex pseudocyperus, Carex vesicaria, Cirsium palustre, Frangula alnus, Salix cinerea, Thelypteris palustris, Valeriána dioica stb. Ennek ellenére az öt felvételben található fajoknak majdnem a fele kisebb-nagyobb Alnetea jelleggel rendelkezik (vö. 1. táblázat).

 

A fű/lápok természeti értékei és védelmük problémái

A Szigetköz dárdás nádtippanos-fuzlápjaiban eddig két védett növényfajt sikerült megtalálnunk: Leucojum aestivum, Thelypteris palustris. Az öt cönológiai felvételben előforduló fajok közül a Szigetközben ritkaságnak számít még a Carex appropinquata, a Carex pseudocyperus, a Cirsium palustre, a Calamagrostis canescens és a Lathyrus palustris (vö. Werner 1990; Kevey - Alexay 1992). Ezek közül a Carex pseudocyperus védelmet érdemelne.

Felméréseink során a Kárpáti J. (1957) cönológiai felvételeiben előforduló fajok közül csak néhányat nem sikerült megtalálnunk, de ezek egyébként közönséges fajok: Inula britannica, Mentha aquaíica, Pastinaca sativa, Salix purpurea. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy e füzlápok természetességi állapota az elmúlt évtizedekben lényegesen nem változott. Ezt támasztja alá az is, hogy a társulásközömbös (indifferens) és a behurcolt (culta, adventivá, subspontanea et indigena) fajok százalékos aránya elenyésző (2 táblázat).

A Szigetköz - és láperdeinek - természetvédelmi problémáit már Zólyomi (1937) és Kárpáti 1. - Kárpáti V. (1958) is felvetette. E törekvések hullámai a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer munkálatainak megkezdése idején csaptak a legmagasabbra. A természetvédelmi javaslat kidolgozásában Alexay Zoltán, Csapody István, Czimber Gyula, Kárpáti István, Kevey Balázs és Werner Ervin kutatók vettek részt. Ilyen előzmények után 1986-ban hozta létre az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (mai jogutódja a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) a Szigetközi tájvédelmi körzetet. A tájvédelmi körzet létrejötte igen fontos lépés, de annak ellenére, hogy mindkét fűzláp fokozott védelemben részesült, a védettség nincs kellőképp megoldva.

A Máriakáinok és Arak közötti állomány (Halászi "Malom-szer") az egykori kiterjedt "Kálnoki-erdő" maradványa. Mivel az erdőt időközben kiirtották, a füzlápot ma már védőövezet nélkül érik a környezeti ártalmak: így pl. a mezőgazdasági területek vegyszerezése, a légmozgások mikroklímát befolyásoló szerepe stb. Félő, hogy ez a védtelenül maradt fuzláp kevésbé tud ellenállni a felgyorsuló feltöltődési és degradációs folyamatoknak.

A mosonmagyaróvári "Parti-erdő" füzlápjának védelmével kapcsolatban elsősorban a nagy vadlétszám jelent gondot. Különösen a vaddisznók túrásai és taposásai károsítják az aljnövényzetet. Ennek következtében semmisült meg az utóbbi években a Dryopteris carthusiana egyetlen állománya (vö. Werner 1982), melynek helyén ma "dagonyázó" hely található. A további károk megelőzése érdekében érdemes volna a láperdőt vadvédelmi kerítéssel körülvenni. ~ E láperdők természetvédelmi értékét nem csupán a korábban említett védett és egyéb növényritkaságok adják meg. Egy kipusztulóban levő növénytársulással állunk szemben, melynek értéke a Szigetközben flóra- és vegetációtörténeti szempontból felbecsülhetetlen. Megőrzése ezért természetvédelmünk fontos feladata


 

 

Rövidítések

 

Al

felső lombkoronaszint

incl.

inclusive (beleértve)

A2

alsó lombkoronaszint

in ed.

ineditum (kiadatlan közlés)

A-D

abundantio-dominantia (gyakoriság-

K

konstantia (állandóság)

 

borítis)

Le

Lemnion minoris

Agi

Alnion glutinosae-incanae

LeP

Lemno-Potamea

Alo

Alopecuríon prateasis

Mag

Magnocaríceta lia

AP

Alno-Padion

Moa

Molinietalia coeruleae

AQ

Aceri tatarico-Quercion

MoA

Molinio-Arrhenatherea

Ar

Artemisictea

MoJ

Molinio-Juncetea

AR

Agropyro-Rumicion crispi

NG

Nasturtio-Glycerietalia

Ata

Alnetalia glutinosae

Nym

Nymphaeioh

Ate

Alnetea glutinosae

Ory

Oryzetea sativae

Bl

felső cserjeszint

Pia

Potametalia

B2

alsó cserjeszint (újulat)

Pia

Plánta gin etea

Bia

Bidentetea

Pli

Phragmitetalia

Bin

Bidention tripartiti

Prs

Prunion spinosae

C

gyepszint

Pru

Prunetalia

Cal

Calystegion sepium

Pte

Phragmitetea

Cer

Ceratophyllion

QF

Querco-Fagea

Cgr

Carícion gracilis

Qpp

Quercetea pubescentis-petraeae

ChS

Cttónopodio-Scleranthea

Qrp

Quercetea robori-petraeae

Cro

Carícion rostratae

S

summa (összeg)

Dec

Deschampsion caesphosae

Sal

Salicion albae

EE

Elatini-Eleocharition ovatae

Sau

Salicetalia aurítae

Epa

Epilobietea angustifolii

SCn

Scheuchzerío-Carícetea nigrae

FiC

Filipendulo-Cirsion oleracei

Sea

Secalietea

Fii

Fagion illyrícum

s. L

sensu lato (tágabb értelemben)

FPe

Festuco-Puccinelüetea

Spu

Salicetea purpureae

FPi

Fest uco-Pucc inollictalia

s. str.

sensu stricto (szűkebb értelemben)

Fvg

Festucetea vaginatae

TAc

Tilio-Acerion

GA

Galio-Alliaríon

Tof

Tofieldiéta lia                 J

Hy

Hydrocharition

Ulm

Ulmion

HyL

Hydrocharí-Lemnetea

US

Urtico-Sambucetea

Összefoglalás

Jelen közlemény a Szigetköz egyik legritkább növénytársulásának elemzését mutatja be öt növénycönológiai felvétel alapján. A felmérések két töredékes kiterjedésű fűzláp állományban készültek. Ezek részben szupraaquatikus, részben pedig infraaquatikus lápok.

Lombkoronaszintjük jelentéktelen, inkább csak a velük érintkező égerlápok lombkoronájának behajló ágai képezik. Cserjeszintjük legjellemzőbb növénye a Salix cinerea, mellette szórványosan a Frangula alnus és a Viburnum opulus is előfordul. Gyepszintjükben a Carex acutiformis, a Phragmites communis és a Typha angustifolia képezhet fáciest. Rajtuk kívül viszonylag nagyobb tömegben fordulhat elő a Ceratophyllum submersum, a Ranunculus sceleratus és a Thelypteris palustris.

A cönológiai felvételek elemzése szerint a lomberdei fajok (Querco-Fagea divisio és alegységei) játszák a legfontosabb szerepet. Ezek között a láperdei elemek (Alnetea classis) vannak a legnagyobb arányban képviselve. A lomberdei növények mellett a mocsári fajok (Cypero-Phragmitea divízió és alegységei) is jelentős szerephez jutnak, mintegy jelezvén a társulás szukcessziós múltját.

A társulás legfontosabb Alnetea jellegű növényei a következők: Alnus glutinosa, Angelica silvestris, Calamagrostis canescens, Carex acutiformis, Carex appropinquata, Carex elata, Carex pseudocyperus, Carex vési cári a, Cirsium palustre, Frangula alnus, Salix cinerea, Thelypteris palustris, Valeriána dioica stb.

A felmért állományokból két védett növényfaj került elő, a Leucojum aestivum, és a Thelypteris palustris. Mellettük ritkaságnak számit még a Carex appropinquata, a Carex pseudocyperus, a Cirsium palustre, a Calamagrostis canescens és a Lathyrus palustris.

A Szigetközben három láperdei asszociációt sikerült megkülönböztetnünk. A szukcesszió során megjelenő első láperdő társulás még a cserjetermetű Calamagrostio-Salicetum cinereae. Ez fokozatosan megy át az általunk kutatott Thelypteridi-Alnetum-ba. Utóbbit a feltöltődési folyamatok előrehaladtával a Carici acutiformis-Alnetum váltja fel.

A vizsgált állományok 1986 óta a Szigetközi Tájvédelmi Körzet fokozottan védett részeit képezik. Ennek ellenére védettségük nincs kellőképp megoldva. A veszélyeztető tényezők között elsősorban a Duna szlovákiai elterelése, a közeli mezőgazdasági területek vegyszerezése, és a helyenként túlságosan nagy vadlétszám jelent gondot.

E láperdők természetvédelmi értékét nem csupán a védett és egyéb növényritkaságok adják meg. Egy kipusztulóban levő növénytársulással állunk szemben, melynek értéke a Szigetközben flóra- és vegetációtörténeti szempontból felbecsülhetetlen. Megőrzése ezért természetvédelmünk fontos feladata.

Calamagrostio-Salicetum cinereae in Szigetköz

B. KEVEY - Z. ALEXAY*

Janus Pannonius íJniversityjDepartment of Bolany ♦Széchenyi István Tedmica] Collcgejkpartment of Environment Protection

Summary

In present paper one of the rarest plánt association of Szigetköz is analysed on the basis of füve phytocenological surveys. The surveys were made in two Salicetum stands of uneven extension. They are partly supraaquatic, partly infraaquatic fens.

Their tree stratum is insignificant, förmed mostly by branches bending in from the canopy of the adjacent alder fenwoods. The most characteristíc plánt of their brush stratum is Salix cinerea, with a sporadical occurrence of Frangula alnus and Viburnum opulus. In their herb stratum Carex acutiformis, Phragmites communis and Typha angustifolia may form facies. Besides them Ceratophyllum submersum, Ranunculus sceleratus and Thelypteris palustris may occur in relatively large numbers.

According to the analysis of the cenological surveys the most important role is played by broad-leaved forest species (Querco-Fagea division and its sub-units). Among them the fenwood elements (Alnetea classis) are represented in the largest proportion. Beside the broad-leaved forest plants Helophytes (Cypero-Phramites division and its sub-units) alsó play a considerable role, indicating the successional pást of the association.

The most important plants of Alnetea character in the association are: Alnus glutinosa, Angelica silvestris, Calamagrostis canescens, Carex acutiformis, Carex appropinquata, Carex elata, Carex pseudocyperus, Carex vesicaria, Cirsium palustre, Frangula alnus, Salix cinerea, Thelypteris palustris, Valeriána dioica, etc.

In the stands surveyed two protected plánt species were found: Leucojum aestivum and Thelypteris palustris. Further rarities are: Carex appropinquata, Carex pseudocyperus. Cirsium palustre, Calamagrostis canescens and Lathyrus palustris.

In Szigetköz three fenwood associations could be differentiated. A fenwood association fist appearing in the course of succession is Calamagrostis-Salicetum cinereae, an association of shrub habitus. This gadually goes over intő Thelypteridi-Alnetum, the association investigated by us. With advancing processes of filling up the latteris replaced by the Carici acutiformis-Alnetum association.

Since 1986 the stands examined have förmed particularly protected parts of the Szigetköz Landscape Protection Area. In spite of this their protection is not properly solved. Among the factors threatening with danger the Slovakian diversion of the Danube, the chemization of the neighbouring areas and the extremely large stock of game are of concern in the first place.

The nature conservation value of these fenwoods is represented not only by the protected and rare plants. It is the case of a vanishing plánt association invaluable from the point of view of the vegetation history of Szigetköz. Its preservation is therefore an important task of nature conservation in Hungary.

Irodalom

Braun-Blanquet, J. (1928): Pfianzensociologie. - Berlin.

Kárpáti, I. (1957): A hazai Duna-ártér erdei. - Kandidátusi értekezés (kézirat).

Kárpáti, I. - Kárpáti, V. (1958): A hazai Duna-ártér erdötípusai. - Az Erdő 1958/8: 307-318.

Kevey, B. (1984): Dég parkerdejének tölgy-kőris-szil ligetei. - Bot Közlem. 71: 51-61.

Kevey,  B.  (1993a):   A  Szigetköz ligeterdeinek   összehasonlító-cönológiai  vizsgálata.   - Kandidátusi értekezés (kézirat).

Kevey, B. (1993b): Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez VI. - Bot. Közlem. 80: 53-60.

Kevey, B. - Alexay, Z. (1992): Adatok a Szigetkőz flórájához. - Acta Ovariensis 34: 29-37.

Kevey, B. -Borhidi, A.  (1992): A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet bükkösei. - Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 7: 59-74.

Kevey,   B.   -   Czimber,   Gy.   (1982):   Az   Allium   ursinum   növényfoldrajzi   szerepe   a Szigetközben.    -   Agrártudományi   Egyetem,    Keszthely.    A   Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei 24: 261-297.

Kevey, B. - Tóth, I. (1992): A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori-Carpinetum). - Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 6: 27-40.

Soó, R. (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani- növényfoldrajzi kézikönyve. - Budapest.

Werner, E. (1982): Méhbangó a Szigetközben. - Élet és Tudomány 37/3: 80-81

Werner,  E.  (1990):  A Felső-Szigetköz néhány botanikai értéke. – Mosonmagyaróvári Kossuth L. Gimn. Évk. 1989-1990: 20-29.

Zólyomi, B. (1937): A Szigetköz növénytani kutatásának eredményei. - Bot Közlem. 34: 169-192.

A szerzők levélcíme - Address of the authors: Kevey Balázs

Janus Pannonius Tudományegyetem, Növénytani Tanszék H-7624 Pécs, Ifjúság útja 6. Alexay Zoltán

Széchenyi István Műszaki Főiskola, Környezetvédelmi Tanszék -"   H-9026 Győr, Hédervári út 3.

 

 

 


 

 


InterStat.hu